Drága olvasóim!
Nagyon sajnálom,hogy már majd egy hónapja nincs fejezet,de nem volt ihletem.Hiába próbáltam bármit is összehozni egyszerűen nem sikerült.Ha minden igaz akkor pár napon belül megpróbálok felrakni egy új fejezetet.Még egyszer sajnálom.Remélem ezért nem pártoltok el a blogomtól.
Puszi nektek
Amy
2009. december 26., szombat
2009. november 28., szombat
19.fejezet
Miért kell megfosztani a gyermekeket a szüleiktől?Miért?Tettem fel magamban a kérdéseket.
Markot felhívtam telefonon,hogy jöjjön át délután,mert meg kell vallani egy kicsit féltem egyedül maradni Alexszel ebben a nagy és üres házban.De persze volt egy másik ötletem is.Megpróbálom kijátszani Markot és utánuk megyek apáéknak....
-Amy Black-hallottam meg néném hangját-ne is álmodj róla,hogy sikerülni fog a kis terved.
Hát persze...az és drágalátos nénémmel nem számoltam.Ugyanis amint elhatároztam,hogy megszökök,ő már látta is.Így hát marad az idegeskedés.
(Aaron szemszöge)
A lábam már nem sajgott annyira,mikor visszaértek Tomék.A vezetőjük(Warren) mikor meglátta az ellátott sebeimet dühbe gurult.
-Mit csináltál te ribanc?-nyomta neki a falnak Kate-et.
-Ha nem kötöm be a sebeit akkor elvérzett volna.És azt te se akarhatod.Te mondtad,hogy vigyázzak rá..hát tessék.
-Rendben..-engedte el a nyakát.-de most szórakozzunk.
Tudtam mit jelent ez...megint valami iszonyú fájdalmat akar okozni nekem.Talán azt gondolja így átérzem az ő fájdalmukat is,amit akkor éreztek amikor megölte a nagyapám a vezérüket.Nem mertem belegondolni,hogy milyen szörnyűséget csinálhatnak velem úgy,hogy ne haljak bele.De egyben biztos voltam.Ha kell meghalok minthogy rászálljanak Crissyre is.
-Min jár az eszed kedvesem?-kérdezte Kimberli.
Undor futott végig az arcomon,mert nem fért a fejembe hogy hogy képes egy ilyen nő ennyire gonosznak lenni.
-Ha megakarnak ölni akkor tegyék meg.Rajta!!!!-üvöltöttem kikelve magamból.
-Nem..az túl egyszerű megoldás lenne.Ez így sokkal jobb-mondta Warren.És ezzel egy időben iszonyatos fájdalom hasított a lábfejembe.Mikor lenéztem majdnem elájultam,ugyanis az egyik lábujjam helyén csak egy vérző csonkot találtam.Felnéztem Warrenre aki vigyorogva forgatta a lábujjam a kezében.Megesküdtem magamba,hogy amíg élek addig nem fogom elfelejteni ezt a kárörvendő arcot amit most láttam.
Már megint éreztem a sötét ködöket gyűlni a szemem előtt,de még arra felfigyeltem,hogy Kate megindul felém,de egy határozott kéz a falhoz csapja.Küzdöttem a sötétséggel de nem bírtam tovább.A szemem lassan lecsukódott.Rájöttem,hogy már nem csak egy nő van az életemben akiért aggódtam.Jelen pillanatban Kate-et is féltettem,hogy ki tudja mit csinál vele az az állat.
Egyszer csak megint hideget éreztem az arcomon és reménykedtem,hogy Kate az.De tévedtem.Mikor kinyitottam a szemem Bill állt felettem és éppen egy rongyból csavart rám vizet,hogy felébredjek.
-Nem azért kínzunk,hogy ájulva elviseld a fájdalmat.-mondta.
Mikor teljesen kinyitottam a szemem láttam,hogy mindenki ott van a házban.
-Meddig akarják ezt csinálni velem?-kérdeztem száraz hangon,ugyanis a torkom kapart a szomjúságtól.Mit nem adtam volna most egy pohár vízért.
-Ameddig szükségesnek látjuk,addig.-és közelebb lépett hozzám.
Felkészültem arra,hogy a fájdalom ismét belém hasít és nem is tévedtem.Felemelte a kezemet és egy könnyed mozdulattal letépte az egyik körmömet.Éreztem ahogy a vér a kezemből is elkezd szivárogni.Fájdalmban felordítottam mert már nem bírtam elviselni.Az összes kínom és szenvedésem benne volt ebben az ordításban amit eddig éreztem.
-Hagyd ezt abba.Ha akarod változtasd át vagy öld meg,de ne kízozd tovább.-kiáltott Warrenre Kate.
-Te ebbe ne szólj bele vagy nagyon megbánod.Ma már másodjára állsz ez a tetű mellé-köpött le.
-Miért mit csinálsz velem?Megölsz?
-Te akartad-kiáltotta most már Warren is.
Odalépett Kate-hez és már csak arra eszméltem fel,hogy Kate eget rázó sikolyt hallatott és láttam a lángnyelvekbe hulló darabjait.Warren felnevetett és élvezettel cincálta darabokra Kate-et és dobta lángba.Társai Bill,Tom és Kimberli csak csendben nézték végig a jelenetet a sarokban állva.Pár perccel később a lángok alábbhagytak és már csak az égett szag érzett a levegőben.
-Ne sírj királyfi.Tán eltűnt a hercegnő?-gúnyolódott Warren.
Észre se vettem,hogy patakokban hullik a könnyem.Legszívesebben most azonnal nekiugrottam volna a nyakának,de nem tettem,mert tudtam,hogy úgysincs esélyen ellen.Egy szempillantás alatt megölne.
Markot felhívtam telefonon,hogy jöjjön át délután,mert meg kell vallani egy kicsit féltem egyedül maradni Alexszel ebben a nagy és üres házban.De persze volt egy másik ötletem is.Megpróbálom kijátszani Markot és utánuk megyek apáéknak....
-Amy Black-hallottam meg néném hangját-ne is álmodj róla,hogy sikerülni fog a kis terved.
Hát persze...az és drágalátos nénémmel nem számoltam.Ugyanis amint elhatároztam,hogy megszökök,ő már látta is.Így hát marad az idegeskedés.
(Aaron szemszöge)
A lábam már nem sajgott annyira,mikor visszaértek Tomék.A vezetőjük(Warren) mikor meglátta az ellátott sebeimet dühbe gurult.
-Mit csináltál te ribanc?-nyomta neki a falnak Kate-et.
-Ha nem kötöm be a sebeit akkor elvérzett volna.És azt te se akarhatod.Te mondtad,hogy vigyázzak rá..hát tessék.
-Rendben..-engedte el a nyakát.-de most szórakozzunk.
Tudtam mit jelent ez...megint valami iszonyú fájdalmat akar okozni nekem.Talán azt gondolja így átérzem az ő fájdalmukat is,amit akkor éreztek amikor megölte a nagyapám a vezérüket.Nem mertem belegondolni,hogy milyen szörnyűséget csinálhatnak velem úgy,hogy ne haljak bele.De egyben biztos voltam.Ha kell meghalok minthogy rászálljanak Crissyre is.
-Min jár az eszed kedvesem?-kérdezte Kimberli.
Undor futott végig az arcomon,mert nem fért a fejembe hogy hogy képes egy ilyen nő ennyire gonosznak lenni.
