:)

Kedves olvasóim:)

Elérte a 7000 látogatót.Köszi szépen,hogy ennyiszer benéztek annak ellenére,hogy nincs valami sűrűn friss.
Az a nagy helyzet,hogy nem is tudom mikor lesz.Mivel eddig nem jött semmilyen ötlet így próbálok valamit kitalálni,de most első sorban a másik blogomat helyeztem előrébb.Ennek csak egyetlen oka van,hogy ehhez a bloghoz egyszerűen semmi ötletem nincs.
Szeretném ha benéznétek és elolvasnátok a másik törimet is.
Még egyszer köszi a látogatásokat
Puszi
Amy

Új blog

http://szaguldo-szerelem.blogspot.com/

Egy lányról szól,akinek a szülei elváltak és most egy szegényebb környéken él az édesanyjával.Jess most végez a gimiben,ez az utolsó éve. Imádja a sebességet,ezért a barátaival gyorsulásira járnak és van egy motorja is.Az iskola mellett két munkája is van,ezzel segíti anyját.
És persze mint minden 18 éves életében,nála i beköszönt a szerelem.

Felhívás:)

Kedves olvasóim!

Azon gondolkodtam,hogy mivel nincs ihletem egy kisebb "pályázatot"hirdetek meg.
Lenne egy olyan lehetőség,ha van kedvetek írni és ötletetek is van,akkor írhattok következő részt.Mindenkinek a története felkerülne és ti szavazhatnátok meg melyikkel folytassam.A töriket e-mailben küldjétek el(rakonczairita@citromail.hu).
Szóval rajtatok áll,hogy mikor és hogy folytatódik főhösünk élete.
Remélem minél többen kedvet kaptok,tehát Írásra fel.
puszi
Amy

25.fejezet

Kedves olvasóim!
Új hírekkel szolgálok nektek,hogy jó vagy rossz az döntsétek el ti magatok.Arra a döntésre jutottam,hogy 30 fejezetesre csinálom meg a történetet,mivel nem bírom már tovább bonyolítani.Úgyhogy örömömre szolgál felkonferálni az 5 befejező részből az elsőt.
Jó olvasást!
puszi





Gyorsan felöltöztem és elvégeztem a fürdőszobai teendőket,majd ugrándozva mentem le a földszintre.
-Jó reggel drága szüleim.-viharoztam be a konyhába és adtam nekik egy egy puszit.Anya épp a reggelit készítette,apa a reggeli lapot olvasta,Alex is ott ült és levakarhatatlan vigyor volt a képén.Levágódtam mellé és megborzoltam a haját.Ekkor lépett be az ajtón az én életem.Rám mosolygott,közben köszönt a többieknek is.
-Jó reggelt Ray.Merre jártál az este?kerestünk.-tért a lényegre apu egyből.
-Őőő hát...-kezdett el makogni,ezért én átvettem a szót.
-Nálam volt este.És ne nézz így apu.Nem történt semmi.-hangsúlyoztam ki az utolsó szót.-Szeretném elmondani nektek,hogy Ray és én együtt vagyunk.Rájöttem,hogy nem tudok élni nélküle és nagyon fontos számomra.-álltam fel és mellé álltam.
-Örülök nektek.-ölelt meg minket anyu meghatódva.
-Nos hát egyet szögezzünk le.-állt fel apa.-Kitekerem a nyakadat,ha bántani mered az én egy szem kislányom megértetted?Egyébként örülök nektek.És szerintem a falka többi tagja is repesni fog mert mát nem nagyon bírták a gondolataidat.-mosolyodott most már el apu is.
A reggeli további részében beszélgettünk és mindenki elmondta a mai tervét.Anya és apa bemegy a városba valami papírokat elintézni,Alex és Ray lemegy a partra és előkészítik az esti bulit,én meg elmegyek Esmeékhez egy kicsit és csak később találkozok a srácokkal.
-Kicsim akkor mi elmentünk.Nem tudom mikor érünk haza.Jó mulatást estére,de ne gyertek soká.-puszilt meg apu.
-Rendben.Jók leszünk.Majd jöttök.Sziasztok.-köszöntem el.
-Amy..Amy....-kiabált Alex.
-Mondjad öcsi.
-Nem tudod hol van a barna ingem?-kérdezte kétségbeesett hangon.
-Milyen barna inged?És minek az most?-mentem be a szobába..és amint megláttam elnevettem magam.Alex állt a szekrénye előtt és egyesével dobálta kifelé az ingeit.Tisztára,mint egy lány.
-Tudood,az a mintás..amit a múltkor kaptam Alicetől.Amúgy az esti bulira azt akarom felvenni.-magyarázta.
-Jaa igen.ott van a fiókodba.-mondtam.
Odasétált hozzá és kinyitotta.
-Tényleg.Te egy tündér vagy.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Na mesélj miért akarod így kicsípni magad?Csak a skacokkal lesz szalonna sütés a parton.Máskor mindig elintézed egy pólóval.
-Nem csíphetem ki magam egy kicsit jobban?-kérdezte durcásan.
-Jójó oké....akkor én le is lépek.-Mentem ki a szobából.
Bementem a saját hálómba és néhány dolgot beledobáltam a táskába.Épp a telefonomat kerestem mikor Ray átölelt hátulról.
-Jézusom.De megijesztettél.-fordultam meg.
-Bocsi kicsim.Nem akartam.-csókolt meg.A csókcsatánkat én szakítottam meg.
-Mennem kéne.Nem sűrűn megyek el hozzájuk és már biztos hiányolnak.-támasztottam a homlokom az övéhez.
-Rendben.Akkor este találkozunk.6 fele gyere.
-Oké.Sietek.Szeretlek.-pusziltam meg.
-Én is.-vigyorgott.
Bepattantam a kocsiba és már száguldottam is a Cullen házba.Kb 5 perc alatt odaértem,hála a száguldásomnak.Anya szokta is rágni miatta a fülem,hogy veszélyes gyorsan menni,meg ilyenek,de hát ez van.Úgy látszik ezt a nagyapától örököltem,mert ő is imádja a sebességet.Kiszálltam a kocsiból és szökdécselve mentem be a házba.
-Sziasztok.-kiabáltam.
-Sziiaaaa.-ugrott a nyakamba.
-Sziia Alice néni.-öleltem meg én is.
-Úgy örülök nektek.Olyan jó végre látni,hogy igazán boldog vagy.
-Mi..?Jaa köszii.Nagyon boldogok vagyunk.
-Mi ez a nagy öröm?-jött le Em az emeletről.És egy bordaropogtató ölelésben részesített.
-Ray és én ..szóval összejöttünk.-tájékoztattam.
-Oh,de jóó csajszi.-vigyorgott.
-Hurrá..még egy kutya a családba.-csak most vettem észre,hogy Rose is ott van.
-Rosalie-szólt rá Alice és Em egyszerre.
-Jójó befogtam.-emelte fel a kezét védekezően.
-Többiek?-kérdeztem
-Jasper és Carlise vadászni vannak,Esme pedig az árvaházban.-mondta nénikém.
-Értem.
-Amy nem akarsz velünk eljönni vásárolni valamelyik nap?-kérdezte Rose.
-Lehet róla szó.Mikor?
-Mindegy.Amikor neked jó.
-Rendeben,akkor még majd megbeszéljük.
Az egész délelőttöt átbeszélgettük,Emmet ragaszkodott hozzá,hogy ebédet főzzön nekem,ami nem lett valami jó,de a szándék a fontos,és nem akartam megbántani.Délután olyan 2 óra fele elindultam,hogy még meglátogatom Bella nagyiékat is.A ház előtt megálltam és már benn is voltam.A nagyszüleim a kandalló előtt ültek összebújva,háttal az ajtónak.Ha tudtam volna,hogy nem hallották meg hogy jövök akkor kislisszoltam volna,mert nem akartam megszakítani ezt az aranyos pillanatot,de vámpírhallásuknak köszönhetően,talán már azt is hallották,mikor befordultam az útra.
-Szia kicsim.-állt fel nagyapa és megölelt,majd nagyi követte a példáját.
-Mi szél hozott?-kérdezte csilingelő hangján Bella.
-Most jövök Esmééktől.És gondoltam beugrok hozzátok is.
-Jó tetted.-ölelt meg még egyszer nagyi.
-Hallottuk a nagy hírt.-mondta nagyapa.
-Pontosabban hallottad.-javítottam ki.Néha elég idegesítő volt mikor turkált a gondolatimba,de meg szoktam már.
-És boldogak vagytok?-kérdezte.
-Igen azok.-mosolyogtam.-Na de nekem mennem is kell,mert a parton buli lesz estére és szeretnék a fiúknak valamit sütni.
-Rendben kicsim.Jó legyél.Szia.
-Sziasztok.
10 perc múlva már a konyha közepén álltam és azon tanakodtam,hogy mit készítsek.Épp egy vastag receptkönyvet lapozgattam,mikor valaki csengetett.Kinyitottam az ajtót és ledermedtem.

