6.fejezet: Váratlan esemény

Először nem tudtam mire vélni a dolgot,de aztán.....
Mikor beértem Emmettel találtam szemben magam.A sapkája mint mindig most is rajta volt.Mindenki ide oda mászkált a házban,pedig nem szokásuk.Ha átjönnek akkor mindig a nappaliban beszélgetnek.
-Szia Amy!-Emmett egy nagy puszit nyomott az arcomra és megölelt.Kicsit jobban a kelleténél,de megszoktam.
-Szia!Mi van itt?Mi ez a nagy sürgés forgás?-értetlenül néztem rá.
Végigpörgettem az eseményeket a családban.Az értettségi még 3 hét,a szülinapom,és az anyuéké is volt már,házassági évforduló meg csak a nyár közepén van.Hirtelen ennyi jutott az eszembe.Jobban mondva,csak ennyi volt.
-Hello kicsi Nessi...
Ez a hang a konyhából jött.Tehát itt vannak a farkasok is.Ezt a hangot és a megszólítást ezer közül is megismerem.Seth.Mindig így szólított,amióta az eszemet tudom.
-Na jó elmondaná valaki mi folyik itt?
Erre a kérdésemre mindenki anyura figyelt, nem rám.Ettől eléggé meglepődtem.
-Te nem mondtad el neki?-Rosalie jött le fentről.
-Még nem volt rá alkalmam.Régen beszélgettünk.-mentegetőzött anyu.
-Mit kell elmondjon nekem?-kezdtem ideges lenni,de Jasper hatására lenyugodtam,ugyanis egy "adag" nyugalmat sugárzott szét.
-Amy drágám feljönnél velem?
Felmentünk a szobámba és leültem az ágyra.Anyu az íróasztalnál lévő széket húzta ki.
-Nos,hát el kell mondjak valamit.
-Igen amit már rég el kellett volna,mint megtudtam.
Próbáltam minél durcásabb lenni,mert mindent én tudok meg utoljára.
-Ne legyél rám mérges,csak tudod nem voltam benne biztos,hogy- hogy reagálsz majd.
Hagyott egy kis szünetet.
-Szeretnék neked megmutatni valamit.
És ezzel már meg is érintette az arcomat,ugyanis olyan a képessége van,amely segítségével képeket tud előhozni és levetíteni mint egy mozi filmet.Először egy kép jött be amin anyu épp a kórházba sietett.Ettől egy kicsit megrémültem,de amikor megláttam a következő jelenetet,elrántottam a fejem.
-Terhes vagy igaz?
Elég hisztérikusan hangzott a kérdésem,de megtette a hatását.
-Kicsim ne haragudj,hogy nem mondt...
De félbeszakítottam a mondatát.
-Elegem van abból,hogy mindent én tudok meg utoljára.Úgy kezeltek mint egy kisgyereket.Mindenki tudott erről is csak én nem,ugyan úgy mint a Gomer családról.Róluk is tudtatok,de nem mondtátok meg.
Ekkor már a könnycsatornáimnak se tudtam parancsolni és patakokban hullott a könnyem.
-Hagy magyarázzam meg legalább..-láttam,hogy már neki se kell sok és sírva fakadjon.
-Mit akarsz megmagyarázni?Azt,hogy többet jelent neked a falka és a többiek mint a saját lányod?
Hallottam,hogy valaki közeledik a lépcsőn.Kopogtak és apu nyitott be.Biztos hallotta a hisztérikus kitörésem.