-Ha megakarnak ölni akkor tegyék meg.Rajta!!!!-üvöltöttem kikelve magamból.
-Nem..az túl egyszerű megoldás lenne.Ez így sokkal jobb-mondta Warren.És ezzel egy időben iszonyatos fájdalom hasított a lábfejembe.Mikor lenéztem majdnem elájultam,ugyanis az egyik lábujjam helyén csak egy vérző csonkot találtam.Felnéztem Warrenre aki vigyorogva forgatta a lábujjam a kezében.Megesküdtem magamba,hogy amíg élek addig nem fogom elfelejteni ezt a kárörvendő arcot amit most láttam.
Már megint éreztem a sötét ködöket gyűlni a szemem előtt,de még arra felfigyeltem,hogy Kate megindul felém,de egy határozott kéz a falhoz csapja.Küzdöttem a sötétséggel de nem bírtam tovább.A szemem lassan lecsukódott.Rájöttem,hogy már nem csak egy nő van az életemben akiért aggódtam.Jelen pillanatban Kate-et is féltettem,hogy ki tudja mit csinál vele az az állat.
Egyszer csak megint hideget éreztem az arcomon és reménykedtem,hogy Kate az.De tévedtem.Mikor kinyitottam a szemem Bill állt felettem és éppen egy rongyból csavart rám vizet,hogy felébredjek.
-Nem azért kínzunk,hogy ájulva elviseld a fájdalmat.-mondta.
Mikor teljesen kinyitottam a szemem láttam,hogy mindenki ott van a házban.
-Meddig akarják ezt csinálni velem?-kérdeztem száraz hangon,ugyanis a torkom kapart a szomjúságtól.Mit nem adtam volna most egy pohár vízért.
-Ameddig szükségesnek látjuk,addig.-és közelebb lépett hozzám.
Felkészültem arra,hogy a fájdalom ismét belém hasít és nem is tévedtem.Felemelte a kezemet és egy könnyed mozdulattal letépte az egyik körmömet.Éreztem ahogy a vér a kezemből is elkezd szivárogni.Fájdalmban felordítottam mert már nem bírtam elviselni.Az összes kínom és szenvedésem benne volt ebben az ordításban amit eddig éreztem.
-Hagyd ezt abba.Ha akarod változtasd át vagy öld meg,de ne kízozd tovább.-kiáltott Warrenre Kate.
-Te ebbe ne szólj bele vagy nagyon megbánod.Ma már másodjára állsz ez a tetű mellé-köpött le.
-Miért mit csinálsz velem?Megölsz?
-Te akartad-kiáltotta most már Warren is.
Odalépett Kate-hez és már csak arra eszméltem fel,hogy Kate eget rázó sikolyt hallatott és láttam a lángnyelvekbe hulló darabjait.Warren felnevetett és élvezettel cincálta darabokra Kate-et és dobta lángba.Társai Bill,Tom és Kimberli csak csendben nézték végig a jelenetet a sarokban állva.Pár perccel később a lángok alábbhagytak és már csak az égett szag érzett a levegőben.
-Ne sírj királyfi.Tán eltűnt a hercegnő?-gúnyolódott Warren.
Észre se vettem,hogy patakokban hullik a könnyem.Legszívesebben most azonnal nekiugrottam volna a nyakának,de nem tettem,mert tudtam,hogy úgysincs esélyen ellen.Egy szempillantás alatt megölne.
2009. november 21., szombat
18.fejezet
(Aaron szemszöge)
Elővett egy papírt és egy tollat és elkezdte diktálni,hogy mit írjak.Mikor kész lettem vele,alaposan befújta az egyik dezodorommal.Aztán hirtelen sötétség borult a szemeim elé.Nem tudtam,hogy elaludtam vagy mi történt velem.Nem éreztem semmit.Az egész testem elvolt zsibbadva és a hangokat úgy hallottam,mintha víz alatt lennék.A sötétség egyre jobban húzott magával,és utána semmi.Csak ürességet éreztem.Nem tudtam,hogy mennyi ideig lehettem eszméletlen,de mikor felébredtem egy elhagyatott házban találtam magam a földön ülve.Az egész szobában sötét volt,csak néhány fénysugár hatolt át a parányi ablakon.Már kezdtem örülni,hogy egyedül vagyok és már a szökést fontolgattam mikor megszólalt valaki.
-Jó reggelt Csipkerózsika-szólalt meg a várt hang-hasadra süt a nap.-mondta "kedvesen".
-Azonnal eresszen el.
-Nem tehetem.Kár lenne kihagynod ilyen jó társaságot.Bemutatnálak a többieknek ha nem bánod.
-Eresszenek el!!-ismételtem magam.
-Nos,Kimberli,Tom,Bill,Kate ő itt a mi kis barátunk Aaron.Kérlek vigyázzatok rá és ne bántsátok őt....-mondta nekik a vezetőjük-...annyira.-tette hozzá.
-Mit akarnak csinálni velem?-kérdeztem.
-Hát először is játszunk veled egy kicsit,hogy végleg elmenjen a kedved a vámpírvadászattól,aztán meg majd alakul-szólt egy női hang és kéjes kacagást hallatott.
Reménykedtem,hogy egy csodával határos módon kikerülök valahogy ebből a helyzetből.De tudtam,hogy erősnek kell lennem,mert nem akarom,hogy Crissy-t bántsák nagyapám miatt.Talán még abban is reménykedtem,hogy ez az egész egy rossz álom és egyszer csak felébredek belőle.De tévedtem.Az egyik odasétált hozzám..talán valamelyik nő lehetett.
-Úgy látom nagyon jól érzed magad....-és rátérdelt a lábara ami hatalmas reccsenéssel eltört.
Fájdalmamban legszívesebben felordítottam volna magam,de nem adtam meg neki ezt az örömöt.Éreztem,hogy a csontom átszakítja a bőröm és elkezd vérezni a seb.A kezem ráraktam és úgy próbáltam csillapítani a vérzést,de hiába.A sötétség megint elindult felém és próbált a mélybe húzni.Azt még hallottam,hogy a vezető szól Kate nek,hogy maradjon itt velem,mert ők elmennek vadászni.Arra ébredtem,hogy valami vizes van a homlokomon.
-Sajnálom.-szólt Kate.
Nem hittem a fülemnek.
-Mi?Mi az,hogy sajnálod?Te is közéjük tartozol.Menj a közelemből.
Mikor lenéztem a lábamra láttam,hogy szakszerűen el van látva,és egyből hangnemet váltottam.
-Te bekötötted a lábam?-kérdeztem tőle.
-Igen.
-Köszönöm.De hogy hogy?Ha te ilyen vagy akkor miért vagy ezekkel az állatokkal?-értetlenkedtem.
-Az én apám is vámpírvadász volt és engem is ugyan úgy elraboltak,mint téged.Nem tehettem ellene semmit.Mikor átváltoztam nem tudtam kihez fordulni és így velük maradtam.Ne félj én nem bántalak.Segítek megszökni.
-Nagyon hálás vagyok amiért elláttad a sebeim.
Hirtelen megsajnáltam Kate-et,de tudtam,hogy ez is akár csapda is lehet.