Ezt is megértük:)

Kedves olvasóim!
Nagyon nagy örömömre szolgál elmondani,hogy túllépte az oldal a 6000 látogató számát.Nagyon nagyon szépen köszönöm,hogy olvassátok a törimet és,hogy ennyien benéztek ide.Szeretném megint hangsúlyozni,hogy komikat kérek.Nagyon jó lenne,ha leírnátok a pozitív és a negatív véleményeteket is.
Frissel kapcsolatban annyit,hogy holnap felteszem a kövi részt,nem várom meg a 10hsz-t.
A jövőhéttől életbe léptetem azt a kis szabályt,hogy ha van ihlet és hsz-is akkor minden Pénteken,felrakok egy következő részt,ami annyit jelent,hogy a nyár végével a történetemnek is vége szakad,úgyanis nem szeretném már nagyon tovább húzni a dolgokat.
Nah most egyenlőre ennyit szerettem volna veletek megosztani.
Puszi

Íme a másik blogom

remélem tetszeni fog..nézz be=)

http://almokesvalosag.blogspot.com/

Figyelem=)

Sziasztok kedves olvasóim!

Nos arra lettem figyelmes,hogy nagyon nagy a komihiány és a szavazatok is kevesek.Szeretném ha minél többen írnátok hsz-t és szavazni is jó lenne ugyanis ez nekem sokat jelent.Mivel itt a szünet több időm van írni,és ihletem is van,ezért több fejezetet kaptok majd,de ennek van egy feltétele.A nyár folyamán úgy tervezem,hogy csak akkor teszek fel friss részt ha legalább 10 komit kapok 1-1 fejezethez.Úgy gondolom,hogy mivel van 36 rendszeres olvasóm nem nagy kérés egy a 10 hsz.Minél gyorsabban összegyűlik annál hamarabb lesz új.Nos nagyjából ennyi amit kérni szerettem volna.Egy szó mint száz olvasásra és komizásra fel!!!!
Puszi
Amy

24.fejezet

Na ez egy ritka alkalom.Egy nap két fejezet.Ma nagyon írós kedvemben vagyok,úgyhogy itt van még egy rész kárpótlásul a hiányokért.Remélem tetszik nektek.Komikat kérek.Puszi Amy