-Amy értsd meg anyádat.Hidd el neki se könnyű.
-És mi ez a felhajtás?Már a gyerekszobát csináljátok?
Egyre csak sírtam és sírtam.Nem bírtam abbahagyni.
-Ne beszélj így velünk.Elakartuk mondani még mielőtt a többiek idejöttek,de a kisasszony nem jött haza időben.
Apa kezdett kijönni a sodrából,pedig nem szokása.Ettől kicsit összeszedtem magam és részben rájöttem,hogy nem kellene így kiborulnom ettől.De azért nem hagytam magam.
-Szóval ennek is én vagyok az oka?
Kirántottam az ajtót és letrappoltam a lépcsőn.Körülöttem a levegő megfagyott,de nem igazán érdekelt.Egyenesen az udvarra mentem.Még hallottam,hogy anya zokogni kezdett és nagyapa hangját,mivel nem csuktam be magam mögött az ajtót.
-Kimegyek utána és beszélek a fejével.
-Ne,hagyd,majd én.Hátha nekem könnyebben megnyílik,mint neked.És nekem csak azt mondja el amit szeretne.
Ez a mondat már Jasper száját hagyta el.
Tovább indultam az erdőben és meg sem álltam a patakig.Ide szoktam jönni mikor szomorú vagyok.A kis folyó hangja megnyugtat.Volt ott egy nagy kő is,amire rátelepedtem.Nem is gondolkodtam igazán,hanem néztem a gondtalan madarak turbékolását,és a bokrok nyújtotta búvóhelyben megszeppent kis őzeket.Nyilván megérezték,hogy nem stimmel valami velem mert szélsebesen elrohantak.
-Ideülhetek?
Számítottam rá,hogy Jasper nemsokára utánam jön.
-Csak nyugodtan.
-Amy mi a baj?Miért borultál ki annyira?
Már megint sírva fakadtam és csak arra eszméltem föl,hogy Jasper vállán van a fejem és ő nyugtatgat.
-Csss.Ne sírj.
Tudtam,hogy ezzel Jaspert is szomorúvá teszem,így abbahagytam a szipogást és a sírást.
-Igazából nem azért kaptam dührohamot mert lesz egy kistestvérem,hanem azért mert én tudtam meg utoljára.Rosszul esett,hogy engem mindenből kihagytok.Semmibe nem vagyok beavatva.
-Mire gondolsz pontosan?
-Arra,hogy a Gomer családról se szóltatok egy szót sem.
-Nézd ez most nem tartozik ide.Reneesme és Jacob nagyon aggódnak miattad.Megbántottad őket.
-Nem akartam.Sajnálom.
-Nem tőlem kell bocsánatod kérned.Gyere ideje hazamennünk.
És a kezét nyújtotta,hogy segítsen felkelni a szikláról.Hamar a ház közelébe értünk ahol lelassítottam.Kigondoltam,hogy mit mondok.
-Anyu,apu sajnálom az előbbieket.Hülye voltam.Örülök,hogy lesz egy kistestvérem.
Aztán hirtelen valaki a gondolataimban válaszolt.
- Biztos megbocsátanak majd.
Ez a hang a nagyanyámé volt.Kiterjesztette a pajzsát,hogy hallja a gondolataimat.
- Remélem.
És ezzel befejeztük a gondolatban folytatott párbeszédünket.
Jasper már nem volt mellettem,így Bella onnan tudta meg,hogy már itt vagyok a ház közelében.
Összeszedtem minden gondolatom és benyitottam.
-És kisfiú vagy kislány?