(Amy szemszöge)
Miután megtudtam,hogy Aaron eltűnt,még jobban ideges lettem.Apa beszélt a falkával és úgy döntöttek,hogy ők is segítenek a keresésben,így már biztos,hogy létszámfölényben leszünk.A délelőtt többi részében nagyapa, Emmett és Jasper bácsival kidolgoztak egy stratégiát.
-Mikor indulunk megkeresni?-kérdeztem nagyapát.
-Délután indulunk.Nem vesztegethetjük az időt.
-Értem.Veletek mehetek?-szegeztem neki a kérdést.
-Amy ez nagyon veszélyes.Te sokkal sérülékenyebb vagy nálunk ,mit testileg és mint lelkileg.Hidd el az lesz a legjobb ha itthon maradsz és vigyázol a kisöcsédre.
-De anya is gyengébb,mint ti.Akkor ő miért mehet veletek.És Alice,Esme meg Rose Ők miért?
-Nessi és a lányok Crissyre vigyáznak.Ugyanis ha valamelyik megszökik az első útjuk Crissy-hez vezet majd.
-Értem.-de már ekkor nem tudtam a könnyeimnek parancsolni.Patakokban folytak az arcsomon le a könnycseppek,mikor valaki megfogta a térdem.
-Ne sírj Amy-gagyogta a kisöcsém.
Felvettem a kezembe és magamhoz húztam.Mélyeket lélegeztem finom baba illatából és próbáltam megnyugodni,de nem tudtam.Egyfolytában az járt a fejemben,hogy mi lesz ha valaki meghal a családtagjaim közül.Nem tudnám elviselni ha elvesztenék bárkit is.Miért nem lehet minden vámpír vegetáriánus?Miért kell nekik embereket megölniük?Miért kell megfosztani a gyermekeket a szüleiktől?Miért?Tettem fel magamban a kérdéseket.
Elővett egy papírt és egy tollat és elkezdte diktálni,hogy mit írjak.Mikor kész lettem vele,alaposan befújta az egyik dezodorommal.Aztán hirtelen sötétség borult a szemeim elé.Nem tudtam,hogy elaludtam vagy mi történt velem.Nem éreztem semmit.Az egész testem elvolt zsibbadva és a hangokat úgy hallottam,mintha víz alatt lennék.A sötétség egyre jobban húzott magával,és utána semmi.Csak ürességet éreztem.Nem tudtam,hogy mennyi ideig lehettem eszméletlen,de mikor felébredtem egy elhagyatott házban találtam magam a földön ülve.Az egész szobában sötét volt,csak néhány fénysugár hatolt át a parányi ablakon.Már kezdtem örülni,hogy egyedül vagyok és már a szökést fontolgattam mikor megszólalt valaki.
-Jó reggelt Csipkerózsika-szólalt meg a várt hang-hasadra süt a nap.-mondta "kedvesen".
-Azonnal eresszen el.
-Nem tehetem.Kár lenne kihagynod ilyen jó társaságot.Bemutatnálak a többieknek ha nem bánod.
-Eresszenek el!!-ismételtem magam.
-Nos,Kimberli,Tom,Bill,Kate ő itt a mi kis barátunk Aaron.Kérlek vigyázzatok rá és ne bántsátok őt....-mondta nekik a vezetőjük-...annyira.-tette hozzá.
-Mit akarnak csinálni velem?-kérdeztem.
-Hát először is játszunk veled egy kicsit,hogy végleg elmenjen a kedved a vámpírvadászattól,aztán meg majd alakul-szólt egy női hang és kéjes kacagást hallatott.
Reménykedtem,hogy egy csodával határos módon kikerülök valahogy ebből a helyzetből.De tudtam,hogy erősnek kell lennem,mert nem akarom,hogy Crissy-t bántsák nagyapám miatt.Talán még abban is reménykedtem,hogy ez az egész egy rossz álom és egyszer csak felébredek belőle.De tévedtem.Az egyik odasétált hozzám..talán valamelyik nő lehetett.
-Úgy látom nagyon jól érzed magad....-és rátérdelt a lábara ami hatalmas reccsenéssel eltört.
Fájdalmamban legszívesebben felordítottam volna magam,de nem adtam meg neki ezt az örömöt.Éreztem,hogy a csontom átszakítja a bőröm és elkezd vérezni a seb.A kezem ráraktam és úgy próbáltam csillapítani a vérzést,de hiába.A sötétség megint elindult felém és próbált a mélybe húzni.Azt még hallottam,hogy a vezető szól Kate nek,hogy maradjon itt velem,mert ők elmennek vadászni.Arra ébredtem,hogy valami vizes van a homlokomon.
-Sajnálom.-szólt Kate.
Nem hittem a fülemnek.
-Mi?Mi az,hogy sajnálod?Te is közéjük tartozol.Menj a közelemből.
Mikor lenéztem a lábamra láttam,hogy szakszerűen el van látva,és egyből hangnemet váltottam.
-Te bekötötted a lábam?-kérdeztem tőle.
-Igen.
-Köszönöm.De hogy hogy?Ha te ilyen vagy akkor miért vagy ezekkel az állatokkal?-értetlenkedtem.
-Az én apám is vámpírvadász volt és engem is ugyan úgy elraboltak,mint téged.Nem tehettem ellene semmit.Mikor átváltoztam nem tudtam kihez fordulni és így velük maradtam.Ne félj én nem bántalak.Segítek megszökni.
-Nagyon hálás vagyok amiért elláttad a sebeim.
Hirtelen megsajnáltam Kate-et,de tudtam,hogy ez is akár csapda is lehet.
(Amy szemszöge)
Miután megtudtam,hogy Aaron eltűnt,még jobban ideges lettem.Apa beszélt a falkával és úgy döntöttek,hogy ők is segítenek a keresésben,így már biztos,hogy létszámfölényben leszünk.A délelőtt többi részében nagyapa, Emmett és Jasper bácsival kidolgoztak egy stratégiát.
-Mikor indulunk megkeresni?-kérdeztem nagyapát.
-Délután indulunk.Nem vesztegethetjük az időt.
-Értem.Veletek mehetek?-szegeztem neki a kérdést.
-Amy ez nagyon veszélyes.Te sokkal sérülékenyebb vagy nálunk ,mit testileg és mint lelkileg.Hidd el az lesz a legjobb ha itthon maradsz és vigyázol a kisöcsédre.
-De anya is gyengébb,mint ti.Akkor ő miért mehet veletek.És Alice,Esme meg Rose Ők miért?
-Nessi és a lányok Crissyre vigyáznak.Ugyanis ha valamelyik megszökik az első útjuk Crissy-hez vezet majd.
-Értem.-de már ekkor nem tudtam a könnyeimnek parancsolni.Patakokban folytak az arcsomon le a könnycseppek,mikor valaki megfogta a térdem.
-Ne sírj Amy-gagyogta a kisöcsém.
Felvettem a kezembe és magamhoz húztam.Mélyeket lélegeztem finom baba illatából és próbáltam megnyugodni,de nem tudtam.Egyfolytában az járt a fejemben,hogy mi lesz ha valaki meghal a családtagjaim közül.Nem tudnám elviselni ha elvesztenék bárkit is.Miért nem lehet minden vámpír vegetáriánus?Miért kell nekik embereket megölniük?Miért kell megfosztani a gyermekeket a szüleiktől?Miért?Tettem fel magamban a kérdéseket.