Fogalmam sincs mikor aludtam el,de egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy valaki visz felfele a szobámba...
Mikor letett kinyitottam a szemem és Ray hatalmas barna szemeivel találtam magam szembe.
-Köszönöm,hogy felhoztál.-mondtam halkan.
-Szívesen.Aludj jól.-és elindult kifelé.Már az ajtóban volt mikor utána szóltam:
-Ray.
-Tessék.-sétált vissza.
-Nem maradnál?Nincs kedvem együl lenni.Kérlek.Ígérem nem csinálok semmit.-néztem rá a legangyalibban ahogy tőlem tellett.Valahogy úgy éreztem,hogy most szükségem van a közelségére.
-Biztos ezt akarod?-nézett rám kételkedőn.Határozottan bólintottam.Elindult az ágy felé és lassan bemászott mellém.Jól esett az a melegség és nyugalom amit árasztott.Fejemet a mellkasára hajtottam és vártam a reakcióját.Átkarolta a hátam és közelebb húzott magához.Jól esett,hogy tolt el magától.Mát épp félálomba voltam mikor homlokomon éreztem forró ajkait.
-Szép álmokat szépségem.-durúzsolta halkan.Jóleső érzés árasztott el e mondat hallatán.Ám nem gondolkodtam tovább, mert az fáradtság felülkerekedett rajtam és mély álomba zuhantam.
Egy erdőben voltam.Egy fa alatt feküdtem,ám mikor oldalra nézetem felfedeztem,hogy nem vagyok egyedül.Ray ott feküdt mellettem.A madarak csiripeltek,a fák suhogtam és halvány napsugár simogatta az arcom.E három dolog idilli érzést keltett bennem,ám egy valami még csodásabbá tette ezt a dolgot.Az,hogy a szerelmem ott feküdt mellettem.Igen a szerelmem.Most már bátran kimondhatom,hogy hiába küzdök az érzéseim ellen nem fog menni.Tudtam,hogy Ray viszont szeret és,hogy soha nem tudta nekem ártani.Ha kell az életét is feláldozná értem.Lassan közelebb kúsztam és hozzábújtam.Úgy éreztem semmi sem tudja elrontani ezt a pillanatot.De tévedtem. A fák közül hangos morgás hallatott.A hang irányába fordultam és akkor megláttam Markot aki a fák árnyékában állt támadó állásban.Szemét egy percre nem vette le Rólunk.
-Mark mit keresel te itt?-keltem fel a földről.
-Hogy merészeltél megcsalni?-szeme izzott a dühtől.
-Mi az hogy megcsaltalak.Elhagytál.Azt képzelted,hogy egész életemben utánad fogok siránkozni?Hát tévedtél.Nem fogom tönkretenni az életem azért mert otthagytál.Ray legalább megért és tudom,hogy soha nem hagyna el.Nem úgy mint te.És és..én szeretem....-ordítottam neki.Közben mellettem Ray egyre jobban remegett.Tudtam,hogy nem sok kell neki,hogy átváltozzon.
-De te nem szerethetsz egy korcsot.
-Ó szóval így állunk?Egy korcsot.Akkor kérdem én...te hogy tudtál beleszeretni-ha egyátalán beszélhetünk ilyenről-egy félvérbe?Akkor a te szemedben én is csak egy korcs vagyok?-a hangom már inkább gúnnyal volt teli,mint sem dühhel.És ekkor bekövetkezett amitől féltem.Ray egyre jobban remegett és egy szempillantás alatt átváltozott farkassá.Immáron így állt mellettem.
-Tudod mit?Legyél boldog ezzel a bolhás döggel.Hiszen igazad van te sem vagy különb nála...-és köpött egyet.Ekkor elborult Ray agya és nekirontott Marknak.Én tehetetlenül álltam ott,míg ők harcoltak.A fák törzsben törtek el mikor nekivágódtak.Egyszer arra lettem figyelmes,hogy Mark Ray fölé kerekedik és belemélyesztette a fogát,majd eltűnt a fák sűrűjében.Én eszeveszettül rohantam a hatalmas farkas test mellé.A könnyeim csak úgy zárporoztak mert tudtam ha egy vámpír megharap és vérfarkast akkor az meghal.Mikor odaértem Ray mellé térdre ereszkedtem.Halkan még pihegett.Fejét az ölembe vettem és simogattam.
-Ray nem...nem hallhatsz meg.Mi lesz velem nélküled..szeretlek..nem hagyhatsz magamra.-sírtam felette.Ekkor vett egy utolsó levegőt és nem mozdult többet.
-Neeee..Ray...-zokogtam.