5.fejezet: Az ismerkedés

De ez mind csak addig tartott még elképzeltem,ugyanis volt akivel beszélgethettem útközben.
Már az utca sarkán voltam,mikor meghallottam,hogy valaki a nevemet kiabálja.Reflexszerűen hátranéztem és nem más tartott felém,mint Mark.Járása most is kecses volt,mint mindig, és ezt a többiek is észrevették,ugyanis sok fürkésző szem tapadt rá akárhányszor megmozdult.Ha nem lettem volna hozzászokva ahhoz,hogy a környezetemben mindenki ilyen gyönyörű,akkor engem is letaglózott volna a külseje.Hófehér bőre kihangsúlyozta a sötét félhosszú haját és az aranybarna szemeit.Egy halványkék inget és egy farmert viselt.
A gondolatmenetemet Mark szakította félbe,ugyanis akkor ért oda mellém.
-Szia!Megyünk együtt haza?-és elejtett egy sugárzó mosolyt.
-Te merre laksz?-nem a legértelmesebb kérdés volt az eddigi életemben,de nem bírtam normálisat összehozni.
-A várostól nem messze az erdőben áll a házunk.A nagyapádék házától úgy egy órára emberi tempóban.
Na itt teljesen elvesztettem a fonalat.Idejön egy vega vámpír család,aki ismeri az egész pereputtyom és még csak nem is tudtam róla,hogy jönnek.Közben elidultunk,mert elkezdett csöpörögni az eső.
-Honnan ismered az én nagyapámat?
-Az én apám eljött pár hete és beszélt Carlisle-lal,hogy ide szeretnénk költözni.Először nem tartották jó ötletnek,de aztán beleegyeztek.A Cullen család összes tagja szavazott,hogy ideköltözhetünk,avagy se.Csak ketten szavaztak ellenünk.A szőke hajú nő és az apád.
-Az én apám?-nem hiszek a fülemnek,szóval mindenki be volt avatva csak én nem.Tudtam,hogy miért ellenezte apu azt,hogy ideköltözzenek,mert ez újabb átalakulásokat jelentettek.A falka így megint növekedni fog pár taggal.
-És hányan vagytok a családodba?
-Csak 4-en.
Ez azt jelenti,hogy kb. 3 gyerek fog átalakulni farkassá.
-Értem.És te mióta...mikor..-csak hebegtem habogtam.Nem kérdezhettem meg tőle,hogy:"Hé te, mióta vagy vámpír?"Ez udvariatlanság lenne a köbön.
-Úgy érted mióta vagyok vámpír?
-Igen.-kicsit zavart,hogy ilyen nyíltan beszél erről a dologról.De nagyi is mesélte,hogy mikor még ember volt,akkor őt is zavarta az a kifejezés,hogy vámpír.
-1925-ben haraptak meg.Évekig egyedül voltam,majd később felkerestem Matthias-t.Ő szoktatott hozzá az állati vérhez.Nagyon nehezen szoktam meg,de sikerült.Ausztráliában általában kengurukra vadásztunk ezért egy kicsit szokatlanok a hegyi oroszlánok és a szarvasok.
-És a többieket Matthias változtatta át?Vagy ők is csatlakoztak hozzá, mint te?
-Én és Christopher csatlakoztunk,de Theresa-t ő maga változtatta át nem olyan régen.Theresa-t egy parton találta meg súlyos sérülésekkel,úgy 70 éve.Mint kiderült egy rabszolga hajóról vetette magát a vízbe és eltűntnek nyilvánították.Nem is keresték többé.De mesélj magadról te is valamit,ne csak én beszéljek.
-Mint már gondolom tudod,az én anyum hibrid,az apum meg vérfarkas,így bennem van vámpír,ember és farkas gén is.Fejlődésem szempontjából ugyan úgy nőttem,mint az ember.Nagyjából ennyit tudok elmondani magamról.
-És hogy van az,hogy a farkasok meg a vámpírok békében vannak egymással?
Kérdően néztem rá,mert csodálkoztam,hogy Carlisle nem említette a legfontosabb dolgot,a határvonalat.
-Nos még nagyon régen a Cullen család és a quileute törzs egyezséget kötött és húzott egy határt amit nem léphetnek át a vámpírok.Később pedig mikor anyám megszületett és bevésődött apámnál akkor még erősebb lett a kapocs a két "faj"között,mert a farkasok óvják egymás társát.Mikor anyámmal végezni akart a Volturi a farkasok és a vámpírok egy oldalon álltak és ez így is maradt.Ha bajt észelelnek egyből értesítik egymást.
-Értem.Nos azt hiszem ideje hazamennünk mert már kezd sötétedni.
Körbenéztem és igaza volt.A Nap már az erő mögött járt.Észre se vettem,hogy az egész délutánt átbeszélgettük.Biztos voltam benne,hogy nem aggódnak értem otthon,ugyanis ha kések anyu mindig felhívja Alice nénit,hogy lát-e valamit velem kapcsolatban és ettől mindig megnyugodott.
Elköszöntünk egymástól és elindultam hazafelé.A kocsifelhajtón ott állt Rose,Jasper,Esme és Edward autója.
Először nem tudtam mire vélni a dolgot,de aztán.....

