Már vagy másfél éve annak,hogy Mark elhagyott egy másik vámpírlány miatt. Hiába próbáltam túltenni magam rajta,egyszerűen nem sikerült. Ray úgy érezte,hogy azzal hogy elment Mark nyert ügye lesz nálam,de nem így történt. Egyenlőre nem akarok semmilyen kapcsolatot se. Rayre úgy van szükségem,mint barátra,aki mindig meghallgat. Igen!Mert már csak Ő maradt nekem. Aaron elrablása sok változást hozott az életembe. Hál istennek a családomnak nem esett baja,de a legjobb barátnőmet egy időre elveszettem. Most valahol Egyiptom környékén lehet Crissy és Aaron. Próbálnak rászokni az állati vérre. Aaron hiába türtőztette magát,egy véletlen baleset folytán megharapta Crissyt.Mivel nem mentem fő sulira így beálltam pultosnak az egyik bárba Seattle-ben. Szüleim és a Cullen család többi tagja is ellenezte ezt a munkát,de én nem akarom,hogy eltartsanak. Szeretném megtapasztalni milyen a kétkezű munka.
- Anya,apa elmentem dolgozni-futottam le a lépcsőn mert késében voltam.
- Rendben. Vigyázz magadra-kiáltott anya a szobából.
Tegnap a felhajtón hagytam a kocsimat így nem kellett a tolatással bíbelődni. Beültem és beindítottam a motort. Max hangerőre csavartam a rádiót és már száguldottam is Seattle-be. Mikor odaértem már mindenki ott volt.
- Jó reggelt mindenkinek!-köszöntem vidáman.
- Jó reggelt Csipkerózsika. Tán nem ért hozzád időben a herceged?
- Nagyon vicces Melani,de ma nem tudom elviselni a megjegyzéseid,úgyhogy ha jót akarsz magadnak akkor befogod kisanyám.
Melani és én esküdt ellenségek vagyunk.Én később jöttem ide dolgozni mint Ő és úgy érzi,hogy én kiakarom túrni a helyéről. Alice csak jókat szokott nevetni mikor meglátja,hogy már megint veszekedni fogunk,de anyáék nem nézik jó szemmel.
-Mivan cica megint nagy a pofád.
-Na jó ebből elég-szólt közbe a főnökünk - Ha ezt folytatjátok mindketten repültök. Ezt akarjátok?-nézett ránk kérdően.
Durcásan elfordultunk egymástól, mint két gyerek és hallgattuk a főnökünk utasításait.
A délelőtt unalmasan telt. Egész végig csak poharakat törölgettem és hallgattam Melani beszólásait. Ebéd után épp az asztalokat törölgettem mikor szóltak:
- Elnézést kisasszony kaphatnék egy puszit?-kérdezte az idegennek tűnő hang.
- Mégis mit…-de mikor megfordultam nem hittem a szememnek. Ott állt előttem Aaron és Crissy teljes életnagyságban. Örömömben a nyakukba ugrottam.
- Mit kerestek ti itt?Nem Egyiptomban lenne a helyetek?
- Erősebbek vagyunk mint hittük..-ölelt meg barátném-..Aaronnel úgy döntöttünk,hogy ha nem bántottunk senkit eddig akkor már ezután is kibírjuk .És már nagyon hiányoztál. Meg még meg se köszöntük a családodnak a sok segítséget. Nem maradunk sokáig csak néhány napig,esetleg egy-két hétig.
- De,hogy hogy?Miért nem maradtok végleg?-kérdeztem.
- Crissy és én úgy döntöttünk,hogy kiélvezzük az „élet”adta lehetőségeket és utazgatunk pár évig. -vette át a szót Aaron.
- Lám csak Hamupipőke…neked barátaid is vannak?-jött ki a raktárból Melani.
-Crissy,Aaron ő itt az elviselhetetlen munkatársam Melani.
- Szia.-köszöntek egyszerre.
Melani csak vágott egy fintort és továbbhaladt.
-Elkérem magam a főnöktől és mehetünk. Alice biztos látta,hogy hazajöttetek .-tért vissza a jókedvem.
-Bementem az irodába és megbeszéltem a főnökömmel,hogy holnap dupla műszakot vállalok megint ha most elenged.Egész úton beszélgettünk.Ők megéltek én meg ittam a szavaikat.