2009. november 13., péntek
17.fejezet:
Hajnali kettőkor Crissy kiütötte magát Alice meg én pedig újra elővettük a levelet amin a dörzsöléstől már nem volt olyan erős a kölni ezért egy érdekes szag csapta meg az orrunkat....
-Alice ez az amire gondolok?-kérdeztem nénémtől.
-Attól tartok igen.Minden féleképpen meg kell mutatni a levelet Carlisle-nak.Valószínű,hogy nem Aaron írta a levelet.Vagyha mégis akkor se önszántából.
-Akkor ezek szerint Aaron veszélyben lehet?-kérdeztem.
-Lehetséges.Utána kell néznünk Aaron múltjának és a szüleiének is.
-Szerintem hagyjunk Crissynek egy cetlit,hogy hazamentünk és majd hívjuk.
-Igen ez jó ötlet.
Alice odaugrott a fiókhoz és egy lapot húzott elő belőle.Mikor elkészült vele odatette az asztalra ahol biztos észre veszi majd a barátnőm.Mivel nem akartunk felébreszteni Crissy szüleit,így a nagyapa féle közlekedést választottuk.Kiugrottunk az ablakon.Az erdőben szélsebesen futottunk,hogy minél hamarabb hazaérjünk.A házba beérve mindenkit a nappaliban találtunk.Emmett szokásához híven a TV-t kapcsolgatta,a többiek pedig csak néztek ki a fejükből.Ahogy berontottunk minden szem egyből ránk szegeződött.
-Hát ti?Hogy hogy ilyen korán itthon vagytok?-kérdezte Esme.
-Van egy kis gond.És lehet,hogy nem is olyan kicsi.-kezdett bele Alice.
-Miért mi történt?-most már Jasper is bekapcsolódott a beszélgetésbe.
Alice és én felváltva meséltük el a történteket és megmutattuk nekik a levelet amit elméletileg Aaron írt.A többiek szerint se stimmel valami a levéllel,már csak a szagával kapcsolatba se.Carlisle fel alá járkált a szobában és törte a fejét,hogy hogy kerülhetett Aaron vámpírok közelébe.Mikor nem jutott semmire elvonult a dolgozószobájába.Az egész család gondolkodott az ügyön mikor meghallottuk,hogy Carlisle szólít minket.Felmentünk az emeletre és benyitottunk a szobába.
-Találtam valamit.-szólt hozzánk.
-Mégis mit?-kérdeztük kórusban.
-Aaron nagyapja vámpírvadász volt.Általában ez a "szakma" fiúágon öröklődig.Vagyis Aaron erejében némi vadász vér csörgedezik.
-És mi köze van ehhez a levélhez?-kérdetem mohón.
-Ezt akartam elmondani.Na szóval.Aaron nagyapja(Allan) megölt egy híres nomád vámpírt aki egy kisebb csapatnak volt a vezetője.Allan elmenekült a környékről,de tudta,hogy keresni fogják őt,ezért inkább öngyilkos lett,minthogy a vámpírok öljék meg.Mikor ez kiderült a vámpírok elkezdték üldözni Allan fiát,mert minden féle képpen bosszút akartak állni a gyilkosságért.Mint tudjuk Aaron apja hegymászás közben tűnt el.És ez nem véletlen.Ugyanis nem egy lavina ölte meg,hanem a vámpírok.
-És mikért akarják bántani akkor Aaront?-kérdeztem megint.
-Valószínű azért,mert félnek.Félnek,hogy Aaron valamelyiküket megöli.Ezért vagy átakarják változtatni vagy pedig megölik.
-És mit tehetünk?-vetette fel a kérdést Alice.
-Először is találnunk kell valami kiindulópontot.
-Miről beszéltek?-támadtam rájuk-Azt se tudjuk,hogy egyáltalán eltűnt-e Aaron.
-Amy az előbb míg Carlisle beszélt volt egy látomásom,miszerint Aaron édesanyja telefonálgat az ismerősök között,hogy nincs-e náluk a fia.-fogta meg Alice a vállamat.
(Aaron szemszöge)
Egyedül ültem otthon a szobámban,mivel anya dolgozott így nem volt társaságom.Crissyvel a hétvégét beszéltük meg,hogy akkor találkozunk.Épp az Mp3-amat kerestem mikor valaki megszólalt a hátam mögött.
-Nocsak nocsak....te lennél a híres Allan unokája?-kérdezte az idegen bársonyos hangján.Lassan megfordultam és egy izzó vörös szempárral találtam magam szemben.
-Ki maga?És,hogy jutott be a házunkba?-kérdeztem rettegve.
-Úgy néz ki te semmit nem tudsz a családodról.
-Ugyan maga honnan tudna bármit is?
-Jobban ismerem a családod mint gondolnád.És most szépen velem jössz barátom.
-Azt maga csak szeretné -és elkezdtem az ajtó felé futni de mielőtt kettőt léphettem volna már neki is csapódtam teljes erőből a falnak.Nagy reccsenés jelezte,hogy eltört néhány bordám és a számban éreztem az édeskés vér ízét.Kezemet a számhoz emeltem és letöröltem a kicsorduló vért.
-Ne próbálkozz.Úgyse jutsz messzire.De mivel kedves vagyok ezért felajánlok neked egy választási lehetőséget.Vagy velem jössz,vagy meglátogatom a csinos kis barátnődet.Hogy is hívják?Ja igen Crissy.Szép teremtés mondhatom.
-Ha csak egy ujjal is hozzáér....
-Fenyegetünk,fenyegetünk?Nos úgy gondolom,hogy az első lehetőséget választod,úgyhogy most írunk egy levelecskét a kedvesednek.
Elővett egy papírt és egy tollat és elkezdte diktálni,hogy mit írjak.Mikor kész lettem vele,alaposan befújta az egyik dezodorommal.Aztán hirtelen sötétség borult a szemeim elé.Nem tudtam,hogy elaludtam vagy mi történt velem.
-Alice ez az amire gondolok?-kérdeztem nénémtől.
-Attól tartok igen.Minden féleképpen meg kell mutatni a levelet Carlisle-nak.Valószínű,hogy nem Aaron írta a levelet.Vagyha mégis akkor se önszántából.
-Akkor ezek szerint Aaron veszélyben lehet?-kérdeztem.
-Lehetséges.Utána kell néznünk Aaron múltjának és a szüleiének is.
-Szerintem hagyjunk Crissynek egy cetlit,hogy hazamentünk és majd hívjuk.
-Igen ez jó ötlet.
Alice odaugrott a fiókhoz és egy lapot húzott elő belőle.Mikor elkészült vele odatette az asztalra ahol biztos észre veszi majd a barátnőm.Mivel nem akartunk felébreszteni Crissy szüleit,így a nagyapa féle közlekedést választottuk.Kiugrottunk az ablakon.Az erdőben szélsebesen futottunk,hogy minél hamarabb hazaérjünk.A házba beérve mindenkit a nappaliban találtunk.Emmett szokásához híven a TV-t kapcsolgatta,a többiek pedig csak néztek ki a fejükből.Ahogy berontottunk minden szem egyből ránk szegeződött.
-Hát ti?Hogy hogy ilyen korán itthon vagytok?-kérdezte Esme.
-Van egy kis gond.És lehet,hogy nem is olyan kicsi.-kezdett bele Alice.
-Miért mi történt?-most már Jasper is bekapcsolódott a beszélgetésbe.