4.fejezet: Az új jövevény

Hétfő reggel szakadt az eső,és hideg volt ahhoz képest,hogy májust írunk.Ma apa vitt suliba,így már hamarabb ott voltam,mint Crissy és Aaron.Nem volt kedvem beülni a terembe,ezért a folyosón várakoztam rájuk.
-Szia Amy,hogyhogy így egyedül??-kérdezte egy hang mögöttem.El voltam gondolkodva és egy kicsit meg is ijedtem,pedig nem volt szokásom ijedezni.
-Á Sally, szia!De megijesztettél.-különös volt,hogy odajött hozzám.Nem igazán szoktunk beszélgetni,csak ha nagyon muszáj.
-Ne haragudj,nem akartalak halálra rémíteni.-na még ez is...Mintha engem halálra lehetne.
-Semmi baj,spongyát rá.
-Láttad már az új osztály társunkat?-kérdezte.
-Az új...minket??Még azt se hallottam,hogy jön nemhogy lássam is.És te találkoztál már vele?-meglepett,hogy még májusban,az érettségi előtt 3 héttel valaki elmegy egy másik suliba.
-Néhány dolgot tudok róla.Most költöztek ide Ausztráliából a családjával.A városon kívül áll a házuk.Nevére nem emlékszem pontosan.
-Ausztráliából.Nem semmi.
Crissy-t és Aaron-t ekkor megláttam a suli kapuban.
-Most mennem kell Sally.Talizunk a teremben.
Az eső még mindig esett,így az ajtóban vártam őket.
-Sziasztok.-köszöntem oda.
-Szia Amyke.-Aaron nyilván bosszantani akart mert csak akkor hívott így.
-Szia Amy.Mi jót csináltál addig, amíg nem jöttünk?-a kíváncsiság megint felülkerekedett rajta.
-Sally szállított nekem egykét infót.Tudtátok,hogy lesz egy új osztály társunk, aki Ausztráliából költözött ide?
-Az tök jó.-örvendezett Crissy
Közben megszólalt a figyelmeztető csengő,hogy mindenki induljon órára.Mi matekkal kezdtünk.Soha nem volt vele bajom,mert Emmett vagy nagyapa mindig segített ha nem értettem valamit.Leültünk a helyünkre mikor az ajtóban megláttam egy idegen fiút.Jobban mondva megéreztem.Sápadt bőr,aranybarna szemek,édes illat.A vér megfagyott az ereimben.Ez nem más mint egy vámpír.A szem színéről ítélve vegetáriánus lehetett,de én úgy tudtam,hogy a Cullen családon kívül nagyon kevés ilyen család van.És még kisebb volt az esélye,hogy ők is pont ide Forksba költöztek.A srác is nyilván megérzett engem mivel az arca megfeszült.Nyílván ő is ugyan ezt gondolta rólam,csak nem értette,hogy miért dobog a szívem.A tanár belépett a terembe,mellette lépdelt az új osztály társ.
-Gyerekek!Ő itt Mark Gomer.Ő az új társatok.És most ne is húzzuk az időt,kérlek ülj le.Ott hátul van még egy szabad hely.
Az a szabad hely nem máshol volt mint Crissy mellett.Én és Crissy ültünk a hármas padban mivel Aaron a fiúkkal ült.Mark oda táncolt az asztalhoz és elfoglalta a helyét.A mozgás ugyan olyan kecses és könnyű volt mint minden vámpírnak.Ezt látva kétségem se volt afelől,hogy mi ő.Egész órán éreztem magamon a tekintetét,de mielőtt odanézhettem volna már el is fordította a fejét.Kicsöngetéskor összepakoltunk és indultunk kifelé az udvarra Crissyvel és Aaron-nel,mikor megláttam Markot miközben felénk tartott.
-Sziasztok zavarok?-kérdezte meg udvariasan.
-Szia nem dehogy.Miért?-csak én tudtam megszólalni hármunk közül, mert a többiek a tökéletes alakjába voltak beleszédülve.
-Csak arra gondoltam,hogy talán csatlakozhatnék hozzátok.Nem ismerek itt senkit és mivel egy padban ülünk..Meg amúgy se igazodok el valami könnyen,el kellene egy kis segítség.-a mondata végén megejtett egy aranyos mosolyt.
-Persze gyere velünk,majd mi elvezetgetünk,ugye skacok?-próbáltam elterelni a figyelmét Crissy-nek és Aaron-nek.
-Mi?Ja persze gyere csak.-Crissy bírt megszólalni csak.
Az ebédlőben bemutattam a többieknek Markot,aki "nem volt éhes,túl ideges az evészethez".
Háromig voltak óráink,és általában egy padban ültünk úgy mint matekon.
Egyedül indultam haza,mivel Crissy benézett az anyukája munka helyére Aaron meg lelépett a fiúkkal.Gyalog kicsit hosszú volt az út hazáig,ezért azt terveztem,hogy egy adandó alkalomkor bemegyek az erdőbe és futni fogok.De ez mind csak addig tartott még elképzeltem,ugyanis volt akivel beszélgethettem útközben.