-Amy,Amy kelj fel kérlek.-rázott meg valaki.Kinyitottam a szemem és egyből átöleltem Rayt.
-Csss semmi baj.Csak álmodtál.nincs semmi baj.Nyugodj meg.-simogatta a hátamat.
-Olyan rossz volt.-zokogtam még mindig.Most jutott el a teljes tudatomig,hogy nem tudnék Ray nélkül élni.
-A nevemet kiabáltad és sírtál.Elmondod mi történt?-kérdezte miután kezdtem megnyugodni.
-Nem szeretnék róla beszélni.Csak azt szeretném,hogy egy kicsit még marad itt.
-Rendben.
Néhány percig csendben voltunk,de tudtam,hogy nekem kell valami magyarázattal szolgálni,hogy miért akartam,hogy itt aludjon velem és miért borított ki úgy az az álom.
-Ray.-néztem a szemébe.Vettem egy mély levegőt és folytattam.-én....én azt hiszem,hogy szeretlek.
Lehajtottam a fejem és vártam,hogy reagál rá.Az állam alá nyúlt és felemelte a fejem.
-Én is szeretlek Amy.És soha nem akarlak elveszteni.-és megcsókolt.Boldogság töltötte el a szívem,hogy annyi idő után végre sikerült továbblépnem és megtaláltam a másik felem.Ezt a remek "jelenetet" a drága öcsém zavarta meg:
-Amy nem tudod hol van Ray mert amióta felhozott...-és akkor látott meg minket amit egymás karjaiban fekszünk.-amióta felhozott nem látta senki.-és vigyor húzódott a szájára.
-Hát megtaláltál itt vagyok-törte meg a csendet Ray.
-Látom haver...látom..Na akkor én megyek is..-és húzta be maga mögött az ajtót.
-Alex-szóltam utána-légyszi apáéknak ne mond még el.Mi szeretnénk.
-Rendben.-és kiviharzott a szobából.
-Hát igen.Az én öcsém.Mindog tudja mikor kell jönni.-nevettem el magam.
-Pontosan.De ideje felkelnünk mert nem fogja sokáig tartani a száját.
-Oké.-majd megcsókolt és kikelt az ágyból és ment a saját szobájába valami cuccért.
Én még feküdtem egy kicsit az ágyon és mosolyogtam.Úgy éreztem soha nem voltam ilyen boldog.És hogy ha Aaron nem mondja azt a bizonyos egy mondott akkor még talán meg sem történt volna ez a reggeli eset.Gyorsan felöltöztem és elvégeztem a fürdőszobai teendőket,majd ugrándozva mentem le a földszintre.

23.fejezet

Nos drágáim.Nagyon sajnálom,hogy ennyit késtem,de egyszerűen nem volt ihletem,hogy hogy kéne folytatnom a történetemet.Itt a nyár szóval most megpróbálok megint több rész feltenni.Na nem is húzom tovább az időt remélem tetszeni fog nektek.Komikat kérek.Jó olvasást.Puszi Amy






A napok vészesen teltek.Crissy-ék már csak két napig maradnak a városban,utána továbbmennek.A legközelebbi úti céljuk Németország lesz.Nagyon fognak hiányozni,egészen megszoktam így 1-2 hét alatt,hogy mellettem vannak.Ebben az időben úgy éreztem minden rendben van körülöttem.Velem voltak a legjobb barátaim és a családom.Úgy érzem kimondhatom,hogy teljes szívemből boldog voltam.Nem tűnt el végleg,de csillapodott az a fájdalom a szívemben,amit Mark okozott.Már kezdtem beletörődni,hogy nincs mellettem,de a szívem mélyén reménykedtem abban,hogy talán még mindig szeret és nem önszántából hagyott el.

Reggel egész jó kedvemben ébredtem eltekintve attól,hogy ma utaznak el Crissyék.Tegnap már becsomagoltak mindent,úgyhogy ma még rendezhetünk egy utolsó tracs partit.A gép amivel mentek 4-kor indul a seattle-i reptérről.
Épp a reggeli tányérokat mostuk barátnémmal mikor hossza csend után megszólalt:
-Amy,szeretnék kérni,illetve kérdezni tőled valamit-kezdte.Letettem a törülgetőruhát a kezemből és kíváncsian figyeltem mit akar mondani.
-Aaron és én azon gondolkodtunk,hogy talán velünk jöhetnél Németországba.Rád férne egy kis kikapcsolódás és helyváltozás.Itt minden Markra emlékeztet.És ne nézz így.A szüleid előtt lehet,hogy eltudod rejteni mit érzel ,de a legjobb barátnődet nem tudod átverni.Úgyhogy szeretnénk ha velünk jönnél.
Hirtelen nem tudtam mit mondjak.Eszem szerint már mentem volna csomagolni,de a szívem azt diktálta,hogy nem hagyhatom itt a családomat.
-Crissy nagyon örülnék neki,de nem mehetek.Nekem itt van az életem és a családom.Nem tudom őket itt hagyni.Sajnálom.-hajtottam le a fejem.
-Nem kell sajnálnod,megértem.Csak eg ötlet volt.-ölelt meg.
-Mi ez a nagy érzelgés fiatalok?-jött be apu az ajtón.
-Semmi.-vágtuk rá egyszerre.
-Hát jó.-mosolygott és visszament immár egy pohár vízzel a kezében.
Az egész délelőttöt végig beszélgettük.Egy óra felé elindultunk a reptérre,mert még előtte beugrottunk a farkasokhoz is elköszönni.Ez a pár hét alatt nagyon megkedvelték egymást,már amennyire jóban lehet egy vámpír és egy vérfarkas.Miután mindenkitől elköszöntek elindultunk,mert már így is késésben voltunk.Apa egyből a reptér előtt rakott ki minket,hogy minél hamarabb bejussunk.
-Nos ideje mennünk becsekkoni.-szólt Aaron.
Éreztem,hogy könnyek szöknek a szemebe.Crissyvel találkozott a tekintetünk és láttam rajta,hogy ha tudott volna akkor már neki is folytak volna a könnyei.
-Hát akkor jók legyetek.Vigyázzatok magatokra.-kezdtem a búcsúzkodást.
-Te is vigyázz magadra.És ígérd meg,hogy legalább meglátogatsz majd minket.-ölelt meg Crissy.Így álltunk egy darabig nekem patakokban hullott a könnyem,barátném meg csak szipogott.
-Na jó csajok ha tovább lelkiztek és is elbőgöm magam és az nem lenne valami jó ötlet.-rántott vissza minket a valóságba Aaron.Mindketten nevettünk és elengedtük egymást.
-Vigyázz Crissyre és persze magadra is.-öleltem át.
-Ígérem.És aztán nem szomorkodni.Fogadj meg egy tanácsot.Nézz egy kicsit kívülállóként magadra és Rayre..ha megteszed más színben fogod látni a dolgokat.-engedett el.
-Ezt meg hogy érted?-kérdeztem értetlenül.
-Erre neked kell rájönnöd.-emelte fel a táskákat.-Hát akkor szia.-köszönt el mosolyogva.
-Szia Amy hiányozni fogsz.-szólalt meg Crissy.
-Ti is nekem.Majd hívjatok ha megérkeztetek.Sziasztok.
Elindultak és pár perccel később már el is tüntek a nagy tömegben.