Alice és én felváltva meséltük el a történteket és megmutattuk nekik a levelet amit elméletileg Aaron írt.A többiek szerint se stimmel valami a levéllel,már csak a szagával kapcsolatba se.Carlisle fel alá járkált a szobában és törte a fejét,hogy hogy kerülhetett Aaron vámpírok közelébe.Mikor nem jutott semmire elvonult a dolgozószobájába.Az egész család gondolkodott az ügyön mikor meghallottuk,hogy Carlisle szólít minket.Felmentünk az emeletre és benyitottunk a szobába.
-Találtam valamit.-szólt hozzánk.
-Mégis mit?-kérdeztük kórusban.
-Aaron nagyapja vámpírvadász volt.Általában ez a "szakma" fiúágon öröklődig.Vagyis Aaron erejében némi vadász vér csörgedezik.
-És mi köze van ehhez a levélhez?-kérdetem mohón.
-Ezt akartam elmondani.Na szóval.Aaron nagyapja(Allan) megölt egy híres nomád vámpírt aki egy kisebb csapatnak volt a vezetője.Allan elmenekült a környékről,de tudta,hogy keresni fogják őt,ezért inkább öngyilkos lett,minthogy a vámpírok öljék meg.Mikor ez kiderült a vámpírok elkezdték üldözni Allan fiát,mert minden féle képpen bosszút akartak állni a gyilkosságért.Mint tudjuk Aaron apja hegymászás közben tűnt el.És ez nem véletlen.Ugyanis nem egy lavina ölte meg,hanem a vámpírok.
-És mikért akarják bántani akkor Aaront?-kérdeztem megint.
-Valószínű azért,mert félnek.Félnek,hogy Aaron valamelyiküket megöli.Ezért vagy átakarják változtatni vagy pedig megölik.
-És mit tehetünk?-vetette fel a kérdést Alice.
-Először is találnunk kell valami kiindulópontot.
-Miről beszéltek?-támadtam rájuk-Azt se tudjuk,hogy egyáltalán eltűnt-e Aaron.
-Amy az előbb míg Carlisle beszélt volt egy látomásom,miszerint Aaron édesanyja telefonálgat az ismerősök között,hogy nincs-e náluk a fia.-fogta meg Alice a vállamat.
(Aaron szemszöge)
Egyedül ültem otthon a szobámban,mivel anya dolgozott így nem volt társaságom.Crissyvel a hétvégét beszéltük meg,hogy akkor találkozunk.Épp az Mp3-amat kerestem mikor valaki megszólalt a hátam mögött.
-Nocsak nocsak....te lennél a híres Allan unokája?-kérdezte az idegen bársonyos hangján.Lassan megfordultam és egy izzó vörös szempárral találtam magam szemben.
-Ki maga?És,hogy jutott be a házunkba?-kérdeztem rettegve.
-Úgy néz ki te semmit nem tudsz a családodról.
-Ugyan maga honnan tudna bármit is?
-Jobban ismerem a családod mint gondolnád.És most szépen velem jössz barátom.
-Azt maga csak szeretné -és elkezdtem az ajtó felé futni de mielőtt kettőt léphettem volna már neki is csapódtam teljes erőből a falnak.Nagy reccsenés jelezte,hogy eltört néhány bordám és a számban éreztem az édeskés vér ízét.Kezemet a számhoz emeltem és letöröltem a kicsorduló vért.
-Ne próbálkozz.Úgyse jutsz messzire.De mivel kedves vagyok ezért felajánlok neked egy választási lehetőséget.Vagy velem jössz,vagy meglátogatom a csinos kis barátnődet.Hogy is hívják?Ja igen Crissy.Szép teremtés mondhatom.
-Ha csak egy ujjal is hozzáér....
-Fenyegetünk,fenyegetünk?Nos úgy gondolom,hogy az első lehetőséget választod,úgyhogy most írunk egy levelecskét a kedvesednek.
Elővett egy papírt és egy tollat és elkezdte diktálni,hogy mit írjak.Mikor kész lettem vele,alaposan befújta az egyik dezodorommal.Aztán hirtelen sötétség borult a szemeim elé.Nem tudtam,hogy elaludtam vagy mi történt velem.
2009. november 4., szerda
16.fejezet: Crissy-nél
Felaggattam Alexre a kis kabátját és a nyakamba ültettem.Egy más mellett futottunk Markkal a Cullen házik.Alex sikoltozott a fülembe,annyira élvezte a futást.
Mikor odaértünk mindenkit a nappaliban találtunk.
-Sziasztok!-köszöntem nekik.
-Jó napot!-Mark még nem tegezte a családomat ugyanis apu nagyon ellenezte,hogy egyből letegezze az az ember aki elviszi majd otthonról az ő egyetlen pici lányát.
-Hát ti?Valami baj van?-jött oda hozzánk anyu.
-Nem semmi baj,csak elakart jönni Alex hozzátok.Meg amúgy is megszerettem volna kérdezni,hogy átmehetnék-e Crissy-hez este,mert nagyon padlón van szegény,mivel Aaron szakított vele és nem szeretne egyedül lenni.És azt hiszem,hogy Alice te is eljöhetnél.Biztos örülne neked Crissy.
-Jó persze megyek.-táncikált elém Alice.
Alexet mindenki a kezébe fogdosta és egyetlen percre se érte a kis lába a talajt.A délutáni játszótér kimarad a programunk közül.Ottmaradtunk a Cullen házba.A lányokkal fenn próbálgattuk a ruhákat,a fiúk pedig meccset nézetek a tv-ben.Mikor kezdett besötétedni Mark hazamet és megígérte,hogy holnap este elvisz a családjához.Alice és én raktunk egy táskába pár holmit ami szükséges lehet ma este.
-Mindent eltettél Amy?-kérdezte Alice.
-Alice,csak egy estére megyünk ..nem kell egy halom ruha.
-Oké,oké megértettem.
-Akkor indulhatnánk is.-sürgettem egy kicsit kedvenc nénémet.
-Rendben menjünk.
Gyorsan elköszöntünk mindenkitől és már indultunk is a garázs felé.Az ajtóban azonban volt egy kellemetlen találkozásom addig amíg Alice kiállt a kocsival......
-Szia Amy!
-Szia Ray.
-Jacob itt van?-kérdezte.
-Igen benn van még.De nekem most mennem kell .Szia.
-Oké szia.
***
Alice-szel villámgyorsan odaértünk a ház elé.Bekopogtunk.Crissy nyitott ajtót és ahogy meglátott minket a nyakunkba ugrott.
-Ugyan jó,hogy itt vagytok.-és megeredtek a könnyei.
-Ennyire azért ne örülj nekünk.-próbálta elviccelni a dolgot Alice.
Crissy egy halk kuncogást ejtett meg és beljebb tessékelt minket.Beköszöntünk az anyukájának a konyhába,majd felmentünk a szobájába.Lekuporodtunk a szőnyegre és én egy párnát vettem az ölembe.Crissy szobája igazi csajos kuckó volt.Volt benne minden ami kell,baldachinoságy,tükörasztal,rózsaszín falak.Tipikus.
-Na mesélj mi történt-szólt Alice.
Crissy már nem sírt,de látszott az arcán a meggyötörtség.