3.fejezet: Együtt a család

Nem kellett kétszer mondani,már rohantam is a telefonhoz.
Esme-vel madarat lehetett volna fogatni,mikor megtudta,hogy a hétvégén a Cullen ház megtelik a "kis"családjával.
A hét turbó gyorsasággal eltelt.Péntek este Crissy moziba akart menni,de én lemondtam,mivel már péntek este átmentünk Carlisle-ékhoz.
-Amy gyere már-kiáltott fel anyu az emeletre.
-Megyek már,csak még eltettem egy-két holmit-raktam ruhát is,de Alice-t ismerve nem lesz rájuk szükségem.
-Apád már kiállt az autóval,siessünk.
-De kár,hogy kocsival megyünk.-szontyolodtam el.Már rám fért volna egy kiadós futás.
-Ha akarod visszafelé jöhetsz gyalog,csak induljunk már el végre.
Nem húztam tovább az időt,bedobtam az autóba a csomagom és behuppantam a hátsó ülésre.Apa ugyan úgy szokott száguldozni az úton,
mint az egész család.
Úgy látszik ez nálunk valami hagyomány.Mikor megérkeztünk már ott voltak nagyapáék is.
Az este azzal telt,hogy beszélgettünk és viccelődtünk egymással.Sajnos nekem és apának muszály volt aludnunk egy keveset.
Én nagyapa régi szobájában aludtam.
A délelőttöt vadászattal töltöttük,majd délután Alice nagy örömére tartottunk egy kis divatbemutatót a fiúknak.Végigvonultunk egymás után a lépcsőn,
a szebbnél szebb ruhákban.
A hétvége alatt sikerült kiszednem Rosalie-ból mire készül anya meg Alice néni.Rose épp a konyhába ment ki és én kisurrantam utánna.
-Rose...kérlek mond el mi készül a hátam mögött.Senki nem tudja meg,hogy beavattál,még nagyapa se.Kérlek,kérlek....-szinte már könyörögtem.
-Amy nézd Edward úgyis megtudja,hogy elmondtam,mert nem tudjuk elrejteni eléggé a gondolatainket előle.Főleg Te!!
Ez kicsit rosszul esett,hogy nem bízik bennem.
-Kérlek.....
-Na jó..csak ne mond többet,hogy kérlek.
-Nos hallgatlak.
-Mint már szerintem magad is sejtheted,hogy Nessiék az érettségi partydat szervezik.Meghívták a Denali klánt és még egy pár vámpírcsaládot,
és persze a te barátaid közül is egy párat meg ugye a falkát is.-a falka szót enyhe undorral mondta ki.
-Oh ne...lehet még ennél valami rosszabb??-legszívesebben sírva fakadtam volna.Mindenki szervezkedik a hátam mögött.
Legyugtattam magam,majd csatlakoztunk a többiekhez nehogy elkezdjenek kérdezősködni.A nappaliban nagyapa a fejét csóválta,mikor meglátott minket.
Nagyszerű..erről ennyit,hogy elrejtem a gondolataimat.
Apa szokásához híven megint egy szőke nős viccel traktálta Rosaliet:
-Hé Rose
~ Mit mond a szõke nõ, ha nekimegy a fának?
~Pedig én dudáltam!
-Nagyon vicces vagy Jacob Black,de kitalálhatnál valami újat is.
A köztük lévő szurkálódás már megszokott dolog.Nagyi mesélte,hogy mikor még anya nem volt,akkor is ezt csinálták.
Vasárnap délelőtt az időjárás nekünk kedvezett, mert vihar volt.A villámok csak úgy cikáztak az égen,így lehetőségünk volt egy kis "vámpír"baseball-ra.A tisztáson felállt mindenki a helyére.Én is ütő poszton játszottam ugyan úgy,mint Rosalie,Jasper,nagymama és Carlisle.Apa volt a bíró.Én még nem vagyok,olyan profi,mint a többiek,de a mentségemre szólgál az,hogy én még csak 18 vagyok nem pedig 118.Délután mentünk haza,mivel még tanulnom kellett egy kicsit másnapra és az ég is kezdett kitisztulni.Ahogy megígérték anyáék én futva mehettem haza a Cullen háztól.Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat.És valljuk be őszintén nem csak Esme-nek volt szüksége erre a hétvégére,hanem mindenkinek.

