9.fejezet: A parti

Gyorsan felvettem a ruhát,átnéztek még egyszer,hogy minden tökéletes-e és már indultunk is a Cullen házba.
Már messziről virított a ház,mivel lámpionok sokasága lepte el az odavezető ösvényt.Elgondolkodtam,hogy ha ilyen a díszítés kinn,akkor milyen odabenn??
A családon kívül még senki nem volt ott.Esme,Bella és anya a konyhában sürögtek forogtak.Már az utolsó simításokat végezték a szebbnél szebb külalakkal rendelkező ételeken,melyeknek az illatuk fenséges volt.A fiúk a kanapén ültek és meccset néztek,de csak addig míg Alice nem szólt rájuk:
-Egy kettő fiúk felállni innen!Ne kelljen kétszer mondanom.
Lassan feltápászkodtak,de olyan arcot vágtak,mint a kisgyerek mikor elveszik a játékát.Ezen én jót mosolyogtam.
-Most már elmondanád miért kellett felállnunk??Még van egy óránk a vendégek érkezéséig.-duzzogott Em.
-Pontosan.CSAK egy óránk van,és azt szeretném ha minden tökéletes lenne.Legyetek szívesek segítsetek Nessiéknek kihordani az ennivalót.
Alice svédasztalos menüt állított össze, ami a nappaliban elhelyezett hosszú asztalokon lesz feltálalva,így mindenki ízlése szerint válogathat belőlük.

Elsőként a Denali klán érkezett meg a bulira.Tanya szúrós tekintettel nézett nagymamámra,ugyanis mesélték,hogy szerelmes volt Edwardba,de amint látom még mindig féltékeny Bellára.
Eleazar, Carmen, Kate és Irina kezet rázott és megölelték egymást a Cullen család tagjaival és engem hagytak utoljára.
-Amy Black,de megnőttél,és milyen csinos vagy.
-Köszönöm szépen,de azért ti se panaszkodhattok.-próbáltam valamivel leplezni a zavarom.
-Hagy adjuk át az ajándékunkat..-lépett elő Carmen egy hatalmas dobozzal-..ez a tiéd,és már a kezembe is nyomta a csomagot.
-Nagyon kedvesek vagytok.Igazán nem kellett volna.Most nyissam ki vagy elég lesz később is?
-Ráérsz még vele.Meg amúgy is mindjárt itt a többi vendég.Úgyse lenne időd mindet kinyitni azonnal.
A mindjártot szó szerint értette, mert ebben a pillanatban megszólalt a csengő.Jó házigazda módjára rohantam ajtót nyitni.Egy csapat iskolatársam állt előttem.Udvariasan köszöntöttem őket és beljebb tessékeltem Őket.Alice-nek igaza volt.Tényleg nem túlzás a ruhám.Kezdetem élvezni a rivaldafényt,hogy mindenki apró kis ajándékokat hozott,és dicsérik a partit.
A falka és a többi vámpír nagyon jól viselte egymás társaságát.Ennek nagyon örültem.Már mindenki megérkezett csak a legfontosabb személy nem.Mark.
Kérdeztem anyáékat meg Crissy-éket is,hogy nem látták-e valahol.Az ujjamat tördelve mentem ki a konyhába.
-Kicsim nyugodj meg.Nemsokára itt lesz hidd el.
-Köszi anyu,hogy próbálsz megnyugtatni,de nem nagyon sikerül.
Ekkor Alice táncolt be hozzánk.
-Na milyen a buli??-kérdezte csilingelő hangján.
-Alice nem láttál semmit Markkal kapcsolatba??
-Amy tudhatnád,hogy mikor farkas van a közelben akkor nem látok olyan tisztán.
-Értem,akkor én azt hiszem vissza...-de félbeszakított a csengő.
Gyorsan átfurakodtam magam a nappaliban táncoló tömegen és az ajtó felé vettem az irányt.Mikor megláttam életem szerelmét egyből a nyakába ugrottam.
-Hol voltál már??Halálra aggódtam magam.
-Sajnálom,hogy nem voltam itt időben,csak közbe jött valami.
Egy gyengéd csókot lehelt az ajkamra.
-Meg van bocsátva.-vigyorogtam rá.-gyere bemutatlak a Denali klának.
-Oké menjünk.
Kate-ék épp anyával meg apával beszélgettek az egyik sarokban.
-Eleazar szeretném bemutatni a barátomat Mark Gomer-t.
-Örülök,hogy megismerhetem Önöket.Az apám sokat mesélt már magukról.
-Részünkről a szerencse Mr.Gomer.
-Beszélgessetek csak,én körbemegyek a vendégek között.