Mikor hazaértünk felmentem a szobámba és ledőltem az ágyra.Egyfolytában az járt a fejemben,amit Aaron mondott.Nézzek egy kicsit kívülállóként magunkra.Tény,hogy jól elvoltunk Ray-el,de nem éreztem iránta semmit.Vagyis azt hiszem.Igazából nem tudtam eldönteni mit érzek iránta.Ha mellettem van akkor jó kedvem van és nevetek,ha viszont nem volt velem éreztem a hiányát.Mikor belefáradtam az elmélkedésembe felkeltem az ágyról és elindultam a szekrény felé.Kivettem a fiókból a pizsamámat és a neszeszeremet és bezárkóztam a fürdőbe.Teleengedtem a kádat és elmerültem a habokba.Fogalmam sincs mióta feküdhettem benne,csak arra eszméltem fel,hogy valaki kopogtat.
-Amy,kicsim jól vagy?Nincs bajod?-hallottam meg anyu hangját az ajtó mögül.
-Nincs anyu.Csak azt hiszem egy kicsit elbóbiskoltam.-válaszoltam.
-Rendben.-és már halkult is a léptei zaja.Anyunak szokása ha túl sokat vagyok benn a fürdőben,akkor jön és kérdezi van e valami baj.
Felvettem a pizsimet és immár újult erővel libbentem ki az ajtón.Nem volt kedvem még lefeküdni ezért lementem a földszintre a drága családomhoz.Apa,Ray és Alex a szobában ült és valami meccset néztek.Ilyen is ritkán van,ugyanis a falkának mostanában sokat kell őr járatozni ezért nem nagyon vannak itthon apáék.Kinéztem a konyhába hátha ott van anyu de nem volt.
-Anya hol van?-mentem be a nappaliba,ám a kérdésemre nem válaszolt senki.Beljebb sétáltam és odaálltam a tv elé hátha akkor figyelnek rám.-Hahóó.anyu hol van?-kérdeztem újra.
-Elment Alicevel vásárolni.De megtennéd,hogy kiállsz a képből.Lekötelez.-válaszolt öcsikém.
-Hát jó.-nem volt kedvem egyedül lenni ezért levágódtam Alex és Ray közé és néztem velük a meccset.Fogalmam sincs mikor aludtam el,de egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy valaki visz felfele a szobámba...

Ezt is megértük:)

Drága olvasóim.Túllépte a blogom az 5000 látogatót és a 30 rendszeres olvasót.Köszönöm szépen,hogy a kevés fejezet ellenére is olvassátok és remélem ez így lesz a jövőben is.Még egyszer köszönöm és örülök,hogy olvastok:)
puszi mindenkinek

Vigyázzatok, mert Koppintó van a bloggeren!

Ezt Ivi és Alice érdekében másolom ide be, mert ugyanis nekik lemásolta a blogjukat!! :

"Kedves írótársam!

Szólni szeretnénk, hogy mostanában egy személy lekoppintja a történeteket!
Mivel nem szeretnénk, hogy mással is ez történjen kérünk, hogy vigyázz!
A következő nevű emberrel ne beszélj vagy próbáld meg elkerülni: Tami, VIV, Cárlii
Nem mondjuk, hogy mindenki koppint, de vigyázzatok!
Könyörgünk ezt tegyétek ki és írjátok ki a blogotokra, hogy egyetértetek velünk abban, hogy ez undorító.
Aki szórol-szóra másol az undorító!
Léci írd ki a blogodra, hogy lássa a másoló, hogy mi segítjük egymást ellene!
Könyörgünk segíts hogy senki más ne járjon úgy mint mi!
Itt egy-két dolog amiről megismerhetitek!

Alice oldalát: http://boldogveg.blogspot.com/
Erre: http://ennyitaboldogvegrol.blogspot.com/

Ivi oldalát: http://feketeangyalsaga.blogspot.com/
Erre másolta le: http://alkonyatmaskepp.blogspot.com/

Kérjük írd ki a blogodra, hogy ezt nem tartod etikusnak, hogy érezze, hogy mi mind egy közösség vagyunk!

Előre köszönjük:Alice és Ivi"

22.fejezet: Mark elvesztése

Nos remélem nem gond,de most egy kicsit visszamentem oda,mikor elhagyja Amy-t Mark.Ebben a részben Amy szemszögéből írom le a dolgokat,hogy hogy élte meg ő a szakítást.
Köszönöm az ötletet Nessinek és köszönöm Truskának,hogy tartotta bennem a lelket:)
Nah jó olvasást..remélem tetszeni fog valamennyire:)