2.fejezet: Régi,új ismerős

Minden a megszokott kerékvágásba haladt,egyet leszámítva......
Az utolsó óra közepén a nyitott ablakon át,megéreztem valamit.Ez a valami nem más volt mint vámpírszag,ami azt jelentette,hogy a suli közelében egy idegen vámpír mászkál.Az izmaim belefeszültek a koncentrálásba,ugyanis már siettem volna Carlisle-hoz beszámolni arról, amit éreztem.Kicsöngetéskor gyorsan elköszöntem a barátaimtól,ami kicsit zavartan hangozhatott:
-Figyi,nekem most rohannom kell.Jók legyetek.Sziasztok-és már kinn is voltam a szakadó esőben.
A hátammögül még annyit hallottam,hogy Crissy értetlenkedve kiáltott utánam
-Amy,de mi...mi történt......?
Aaron ennek kicsit örült,hogy mennem kellet mert így kettesben lehettet egy kicsit élete szerelmével.
Felpattantam a biciklimre és teljes erőmből tekertem a Cullen házba.Amikor a közelbe értem hirtelen ugyanaz a szag csapott meg mint a teremben.Gyorsítottam a tempón,ám mikor odaértem meglepődve tapasztaltam,hogy Jasper kinn áll a tornácon az idegennel.Az ajtón ekkor lépett ki Carlisle,aki mosolyogva köszönt.
-Amy,jó,hogy jössz!Ő itt Zafrina.Az amazonokkal él.
-De hát én....
-De hát mi?Amy mi a baj?
-Ma a suliba idegen vámpír szagot éreztem.Nem tudtam,hogy Ő a család barátja.Azért jöttem figyelmeztetni,hogy valaki van az erdőben.Sajnálom....Nem akrtalak kellemetlen helyzetbe hozni,csak..
-Semmi csak Amy.Helyesen cselekedtél.-nyogtatott kedves hangon Zafrina-Nem szóltam Carlisle-nak,hogy érkezem.Erre jártam és gondoltam meglátogatom őket.
-Értem.Nos,hát akkor én megnézem a többieket.-és már benn is voltam a házban.
Még annyit hallottam,hogy Carlisle megkérdezte tőle merre vannak a társai.
Emmett Rose-zal és Alice-szel ült a kanapén,Esme pedig a konyhában volt.Tudtam,hogy valami nem stimmel vele,mert akkor szokott ide vonulni,mikor bántja valami.
-Esme miért vagy ilyen lehangolt?
-Tudod, Amy,nagyon hiányzik Reneesme és Jacob.Mostanába elhanyagolnak minket.Egyre kevesebb időt tölt egyött a család.
-Hát ezért vagy szomorú??Mi lenne ha szólnék anyuéknak meg nagyiéknak is,hogy jöjjönek el a hétvégén.És így együtt leszünk egy kicsit.
-Ez remek lenne kincsem.-mosolyodott el.
-Na én megyek is,mert még tanulnom kell.
Elköszöntem mindenkitől,még Jasperéknek is felköszöntem,mert tudtam ha még suttogok akkor is meghallják,mert idő közben már Zafrina is távozott.
Az eső megint esett,így bőrig áztam mire hazaértem.Apáékat a konyhában találtam.
-Sziasztok.Bocsi,hogy késtem,csak beugrottam Carlisle-ékhoz,mert idegen vámpírt éreztem ma a suli körül,de,mint kiderült valami Zafrina volt az.
-Szia drágám.-köszöntek egyszerre
-Zafrina itt volt???-kérdezte anyám.
-Igen,erre járt és gondolta meglátogatja őket.
-Kár,hogy nem nézett el hozzánk is.Az esküvőnkön láttam utoljára.Emlékszel?-fordult a kérdéssel apa felé.
-Igen,meg akkor is itt volt mikor téged kellett megvédeni a Volturi-tól.-húzta az ölébe apu és megcsókolta.
Nem szerettem mikor előttem romantikáznak,de nem volt mit tenni.
-Tudtátok,hogy Esme nagyon szomorú?-kérdeztem
-Miért,történt valami?-ezt a kérdést nem apától vártam volna.Egy kicsit meglepett a dolog,de tudtam,hogy nagyon jóban vannak már.
-Hiányol titeket.Úgy érzi,nagyon elhanyagoljátok őket.Felajánlottam neki,hogy szólok nektek meg nagyiéknak is és ott tölthetnénk a hétvégét.
-És a kisasszony mikor akar tanulni?-kérdezte apa nevetve.
-Ugyan apu!!Már nem adnak új anyagot,mert mindenből a vizsgákra készülünk.
-Rendben,akkor hívd fel nagyapáékat és Esmet,hogy ott leszünk szombat reggel.
Nem kellett kétszer mondani,már rohantam is a telefonhoz.