Amint láttam mindenki jól érezte magát.
-Szia Kicsi Nessi.Ma még nem is beszéltünk.
-Szia Seth.Jó mulatsz??
-Igen.Szupi a kaja.
Jellemző.Folyamatosan farkas éhes volt.És még csak nem is képletesen értendő a "farkas éhes".
-Örülök,hogy ízlik.Hol vannak a többiek?
-Kimentek egy kicsit levegőzni az udvarra.Nemsokára vissze jönnek.
-Értem.Akkor én hagylak is enni.

Az idő nagyon gyorsan telet és már kezdett ritkulni a vendégsereg.Álmosan ugyan,de jókedvűen hagyták el a házat.
Esme még előző nap elkészítette a vendégszobát a Denali klán számára,de jobban láttál,ha elindulnak hazafelé.Így hát teljesen kiürült a Cullen kúria.Csak a család maradt.
-Na hogy tetszett a parti?-ölelt át Alice.
-Remek volt köszönöm.De ha most nem haragszotok elmennék egy kis friss levegőt szívni.

8.fejezet: A parti előtt

Elindultunk lefelé,de az ajtóban még visszahúzott és adott egy csókot.
***
A hetek csak teltek,én meg úsztam a boldogságban.Minden a legnagyobb rendben ment,de az érettségiig csak két napom volt.Alice és anya teljes erejükből szervezték a partit,amire a fél suli meg volt hívva.Teljesen beletörődtem a dologba,mert tudtam,hogy ez elkerülhetetlen.
**
A "ballagás" napján elég idegesen ébredtem.Éjjel alig aludtam és reggel nagy fekete karikás szemek néztek vissza a tükörből rám.A hullámos hajamat alkalomhoz illően feltűztem.Gyorsan felkaptam a fekete nadrágot meg a hozzá illő bordó blúzt, a talárt meg eltettem a táskámba, és már mentem is lefelé a lépcsőn.
-Jó reggel édesem.
Anya épp pirítóst csinált nekem,apa meg újságot olvasott az asztalnál.
-Jó reggelt nektek is.
Adtam nekik puszit és lehuppantam egy székre.
-Izgulsz?-kérdezte anya.
-Igen egy kicsit,de túlélem ne aggódjatok.Bár ha belegondolok az estét nem biztos.-vigyorogtam rájuk.
-Ne félj Amy.Te leszel a legszebb.
Apa megölet és a kezembe nyomott valamit.
-Ezt tedd el.Szerencsét hoz.
-Mi ez?-nem tudtam először,hogy mit tartok a kezembe,de aztán felismertem.
-De hisz' ez Billy nagyapa nyaklánca.
-Igen az.A halála előtt nekem adta és most azt szeretném,hogy a tiéd legyen.
-Köszönöm.-Mondtam elcsukló hangon.
Villámgyorsan peregtek le lelki szemeim előtt,ahogy nagyapa a tornácon ült kerekesszékében.Őt mindenki szerette La Pushban,de ez az élet rendje.Megszületünk és meghalunk.Könnyek szöktek a szemembe,de gyorsan le is csillapítottam őket.Megfogadtam magamba,hogy soha nem veszem le mostantól ezt a gyönyörű nyakéket.
-Most már indulnod kell.-fogta meg anya a vállamat.
-Igen,már megyek is,mert a végén még elkések.Majd ott találkozunk.
-Akarod,hogy elvigyelek?
-Nem nem kell.Ti csak készülődjetek nyugodtan.
-Rendben,akkor később.
Gyalog indultam el.Úgy néz ki,hogy ma kegyes hangulatában van az ég,mivel fátyolfelhők tarkították az eget, így az egész családom nyugodtan közlekedhet az utcákon.
A sulihoz érve már diákok tömege tódult befelé az épületbe.A lépcső aljánál megpillantottam Crissy-t,Aaron-t és Mark-ot.Az idő nagyon jó barátokat kovácsolt belőlük.Mindenhova négyen mentünk.
-Sziasztok!
-Szia Amy!Már azt hittük sose érsz ide.
-Bocsi,csak gyalog jöttem.
-Miért nem szóltál,hogy mennyek el érted?-kérdezte Mark.