Mikor Mark bejelentett,hogy elhagy és új életet kezd összeomoltam.Az életem abban a pillanatban átváltozott egy ronccsá.Úgy éreztem,hogy kitépték a szívem és még át is mentek rajta.Teljes szívemből szerettem,mindent megadtam neki és mégis elhagy egy másik vámpírlány miatt.A legrosszabb az egészben,hogy értelmes magyarázattal nem is tudott szolgálni.Bejelentette,hogy elmegy és új életet kezd mással,majd elvonult.Mikor becsukta az ajtót,én összerogytam a szoba közepén és sírtam.Megállás nélkül zokogtam.Nem tudtam felfogni,hogy ezt megcsinálta velem.Reménykedtem benne,hogy ez csak egy rossz álom és hamarosan felébredek és minden a legnagyobb rendben lesz.De tévedtem.Másnap reggel hatalmas vörös karikákkal ébredtem.A szemem be volt dagadva a sok sírástól.Még akkor sem tudtam felfogni,hogy történhetett.Egyik nap még mondja,hogy szeret másik nap meg elhagy.A szobámból ki se tettem a lábam,mert akartam senkit látni.Épp az öngyilkosság járt a fejemben,mikor valaki megzavart a kopogásával.
-Ki az?-kérdeztem szipogva.
-Alice vagyok,kérlek engedj be?Megértem,hogy nem akarsz senkivel beszélni és főként nem Nessivel akarod megbeszélni a pasis ügyeket,de kérlek hagy segítsek.-jellemző.Az én minden lében kanál nagynéném látta,hogy mit határoztam el.
-Köszönöm nem kérek fejmosást.-szóltam vissza.
-Nem fogok beleszólni az életedbe,csak beszélgetünk és kész.Meghallgatlak.Hidd el jobban fogod érezni magad ha kibeszéled a bánatod.-jött a válasz az ajtó mögül.
Odanyúltam az éjjeliszekrényre és levettem a kulcsot.Nem akartam felkelni így csak kicsúsztattam az ajtó alatt a nénémnek.Halkan kattant a zár és megjelent az ajtóban a törékeny kis alakja.
-Jajj Amy.Szörnyen nézel ki.-ölelt meg.
-Miért?!Miért csinálta ezt?-kezdetem el sírni.
-Csss cica.Ne sírj kérlek.Ha képes volt így itt hagyni akkor nem is érdemli meg,hogy egy ilyen klassz csaj szeresse mint te vagy.-simogatta a hátamat.
-De miért mondta előtte egy nappal még,hogy szeret?-zokogtam tovább.
-Tanuld meg Amy.A pasik nagy része mind ostoba,és nem lehet bennük bízni.Nem érdemes miattuk sírni.-próbált csitítani.
-Honnan tudnád te,hogy milyen az mikor elhagynak?Neked ott van Jasper,aki soha nem hagy el és viszont szeret.Nem volt soha gondod azzal,hogy elfelejts valakit.-bontakoztam ki öleléséből és ordítottam.-Elegem van,hogy mindenki mindent jobban tud.Az Istenért ti mind megtaláltátok már a boldogságot.Nekem miért nem sikerült?-dühöngtem.
-Nézd Amy.Te sem tudsz mindent a mi életünkről,úgy légyszíves ne beszélj így rólunk.Mielőtt vámpírrá váltunk volna,nekünk is voltak szerelmi bánataink.És hidd már el.Nem csak Mark van a világon.Nem érdemel meg téged értsd már meg.-mondta ugyan olyan nyugodt hangon.
-Sajnálom..csak..ez olyan szarul esik nekem.-ültem vissza.
Még beszélgettünk egy kicsit és sikerül oly mértékben lenyugtatnia,hogy valamilyen szinten már nem izgatott,hogy mit csinál Mark,és legfőképpen az nem érdekelt,hogy kivel.
Hiába beszéltem be magamnak,hogy nem érdekel Mark,csak rosszabb lett.Nem telt el úgy nem,hogy ne gondoltam volna rá.Az volt a legrosszabb,hogy csak a családommal tudtam beszélgetni.Mikor elment Crissy és Aaron nem marad egy barátom se.Igaz itt volt Ray,de mivel tudtam,hogy többet érez irántam,így nem tudtam igaz barátként tekinteni.Gondolkodtam azon,hogy talán megpróbálhatnám megszeretni,de nem ment.Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni azzal,hogy úgy érezze,hogy nekem ő csak pótlék,hogy azt érezze,hogy csak addig kell amíg elfelejtem Markot.Alice szerint pedig akkor a legkönnyebb szerelembe esni,mikor épp felejteni akarsz.

2.díj

Szabályok:



1. Megköszönöd, akitől kaptad, és belinkeled

2. Elküldöd azoknak, akik szerinted megérdemlik (max 10 ember).

3. Értesíted őket az ajándékról =)

4. Leírod, miért szeretsz másoknak írni.

5. Pár mondatban bemutatkozol a nagyvilágnak =)

Köszönöm Truskának.Ezt a díjat is tőle kaptam.

Küldöm:
Kerkának
Wedonak

1.díj

Szeretném megköszönni Truskának,hogy gondolt rám:)

Született tehetség díj

Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:

1) ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.

2)a logót kirakom a blogomba.

3)a szabályzatot kirakom a blogomba.

4)megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.

5)kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.

6)megnevezem, hogy kitől-, és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.

7)betartom a szabályokat.