-Úgy volt,hogy reggel találkozunk Aaron-nel a parkban.Ki is mentem a megbeszélt időre,de helyette csak egy levél fogadott a kedvenc padunkon.Először nem hittem a szememnek amit olvastam,de aztán megértettem.Aaron egy levélben szakított velem.-fejezte be a mondandóját és egy levelet húzott elő a farzsebéből és az orrunk alá dugta.Elég furcsa volt,hogy a papírnak erős kölni illata volt.Alice-szel elkezdtük olvasni magunkba a levelet.
Kedves Crissy!
Sokat gondolkodtam kettőnkön és arra a következtetésre jutottam,hogy ez nem működhet kettőnk közt.És ne hibáztasd magad kérlek.Ez mind a Te érdekedben van.De tudnod kell,hogy mindig is szerettelek és szeretni is foglak,de ennek így kell lennie.Kérlek ne hívj és ne keress.Jobb lenne ha nem találkoznák egy ideig.
Mikor elolvastuk a levelet Alice-szel jelentőségteljes pillantást váltottunk,ugyanis mindkettőnknek feltűnt,hogy itt valami nincs rendben.Aaron-re nem vall,hogy csak úgy ok nélkül szakítson Crissyvel mikor úgy odavan érte.
Miután Crissy kisírta magát-ugyanis időközben megint rázendített-megtartottuk csajos pizsibulit.Alice csodaszépen kifestette a körmünket és mindkettőnknek más hajkölteményt csinált.Romantikus filmet néztünk és pattogatott kukoricát ettünk,amit persze Alice"nem szeret".Hajnali kettőkor Crissy kiütötte magát Alice meg én pedig újra elővettük a levelet amin a dörzsöléstől már nem volt olyan erős a kölni ezért egy érdekes szag csapta meg az orrunkat....
Mikor odaértünk mindenkit a nappaliban találtunk.
-Sziasztok!-köszöntem nekik.
-Jó napot!-Mark még nem tegezte a családomat ugyanis apu nagyon ellenezte,hogy egyből letegezze az az ember aki elviszi majd otthonról az ő egyetlen pici lányát.
-Hát ti?Valami baj van?-jött oda hozzánk anyu.
-Nem semmi baj,csak elakart jönni Alex hozzátok.Meg amúgy is megszerettem volna kérdezni,hogy átmehetnék-e Crissy-hez este,mert nagyon padlón van szegény,mivel Aaron szakított vele és nem szeretne egyedül lenni.És azt hiszem,hogy Alice te is eljöhetnél.Biztos örülne neked Crissy.
-Jó persze megyek.-táncikált elém Alice.
Alexet mindenki a kezébe fogdosta és egyetlen percre se érte a kis lába a talajt.A délutáni játszótér kimarad a programunk közül.Ottmaradtunk a Cullen házba.A lányokkal fenn próbálgattuk a ruhákat,a fiúk pedig meccset nézetek a tv-ben.Mikor kezdett besötétedni Mark hazamet és megígérte,hogy holnap este elvisz a családjához.Alice és én raktunk egy táskába pár holmit ami szükséges lehet ma este.
-Mindent eltettél Amy?-kérdezte Alice.
-Alice,csak egy estére megyünk ..nem kell egy halom ruha.
-Oké,oké megértettem.
-Akkor indulhatnánk is.-sürgettem egy kicsit kedvenc nénémet.
-Rendben menjünk.
Gyorsan elköszöntünk mindenkitől és már indultunk is a garázs felé.Az ajtóban azonban volt egy kellemetlen találkozásom addig amíg Alice kiállt a kocsival......
-Szia Amy!
-Szia Ray.
-Jacob itt van?-kérdezte.
-Igen benn van még.De nekem most mennem kell .Szia.
-Oké szia.
***
Alice-szel villámgyorsan odaértünk a ház elé.Bekopogtunk.Crissy nyitott ajtót és ahogy meglátott minket a nyakunkba ugrott.
-Ugyan jó,hogy itt vagytok.-és megeredtek a könnyei.
-Ennyire azért ne örülj nekünk.-próbálta elviccelni a dolgot Alice.
Crissy egy halk kuncogást ejtett meg és beljebb tessékelt minket.Beköszöntünk az anyukájának a konyhába,majd felmentünk a szobájába.Lekuporodtunk a szőnyegre és én egy párnát vettem az ölembe.Crissy szobája igazi csajos kuckó volt.Volt benne minden ami kell,baldachinoságy,tükörasztal,rózsaszín falak.Tipikus.
-Na mesélj mi történt-szólt Alice.
Crissy már nem sírt,de látszott az arcán a meggyötörtség.
-Úgy volt,hogy reggel találkozunk Aaron-nel a parkban.Ki is mentem a megbeszélt időre,de helyette csak egy levél fogadott a kedvenc padunkon.Először nem hittem a szememnek amit olvastam,de aztán megértettem.Aaron egy levélben szakított velem.-fejezte be a mondandóját és egy levelet húzott elő a farzsebéből és az orrunk alá dugta.Elég furcsa volt,hogy a papírnak erős kölni illata volt.Alice-szel elkezdtük olvasni magunkba a levelet.
Kedves Crissy!
Sokat gondolkodtam kettőnkön és arra a következtetésre jutottam,hogy ez nem működhet kettőnk közt.És ne hibáztasd magad kérlek.Ez mind a Te érdekedben van.De tudnod kell,hogy mindig is szerettelek és szeretni is foglak,de ennek így kell lennie.Kérlek ne hívj és ne keress.Jobb lenne ha nem találkoznák egy ideig.
Szeretlek
Aaron
Aaron
Mikor elolvastuk a levelet Alice-szel jelentőségteljes pillantást váltottunk,ugyanis mindkettőnknek feltűnt,hogy itt valami nincs rendben.Aaron-re nem vall,hogy csak úgy ok nélkül szakítson Crissyvel mikor úgy odavan érte.
Miután Crissy kisírta magát-ugyanis időközben megint rázendített-megtartottuk csajos pizsibulit.Alice csodaszépen kifestette a körmünket és mindkettőnknek más hajkölteményt csinált.Romantikus filmet néztünk és pattogatott kukoricát ettünk,amit persze Alice"nem szeret".Hajnali kettőkor Crissy kiütötte magát Alice meg én pedig újra elővettük a levelet amin a dörzsöléstől már nem volt olyan erős a kölni ezért egy érdekes szag csapta meg az orrunkat....
2009. október 31., szombat
15.fejezet: Felhőtlen boldogság
-Vigyázok ígérem.-mondtam engedelmesen.
Mikor anyuék kimentek a szobából gyorsan felkaptam a ruháimat és beviharoztam a fürdőszobába.Már épp kész voltam mikor apa kopogott be.
-Kicsim keresnek-szólt az ajtó mögül.
-Rendeben egy pillanat és megyek.
A hajamat gyorsan feltűztem,mert nem akartam megvárakoztatni a vendégemet.Letrappoltam a lépcsőn és amikor megláttam ki keres nem hittem a szememnek.
-Mark...-ugrottam a nyakába.
Nem akartam elengedni.
-Szia Drágám!Úgy hiányoztál már.
Apa megköszörülte a torkát és Mark gyorsan letett.Teljesen megfeledkeztem arról,hogy Ők is benn vannak szobában.
-De nem azt mondtad,hogy tovább kell maradnotok mert a Volturi nem akar egyezkedni?-kérdeztem egyből,ugyanis valahányszor beszéltünk telefonon,mindig ezt mondta.