Hello mindenkinek:)

Sziasztok!
Ezt a blogot az általam írt fanficnek hozat létre,ami Amy Black szemszögéből íródott,aki nem más,mit Reneesme és Jacob gyermeke.Most írtam először ilyet,úgyhogy a véleményeteket kérném,legyen sz jó és rossz,mert a gondolataitok nekem sokat jelentenek.
Köszi,hogy benétzél!!
Jó olvasást:)

1.fejezet: Epilogus

Borús napra ébredtem ma is,mint általában minden nap,itt Forksban.Senki nincs itthon,mivel anya Alice nénikéjével vásárol,apának pedig a falkával volt reggel találkozója és még nem érkezett meg.Lassan kikászálódtam az ágyamból és rendbe tettem magam.Lementem reggelizni és a pulton egy üzenetet találtam, apa írta:

Amy a falkával leszek egész nap.Anyádnak már szóltam erről.Este jövök kicsim.Jó legyél! Szeretlek!
Apa


Úgy gondoltam, mivel nem volt semmi házi feladatom,elnézek nagyiékhoz.
-Sziasztok!-köszöntem be az ajtón.
-Á,Amy drágám régen láttalak-örvendezett Edward nagyapám.
-Ki az Edward?-kérdezte nagyi,de már jött is kifelé a szobából-Kit látnak szemeim!Örülök,hogy itt vagy!-és ezzel már át is ölelt.
Örültem neki,hogy én is örököltem abból a gyorsaságból.Szerencsére mindkét részemről volt esélyem erre.Pedig ritka,hogy olyannak legyen gyereke,mint anyum aki ugye hibrid.
-Hol van Reneesme és Jacob?-érdeklődött nagy kívácsisággal Bella.
-Apa a falkával van ma,anya meg Alice-szel vásárol.Hogy-hogy nem tudtatok róla?-Ez kicsit furcsa volt ,mert mindent megszoktak beszélni egymással.
-Van egy olyan sejtésem,hogy anyád és Alice valamiben sántikálnak.-szólalt meg nagyapa egy csibészes mosollyal amit annyira szeret nagyi.
-Ugye nem az érettségi bulimat szervezik??-egyből a legrosszabbra gondoltam.
Még egy hónap és leérettségizek.Alice-t ismerve nagy bulit szervez,pedig én nem rajongok a nagyszabású partyk iránt.Ezt nyilvánvalóan Bellától örököltem,ugyanis ő se szerette az ilyeneket,legalábbis míg ember volt.
Mivel nem sütött a nap,elmentünk hármasban vadászni.Én fogyaszthatok emberi ételt,vért,és nyers húst is.Az utóbb kettőt nem igazán kedveltem,de néha muszály volt vért is innom.Nagyon jól éreztem magam,már csak azért is,mert imádtam a sebességet.Nagyon felszabadultam futás közben.