Díjazottak:

Gréti

Encsibe

Rosalice

Kerka

Ayvilo

Puszedlybaba

Név: Rita,Riti,Szőke
Lakhely: Magyarország, Földeák
Születési hely: Makó

Magasság: kb. 170cm
Névnap: május 22.
Foglalkozás: gimnazista vagyok
Testvérek: van egy nővérem
Anyanyelv: Magyar
Beszélt nyelvek: Magyar, Angol, Német
Gyűjtemény: nincs
Cipőméret: 38-39
Iskola: Návay Lajos Általános Iskola,Juhász Gyula Református Gimn.és Szkki.
Kedvencek:szeretem az állatokat,szeretek zenét hallgatni
Hobbi: olvasás,sportolás
Zsebpénz: ha valamire szükségem van akkor kapok rá pénzt
Kívánság:mikor odáig jutok,sikerüljön az érettségi és a felvételi
Álom: hogy egyszer nyomozó vagy büntetés végrehajtó legyek

Szerencseszám: 28
Szeretnék találkozni: az olvasóimmal:)

Háziállatok: vagy egy kuvasz komondor keverék kutyusom Berci és egy sziámi harcos halam Depie

1000 bocsánat

Nagyon sajnálom,hogy nincs új fejezet,de egyszerűen nincs ihletem.Tudom,hogy lejárt a két hét és tényleg ne haragudjatok,hogy nem tartom be a határidőt.Azt hiszem,hogy szükségem,lenne egy bétára aki új ötleteket ad és részt vesz az írásban illetve a kijavításban.(természetesen a neve fel lesz tüntetve)Szóval akinek van kedve és persze tele van ötlettel az írjon e-mailt: rakonczairita@citromail.hu vagy felvehet nyugodtan MSN-re is: r.rituska@hotmail.com.
Egy szó mind 100 NAGYON NAGYON SAJNÁLOM,hogy nem írtam már rég fejezetet és remélem ezután is olvasni fogjátok a történetem.Ne haragudjatok.Na várom a jelentkezőket.
Puszi
Amy

21.fejezet

Egész úton beszélgettünk.Ők meséltek én meg ittam a szavaikat.Mikor a házunkhoz értünk kipattantunk a kocsiból és besiettünk a házunkba.
-Anya,apa itt vagytok?Van egy kis meglepetésem-kiáltottam beérve az ajtón.
-Fenn vagyunk az emeleten.Gyere nyugodtan.-tudtam,hogy szüleim érzik,hogy kik vannak itt de azért örültem,hogy nem lőtték le a "poénomat".Felsiettünk a lépcsőn és benyitottam az első ajtón,ugyanis ez volt a hálószoba.
-Nézzétek kik vannak itt.-vigyorogtam.
-Crissy,Aaron,de örülök,hogy látlak titeket-ölelte meg őket anyám.Mindig is saját gyermekükként szerették az én drága barátaimat apáék.
-Jó titeket ismét látni.-üdvözölte őket apu is.
-Mi is örülünk nektek.Jó megint itt lenni köztetek.Na és hol van a kis trónörökös?-kérdezte egyből Crissy.Alexet mindig is kistestvéreként szerette barátném.Míg el nem mentek nem telt el úgy nap,hogy ne nézzen be hozzá.Mivel már másfél éve annak,hogy elmentek nem voltam benne biztos,hogy Alex még megismeri kedvenc játszótársát.
-Mindjárt idehívom-szólt Nessi.-De készülj fel Crissy,hogy már nem azt a tündéri kisfiút fogod látni benne.Azóta már kész tinivé fejlődött,de úgy néz ki most megállt a fejlődésben.

(Crissy szemszöge)

Nessi szavai után alig vártam a kicsi Alexszal való találkozásomat.Nem tudtam elképzelni mennyit fejlődhetett másfél év alatt,hiába tudtam,hogy már pár hónaposan is úgy nézett ki mint egy 3 éves.
-Mindjárt jön csak magára kap valamit.
-Mi ráérünk.Csak siessen.-kacsintottam rájuk.
-Elég gyors voltam?-kérdezte egy lágy hang az ajtóban.Mikor megfordultam leesett az állam.Rá se ismertem a kicsi Alexra.Elég érdekes lehetett a reakcióm kívülről nézve,mert mindenki kuncogott körülöttem.
-Szia Crissy néni-ölelt meg Alex.-jó titeket újra látni.-fogott kezet közben Aaronnel.
-Hagyjuk a nénit jó?-kezdtem zavartan.
-Crissy úgy viselkedsz mintha egy álompasi állna előtted.Közben meg csak öcsém az.-szólt barátném.
-Amy végignéztél már te egyszer is úgy rajta mint egy pasin nem pedig úgy mint a kisöcséd?-akadtam ki.
-Most,hogy mondod soha.De akkor is fúj.....ne csináld már ezt Crissy.Itt csorgatod a nyálad az én idióta kis tesómra,miközben melletted áll a pasid-próbálta komolyan végig mondani Amy a mondatot,de a végén már ő is kuncogott.
-Persze csajok beszéljetek ki nyugodtan.Mintha itt se lennék.-telepedett le a fotelbe Alex.
-Én és Jacob lemegyünk a konyhába beszélgessetek nyugodtan.-törte meg a rövidke csendet Nessi.Kimentek az ajtón és behajtották mögöttük.

(Aaron szemszöge)

Jó volt ismét látni Nessit és Jacobot.Nagyon sokat segítettek nekem,miután átváltoztam.Ha ők és a Cullen család nem lettek volna,akkor most valahol éppen ártatlan embereket ölnék meg.
Miután Nessi behívta Alexet több okból is meglepődtem.Nem gondoltam volna,hogy másfél év alatt ennyit fejlődhetett,hogy kész nők bálványa lett belőle.És azt se gondoltam volna,hogy az én kedvesemre ekkor hatással lesz.Mikor megjelent az ajtóban Alex,régi ismerősként üdvözölt minket.A lányok mellett nem igazán jutottunk szóhoz Alexal,de azért próbáltunk becsatlakozni a beszélgetésbe.
-Na és hol vannak a többiek?.kérdeztem.
-Kikre gondolsz?-nézett rám kérdőn Amy.
-Markra meg Rayre.Ray itt lakik tudtom szerint Mark meg a pasid.Akkor hol vannak elveszve?
-Hát Rayel kapcsolatban még mindig jól informált vagy.Itt lakik,de most épp őrjáraton van a többiekkel.Ami Markot illeti az meg.....-itt vett egy nagy levegőt és fojtatta-...miután elmentetek pár héttel később elhagyott.Találkozott egy másik vámpírlánnyal.Az egész családja vele ment.
Láttam,hogy rosszul érintette ezért nem firtattam tovább.Nagyon hülyén éreztem magam,hogy elrontottam a kedvét és felszakítottam a sebeit.
-Sajnálom Amy nem tudtam...nem akarta..
-Ne mentegetőzz Aaron kérlek.Nem tudhattad.-vette fel megint a vigyorgós énjét.-Mit szólnátok ha átmennénk nagyiékhoz?-vetette fel.