-Talán nem örülsz,hogy itt vagyok?-kérdezte vigyorogva és elindult az ajtó felé szépen lassan.
-Dehogy nem!Ne butáskodj.-és nyomtam egy gyors puszit az arcára.
-Amy mi akkor átmegyünk Esme-hez mert segíteni kell neki,vigyáznátok Alexre?-kérdezte anyu.
-Jó menjetek csak.Vigyázunk rá.
-Jó legyetek-szólt vissza apu a kijáratból,és jelentőségteljesen Markra nézett.
-Igen apu.
Még hallottuk ahogyan a kocsi kihajt a garázsból.
-Annyira de annyira.....-de nem tudtam befejezni a mondandómat mert Mark belémfojtotta a szót egy csókkal.
-Szeretlek.
-Én is téged-és én is megcsókoltam.
-Na és hol van a kis sógorkám?
-Sógorkád?-kérdeztem vissza,mert nem értettem.
-Hol van a kis Alex?
-Ja vagy úgy.Gyere benn van a szobájában.
Elindultunk át az előszobán fel az emeletre.Benyitottam a szobájába és azt hittem menten elájulok.Alex nem volt benn a szobájába.Rögtön átmentem anyuékéba,mert ott is szokott játszani,de ott se volt.Már a sírás kerülgetett mikor az én szobámhoz értünk és benyitottam.Öcsi a gardróbom előtt ült próbált felvenni egy szűk toppot.
-Te meg mit csinálsz?Halálra aggódtam magam miattad.Hogy kerülsz te az én szobámba és mit csinálsz te azzal a felsővel?
Válasz helyett egy nagy mosolyt kaptam.Nem tudtam rá haragudni.Mark a hátamat simogatta,hogy megnyugodjak.
Alex-szel a kezemben elindultunk lefelé a lépcsőn.Leültünk Markkal a nappaliban lévő kanapéra,Alexet pedig leraktuk magunk elé a szőnyegre,hagy játsszon.
-Kijössz velünk délután a játszótérre?-kérdeztem a szerelmemtől.
-Igen persze.Aztán meg elmehetnénk estére valahová kettesben.
-Ezt tudod,hogy meg kell még beszélnem apuékkal.
-Igen tudom.-és megpuszilta a fejem búbját.
Mark az ölébe vont,és így öltünk ki tudja meddig.A nyugalmunkat a telefonom csörgése szakította meg.
-Halo-szóltam bele.
Választ nem kaptam csak szipogást és orrfújást hallottam.
--Szia Amy..-szipogott tovább az illető.
-Crissy te vagy az?
-Igen én...
-Mi a baj?Mi történt?Miért sírsz?
-Aaron...-orr fújás-...szakított velem.
-De hát miért?
-Nem tudom.Azt mondta,jobb ez így mind kettőnknek.Áttudnál jönni este?Nem akarok egyedül lenni.
Biztos voltam benne,hogy Mark hallja mit beszéltünk és kérdőn ránéztem,hogy akkor mit csináljak.Ő csak bólintott.
-Persze átmegyek.6 körül jó lesz?
-Igen..akkor szia!
Marknak csalódott volt az arca,hogy a programunk füstbe ment,de megértette a helyzetet.
-Biztos jó ez így?-kérdeztem tőle.
-Amy,a legjobb barátnődnek szüksége van rád.Van még időnk bepótolni ezt az estét.
-Köszönöm,hogy megérted.
-Amy?
-Hm?-néztem fel Markra.
-Nem én szóltam.-válaszolta.
-Én voltam-gagyogta Alex.
Teljesen meglepődtem,ugyanis reggel,még nem mondott értelmes mondatot.Felkeltem Mark öléből és leültem öcsivel szembe.
-Mit szeretnél Alex?-kérdeztem tőle.
-Anya hol..?
-Elmentek Esme nagyihoz.
-El..el..
-Elszeretnél menni hozzájuk?
Ő csak hevesen bólogatott.Ránéztem Marka és ő felugrott.
-Indulhatunk.-mondta.
Feladtam Alexre a kis kabátját és a nyakamba ültettem.Egy más mellett futottunk Markkal a Cullen házik.Alex sikoltozott a fülembe,annyira élvezte a futást.
Mikor anyuék kimentek a szobából gyorsan felkaptam a ruháimat és beviharoztam a fürdőszobába.Már épp kész voltam mikor apa kopogott be.
-Kicsim keresnek-szólt az ajtó mögül.
-Rendeben egy pillanat és megyek.
A hajamat gyorsan feltűztem,mert nem akartam megvárakoztatni a vendégemet.Letrappoltam a lépcsőn és amikor megláttam ki keres nem hittem a szememnek.
-Mark...-ugrottam a nyakába.
Nem akartam elengedni.
-Szia Drágám!Úgy hiányoztál már.
Apa megköszörülte a torkát és Mark gyorsan letett.Teljesen megfeledkeztem arról,hogy Ők is benn vannak szobában.
-De nem azt mondtad,hogy tovább kell maradnotok mert a Volturi nem akar egyezkedni?-kérdeztem egyből,ugyanis valahányszor beszéltünk telefonon,mindig ezt mondta.
-Talán nem örülsz,hogy itt vagyok?-kérdezte vigyorogva és elindult az ajtó felé szépen lassan.
-Dehogy nem!Ne butáskodj.-és nyomtam egy gyors puszit az arcára.
-Amy mi akkor átmegyünk Esme-hez mert segíteni kell neki,vigyáznátok Alexre?-kérdezte anyu.
-Jó menjetek csak.Vigyázunk rá.
-Jó legyetek-szólt vissza apu a kijáratból,és jelentőségteljesen Markra nézett.
-Igen apu.
Még hallottuk ahogyan a kocsi kihajt a garázsból.
-Annyira de annyira.....-de nem tudtam befejezni a mondandómat mert Mark belémfojtotta a szót egy csókkal.
-Szeretlek.
-Én is téged-és én is megcsókoltam.
-Na és hol van a kis sógorkám?
-Sógorkád?-kérdeztem vissza,mert nem értettem.
-Hol van a kis Alex?
-Ja vagy úgy.Gyere benn van a szobájában.
Elindultunk át az előszobán fel az emeletre.Benyitottam a szobájába és azt hittem menten elájulok.Alex nem volt benn a szobájába.Rögtön átmentem anyuékéba,mert ott is szokott játszani,de ott se volt.Már a sírás kerülgetett mikor az én szobámhoz értünk és benyitottam.Öcsi a gardróbom előtt ült próbált felvenni egy szűk toppot.
-Te meg mit csinálsz?Halálra aggódtam magam miattad.Hogy kerülsz te az én szobámba és mit csinálsz te azzal a felsővel?
Válasz helyett egy nagy mosolyt kaptam.Nem tudtam rá haragudni.Mark a hátamat simogatta,hogy megnyugodjak.
Alex-szel a kezemben elindultunk lefelé a lépcsőn.Leültünk Markkal a nappaliban lévő kanapéra,Alexet pedig leraktuk magunk elé a szőnyegre,hagy játsszon.
-Kijössz velünk délután a játszótérre?-kérdeztem a szerelmemtől.
-Igen persze.Aztán meg elmehetnénk estére valahová kettesben.
-Ezt tudod,hogy meg kell még beszélnem apuékkal.