-Szükségem volt egy kis sétára.
-Történt valami?
Nem is Crissy lett volna ha nem kezd el aggódni egyből.
-Nincs semmi baj.De most menjünk, mert hamarosan jönnek a vendégek is.
Az osztályteremben mindenki magára öltötte a talárját.Mrs Freegard,az osztályfőnökünk még az utolsó utasításokat hangoztatta:
-Gyerekek!Nem akarok az ünnepség alatt susmogást hallani.Mikor kimentek az emelvényre ne grimaszoljatok,csak mosolyogjatok!!Értitek?
-Igen Mrs Freegard!-hangzott az egyhangú válasz.
-Na most már álljon mindenki a helyére.
Névsorban álltunk be,így én az elején voltam a sornak.Mark még adott egy utolsó"szerencse"puszit,majd beállt a saját helyére.
A tornaterem tele volt büszke szülőkkel és családtagokkal.Mindenki vigyorgott, és kamerázott.
Az ünnepség egy óra hosszáig tartott.Ahogy előre gondoltam az egész Cullen család,a falka az első sorban ült és egyfolytában a fényképezőgépet kattogtatták.A többi vámpír csak este jön,mert akartak kísértésbe esni véletlenül se a sok ember között.Mikor vége lett mindenki kivonult a teremből és mehetett haza.
***
Mi még nem a Cullen házba mentünk,hanem először Bella nagyiékhoz.
-Jajj Amy olyan szép voltál.
-Alice,mindenkin ugyan olyan talár volt.Szerintem mindenkin szörnyen állt.
-Azzal most ne törődj,hogy kin hogy állt.Te akkor is gyönyörű voltál.
-Oké.De most átszeretnék öltözni ha nem haragszotok.
Emmett csak egy kuncogással reagálta le a dolgot.
-Neked meg mi bajod?
-Semmi,csak éppen nem hiszem,hogy te fogod eldönteni,milyen ruha lesz rajtad a partin.
-Nyugi annyira nem szörnyű.
-Bravo Rosalie nyugtass még légyszi.
Ránéztem Alice-re aki épp ölni készült a szemével.
-Most pedig gyere velem kicsim.
Kicsim??Mi van Alice-szel ma?Megfogta a csuklómat és már húzott is magával fel az emeletre,egyenesen a gardrób felé,ami akkora volt,mint egy szoba.
-Egyépként miért nem mehetünk egyből házba?-nem értettem,hogy miért itt kell átöltöznöm.
-Azért mert meglepetés vár otthon és nem láthatod meg estig.
-Értem!
Villámgyorsan eltűnt majd vissza is tért elém a kedvenc néném.Az egyetlen bibi az volt,amit a kezében tartott.
-Ugye nem azt akarod mondani,hogy ezt fogom viselni este?
Egy fekete,feszes,nagy kivágású ruhát lóbált a szemem előtt.
-Tetszik?-kérdezte fülig érő mosollyal.
-Hát őő....nem lesz ez egy kicsit túlzás??Ez csak egy parti.
-Túlzás?Ez nem egy ,hanem a TE partid.
A hangja kezdett hisztérikussá válni,így nem firtattam a dolgot.
-Nagyon tetszik a ruha.
Ráeröltettem sz arcomra egy mosolyt.
-Akkor jó.
Visszatért normál hangnemre és már kereste is a sminkeket.
-Először is kifestelek.A hajadat Rosalie csinálja meg.
Kár lett volna ellenkezni,így hát hagytam,hogy barbie babásat játszanak velem.Úgy gondolták,hogy a hajamat leengedve hagyják és csak a tetejét tűzik fel.Úgy cseverésztek,mintha én ott se lettem volna.Annyit megengedtek,hogy Billy nyaklánca rajtam maradhatott.
Mikorra kész lettek velem,már kezdett beesteledni.A földszintről nem jött hang,tehát a többiek már elmentek.Gyorsan felvettem a ruhát,átnéztek még egyszer,hogy minden tökéletes-e és már indultunk is a Cullen házba.