A díj

Mit kell tennem:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.


Hét dolog Rólam:

1.Imádok olvasni.
2.Mindennél jobban szeretem a barátaimat.
3.Néha már túl optimista vagyok.
4.Szeretek nevetni.
6.Imádom a csokit.
7.Twilight forever.

Akiknek továbbküldöm:

Truska: http://truska-twilightfanfiction.blogspot.com

Stelly: http://twilightfanfictionbyenci.blogspot.com
Rami23: http://rami23-dntseinkalapjn.blogspot.com
http://haujnapkelbyrami.blogspot.com/

Köszönöm rekacska16-nak,hogy rám gondolt.És persze köszönöm mindenkinek,aki olvassa a történetemet.:)

20.fejezet: Időugrás

Már vagy másfél éve annak,hogy Mark elhagyott egy másik vámpírlány miatt. Hiába próbáltam túltenni magam rajta,egyszerűen nem sikerült. Ray úgy érezte,hogy azzal hogy elment Mark nyert ügye lesz nálam,de nem így történt. Egyenlőre nem akarok semmilyen kapcsolatot se. Rayre úgy van szükségem,mint barátra,aki mindig meghallgat. Igen!Mert már csak Ő maradt nekem. Aaron elrablása sok változást hozott az életembe. Hál istennek a családomnak nem esett baja,de a legjobb barátnőmet egy időre elveszettem. Most valahol Egyiptom környékén lehet Crissy és Aaron. Próbálnak rászokni az állati vérre. Aaron hiába türtőztette magát,egy véletlen baleset folytán megharapta Crissyt.Mivel nem mentem fő sulira így beálltam pultosnak az egyik bárba Seattle-ben. Szüleim és a Cullen család többi tagja is ellenezte ezt a munkát,de én nem akarom,hogy eltartsanak. Szeretném megtapasztalni milyen a kétkezű munka.

- Anya,apa elmentem dolgozni-futottam le a lépcsőn mert késében voltam.

- Rendben. Vigyázz magadra-kiáltott anya a szobából.

Tegnap a felhajtón hagytam a kocsimat így nem kellett a tolatással bíbelődni. Beültem és beindítottam a motort. Max hangerőre csavartam a rádiót és már száguldottam is Seattle-be. Mikor odaértem már mindenki ott volt.

- Jó reggelt mindenkinek!-köszöntem vidáman.

- Jó reggelt Csipkerózsika. Tán nem ért hozzád időben a herceged?

- Nagyon vicces Melani,de ma nem tudom elviselni a megjegyzéseid,úgyhogy ha jót akarsz magadnak akkor befogod kisanyám.

Melani és én esküdt ellenségek vagyunk.Én később jöttem ide dolgozni mint Ő és úgy érzi,hogy én kiakarom túrni a helyéről. Alice csak jókat szokott nevetni mikor meglátja,hogy már megint veszekedni fogunk,de anyáék nem nézik jó szemmel.

-Mivan cica megint nagy a pofád.

-Na jó ebből elég-szólt közbe a főnökünk - Ha ezt folytatjátok mindketten repültök. Ezt akarjátok?-nézett ránk kérdően.

Durcásan elfordultunk egymástól, mint két gyerek és hallgattuk a főnökünk utasításait.

A délelőtt unalmasan telt. Egész végig csak poharakat törölgettem és hallgattam Melani beszólásait. Ebéd után épp az asztalokat törölgettem mikor szóltak:

- Elnézést kisasszony kaphatnék egy puszit?-kérdezte az idegennek tűnő hang.

- Mégis mit…-de mikor megfordultam nem hittem a szememnek. Ott állt előttem Aaron és Crissy teljes életnagyságban. Örömömben a nyakukba ugrottam.

- Mit kerestek ti itt?Nem Egyiptomban lenne a helyetek?

- Erősebbek vagyunk mint hittük..-ölelt meg barátném-..Aaronnel úgy döntöttünk,hogy ha nem bántottunk senkit eddig akkor már ezután is kibírjuk .És már nagyon hiányoztál. Meg még meg se köszöntük a családodnak a sok segítséget. Nem maradunk sokáig csak néhány napig,esetleg egy-két hétig.

- De,hogy hogy?Miért nem maradtok végleg?-kérdeztem.

- Crissy és én úgy döntöttünk,hogy kiélvezzük az „élet”adta lehetőségeket és utazgatunk pár évig. -vette át a szót Aaron.

- Lám csak Hamupipőke…neked barátaid is vannak?-jött ki a raktárból Melani.

-Crissy,Aaron ő itt az elviselhetetlen munkatársam Melani.

- Szia.-köszöntek egyszerre.

Melani csak vágott egy fintort és továbbhaladt.

-Elkérem magam a főnöktől és mehetünk. Alice biztos látta,hogy hazajöttetek .-tért vissza a jókedvem.

-Bementem az irodába és megbeszéltem a főnökömmel,hogy holnap dupla műszakot vállalok megint ha most elenged.Egész úton beszélgettünk.Ők megéltek én meg ittam a szavaikat.