Hazafelé beugrottunk Carlisle-ékhoz.Mindenkit otthon találtunk,kivéve ugye Alice-t.
-Bella,Edward,Amy nahát!-üdvözölt minket Esme.
-Esme,de hiányoztatok már.-nyomtam két puszit az arcukra,majd lehuppantam Emmett mellé,aki épp meccset nézett a tv-ben.
-Amy,te meg,hogy kerülsz ide??Azt hittem elragadt valami kozmikus erő.-viccelődött a nagy mackó mellettem.
Imádtam Emettel lenni mert mindig sikerült megnevettetnie.
-Haha,nagyon vicces vagy.!Nem ragadott el senki és semmi,csak tudod tanulnom is kell.Emlékeztetnélek,hogy én még csak most járom ELŐSZÖR a középsulit,nem úgy,mint egyesek-böktem oldalba.Erre a beszólásomra a szoba a nevetéstől volt hangos.
A mai naptól egy kicsit elfáradtam,így elbúcsúztam a családomtól és elidultam hazafelé.Útközben beugrottam nagyiék házába a táskámért és már indultam is tovább.Nem volt kedvem emberi tempóban sétálni ezért begyorsítottam,mert már csak arra vártam,hogy ágyba kerüljek minél hamarabb.
Mikor a házunk közelébe értem visszavettem a tempóból.Anya és apa otthon voltak már,de volt ott illetve voltak ott mások is.Az egész falka a kis nappalinkban ücsörgött vidáman és beszélgettek.
-Hahó,megjöttem!Mi van itt?Mi ez a nagy durúzsolás??-kérdeztem tőlük.
Mikor megláttak mindenki elhallgatott,még a légy zümmögését is lehetett hallani,(persze nem mintha máskor nem hallanám.)
Mintha megbeszélték volna,egyszerre vágták rá:
-Semmi.
-Aha...és ezt higyjem is el??-néztem körbe a szobában lévőkön vigyorogva.
Erre a kérdésemre nem válaszolt senki,mert mindenkinek hirtelen valami dolga akadt.Mikor kiürült a ház,próbáltam kifaggatni apáékat,de mind hiába.Nem mondtak semmit.Tudtam,hogy biztos nem avatnak be a dologba,így felmentem lefeküdni,mivel másnap suli.
Reggel mint mindig,Crissy-vel mentem iskolába.Már ovis korunk óta ismerjük egymást és ő a legjobb barátnőm.Vele és Aaron-nel szoktam Port
Angeles-be moziba járni.Aaron-t le se lehet vakarni rólunk,ugyanis fülig szerelmes Crissy-be.Én vagyok nekik a "lelki szemetesük".Aaron panaszkodik Crissy-re,Crissy Aaron-re.De ettől eltekintve nagyon jóban vagyunk.
Minden a megszokott kerékvágásba haladta,egyet leszámítva......