7.fejezet: Kínos pillanatok sokasága

-És kisfiú vagy kislány?
Anya könnyes szemmel a nyakamba ugrott,és apa is átölelt minket.A többiek mosolyogva nézték ezt a meghitt családi pillanatot.Mikor kikerültem a kezek szorításából bocsánatot kértem tőlük amiért így viselkedtem.
-Sajnálom.Nem akartam így reagálni csak rosszul esett,hogy nekem szóltatok utoljára.Ne haragudjatok amiért úgy beszéltem veletek.
Megint elkezdtem sírni.Láttam a szüleimen,hogy nem haragszanak rám ezért egy kicsit meg könnyebbültem.Mikor jobban körbenéztem a szobában akkor vettem csak észre,hogy a sarokban is áll valaki,aki nem tartozott a családomhoz.Mikor megismertem,elég kínosan éreztem magam,hogy tanúja volt a nagy bocsánatkérésnek,és ami a legrosszabb,hogy végignézte ahogyan előtörnek a könnyeim.
A nagy csendet én törtem meg:
-Te mit keresel itt?-kérdeztem.A hangom nem túl barátságos volt,pedig nem akartam,de azért ilyen helyzetben elnézhető.
-Mark azért jött,mert beszélni akar veled kicsim.-a válasz Esme-től jött.
-Bocsi,hogy így beállítottam.Nem akartam rosszkor jönni.
-Semmi baj.Nos miről akarsz velem beszélni?
Most a legutolsó kívánságom volt az,hogy Markkal beszélgessek.
-Talán beszélhetnénk négyszemközt?-ha nem lenne vámpír akkor tuti belevörösödött volna ebbe a mondatába,ugyanis a beszélgetésünket majd 15-en hallgatták.
-Persze.Nem baj ha elmegyek egy kicsit?-ezt a kérdést már a szüleim felé idéztem.
-Menj csak,de ha hajnalodik gyere.
-Rendben.-gyorsan nyomtam mindenkinek egy puszit.
***
Mikor kértünk a kertbe lelassítottam.
-Még egy kicsit menjünk arrébb.Itt még hallják amit mondok.
-Nézd Alice úgyis látja ha akarja,hogy hova megyünk.Edward meg a gondolatainkon keresztül hallani fogja amit beszéltünk.
-Ó,erre nem gondoltam.De mindegy.Az a lényeg,hogy elmondhassam amit akarok.
Sose szerettem a titokzatosságot,de ma főleg.
-Azt hiszem itt elég messze vagyunk.Hallgatlak.
-Nos,hol is kezdjem...
-Mondjuk az elején.
Azt akartam,hogy minél hamarabb túlessünk a "nagy beszélgetésen",mert már majd egy napja nem aludtam,és kezdtem fáradt lenni.
-Nézd Amy.Amióta megláttalak,azóta csak rád tudok gondolni...-na neee,gondoltam magamba-...én..én azt hiszem szeretlek.
-Őőő..hát...
Még csak ez hiányzott a mai napomhoz,hogy szerelmet valljon nekem egy olyan ember,akit alig ismerek.Ami a legfurcsább volt,hogy a szívem mélyén örültem neki.
-Mark,én..
Nem bírtam befejezni a mondatom mert az ujját a számra tette,pedig amit mondani akartam érdekelte volna.Kezdtem pánikolni,mert a köztünk lévő rész rohamosan csökkent.
-Ne mondj semmit.
A szívem már a torkomban lüktetett,de ezt ő is észre vette,mert egy mosolyt megejtett.Már majdnem megcsókolt,mikor elsötétült előttem minden és csak egy hideg kezet éreztem a derekamon ami elkapott.
***
Mikor kinyitottam a szemem a szobámat véltem felfedezni.Ott feküdtem és az ágy szélén anyu ült.
-Szia kicsim.
-Szia anyu.Mi történt?
Mire kimondtam a kérdést minden eszembe jutott.Éreztem,hogy elvörösödök.
-Óó..Már emlékszek.És ő hol van?
Biztos voltam benne,hogy mindent tudnak.Ha más nem Alicetől biztos.
-Kinn van a konyhában apáddal és Edwarddal.Aggódtak érted.Itt maradt mindenki,a többiek a nappaliban vannak.
-Akkor ezek szerint tudtok mindenről.
-Igen tudunk,de ne aggódj.Nincs mit szégyelned.
Felakartam kelni az ágyból,de anya visszanyomott.
-De beszélnem kellene Markkal.
-Te csak maradj itt,majd én szólok neki.
Kiment a szobából és pár perccel később kopogtattak az ajtón.
-Szia!Gyere nyugodtan.
-Szia!Jobban vagy?
-Igen, azt hiszem.És sajnálom...
Lesütöttem a szemem ,mert éreztem,hogy kezdek elpirulni.
-Nem kell bocsánatot kérned.Látnod kellett volna magad.Aranyos voltál.
Még mindig nem mertem felnézni,de mikor éreztem,hogy megfogta a kezem felemeltem a fejem.Belefeledkeztem aranybarna íriszébe.Arra ocsúdtam fel,hogy a lélegzete cirógatja az arcom.Ajka lágyan az enyémhez ért.Ebben a pillanatban olyan boldogság töltött el,mint még soha.Úgy éreztem semmi nincs a világon ami ezt elronthatná.De tévedtem.Seth kopogtatás nélkül berontott a szobámba.
-Ó,bocsánat nem tudtam,hogy zavarok.
Villámgyorsan távolodtunk el egymástól és egyikünk se nézett rá Seth-re.
-Nem tanítottak meg kopogni??-dühös voltam,rá amiért elrontotta ezt a csodás pillanatot.
-Én csak el akartam köszönni a falka nevébe ugyanis indulunk.A Cullenék meg elmennek vadászni.
-Oké Seth,egy pillanat és lennt leszünk.
Kihátrált a szobából,így megint ketten maradtunk.
-Ideje lemennünk.-szólt Mark
-Igen ez a legjobb ötlet.
Elindultunk lefelé,de az ajtóban még visszahúzott és adott egy csókot.