-Igen tudom.-és megpuszilta a fejem búbját.
Mark az ölébe vont,és így öltünk ki tudja meddig.A nyugalmunkat a telefonom csörgése szakította meg.
-Halo-szóltam bele.
Választ nem kaptam csak szipogást és orrfújást hallottam.
--Szia Amy..-szipogott tovább az illető.
-Crissy te vagy az?
-Igen én...
-Mi a baj?Mi történt?Miért sírsz?
-Aaron...-orr fújás-...szakított velem.
-De hát miért?
-Nem tudom.Azt mondta,jobb ez így mind kettőnknek.Áttudnál jönni este?Nem akarok egyedül lenni.
Biztos voltam benne,hogy Mark hallja mit beszéltünk és kérdőn ránéztem,hogy akkor mit csináljak.Ő csak bólintott.
-Persze átmegyek.6 körül jó lesz?
-Igen..akkor szia!
Marknak csalódott volt az arca,hogy a programunk füstbe ment,de megértette a helyzetet.
-Biztos jó ez így?-kérdeztem tőle.
-Amy,a legjobb barátnődnek szüksége van rád.Van még időnk bepótolni ezt az estét.
-Köszönöm,hogy megérted.
-Amy?
-Hm?-néztem fel Markra.
-Nem én szóltam.-válaszolta.
-Én voltam-gagyogta Alex.
Teljesen meglepődtem,ugyanis reggel,még nem mondott értelmes mondatot.Felkeltem Mark öléből és leültem öcsivel szembe.
-Mit szeretnél Alex?-kérdeztem tőle.
-Anya hol..?
-Elmentek Esme nagyihoz.
-El..el..
-Elszeretnél menni hozzájuk?
Ő csak hevesen bólogatott.Ránéztem Marka és ő felugrott.
-Indulhatunk.-mondta.
Feladtam Alexre a kis kabátját és a nyakamba ültettem.Egy más mellett futottunk Markkal a Cullen házik.Alex sikoltozott a fülembe,annyira élvezte a futást.
2009. október 27., kedd
14.fejezet: A kis trónörökös (II.rész)
Ez egy kicsit rövidebb lett mint szokott,de most csak ennyit terveztem ebbe a fejezetbe.
-Nekem tetszik-mondták mindannyian egyszerre.
-Nekünk is tetszik.
Mindenki hátrafordult és az ajtóban a falkát véltük felfedezni.
-De jó,hogy itt vagyok.-szólt oda Esme.
-Anya átvehetném egy kicsit a kis öcsimet?-kérdeztem tőle.
-Persze drágám.
Átvettem Alexet és elkezdtem sétálni vele a szobában.Gyönyörű barna szemeivel a körülötte lévőket figyelte kíváncsian.
-Ideje pihenni hagyni a kismamát-szólalt meg Alice-biztos aludni szeretnem menjünk le.
Mindenki kivonult a szobából és a nappaliban foglalt helyet.
-Hát gratulálok öcskös a második csöppségnek is.Bár az első már egy kicsit megnőtt-kacsintott rám Sam miközben kezet rázott apával.
Még kb. egy óra hosszán át beszélgettünk együtt,mikor elkezdtek szedelőzködni a vendégeink.
-Akkor mi megyünk is-mondta Seth.
Miután a falka távozott,nagyapáék is hazamentek egy kicsit "lepihenni".Apa és én pedig felmentünk anyuékhoz.Alex a kiságyban aludt,anya pedig éppen egy magazint olvasott.
-Carlisle szerint Alex gyorsabban fog fejlődni,mint Amy.Ezért is született meg hamarabb a vártnál.-szólalt meg anya.
-És mégis mennyire gyorsan?
-Azt nem lehet tudni.Talán annyira,hogy egy évesen úgy fog kinézni,mint egy két éves.
-Akkor ebben az anyjára ütött-mondta apu mosolyogva.
-És mikor jöhettek haza?Mármint,hogy a saját házunkba?
Most szólaltam meg először amióta bejöttünk.
-Egy két nap múlva.Addig szeretném Amy Rád bízni a vásárlást és még egy kicsit alakíthatnál a gyerekszobán,hogy egy kicsit fiúsabb legyen.
-Jajj,de jó.Akkor én megyek és beszélek Alice-szel,hogy holnap menjünk és vegyünk még pár holmit.
-Rendben.
Gyorsan adtam mindenkinek egy puszit és szaladtam lefelé a lépcsőn Alice-hez.
-Alice merre vagy?
-Itt vagyok a konyhában.
-Holnap eljönnél velem...
-Még szép-vágott a szavamba.
-Tudod,hogy nem szeretem mikor előbb válaszolsz,mint kérdeznek.-néztem rá durcisan.
-Bocsi.-és megölelt.
A következő hetek nem teltek unalmasan.Alex megtanult járni és folyamatosan gagyogott.Gyorsabban fejlődött,mint Carlisle gondolta volna.Egyik reggel arra ébredtem,hogy valaki csoszog befelé a szobámba.Mikor kinyitottam a szemem Alex állt az ágyam szélén és figyelt.
-Hát te mint keresel itt te kis sózsák?-kérdeztem tőle,pedig nem mintha tudna válaszolni.
-Amy fel...-mondta kis csilingelő hangján.
Gyorsan felültem az ágyban és az ölembe kaptam.-
-Hogy mit mondtál?-kérdeztem vissza.
-Amy fel..fel....-gagyogta megint.
-Any,apa gyertek gyorsan-kiabáltam oda a szüleimnek.
Mind a ketten iszonyat gyorsasággal termett ott mellettünk.
-Mi történ Amy?-kérdezte anya aggódó szemekkel.
-Alex megszólalt.
-Az nem lehet Amy.Ő még kicsi ahhoz.-szólt apa.
-Carlisle szerint is gyorsan fejlődik és figyeljetek csak?-odafordultam a kis tesómhoz-Mit mondtál az előbb Alex?-kérdeztem tőle.
-Amy fel...-ismételte magát már harmadjára.
Anya felkapta a kezébe és elkezdte puszilgatni.
-Anya a végén még megfojtod szegényt.
-Nem aggódj Amy,veled is ezt csinálta mikor te beszéltél először.-mondta apa.
Elkezdtünk nevetni mert anya még mindig nem engedte el Alexet.
-Anya elvihetném délután Alexet a játszótérre?-kérdeztem.
-Persze kicsim,csak nagyon vigyázz rá.
-Vigyázok ígérem.-mondtam engedelmesen.
-Nekem tetszik-mondták mindannyian egyszerre.
-Nekünk is tetszik.
Mindenki hátrafordult és az ajtóban a falkát véltük felfedezni.
-De jó,hogy itt vagyok.-szólt oda Esme.
-Anya átvehetném egy kicsit a kis öcsimet?-kérdeztem tőle.
-Persze drágám.
Átvettem Alexet és elkezdtem sétálni vele a szobában.Gyönyörű barna szemeivel a körülötte lévőket figyelte kíváncsian.
-Ideje pihenni hagyni a kismamát-szólalt meg Alice-biztos aludni szeretnem menjünk le.
Mindenki kivonult a szobából és a nappaliban foglalt helyet.
-Hát gratulálok öcskös a második csöppségnek is.Bár az első már egy kicsit megnőtt-kacsintott rám Sam miközben kezet rázott apával.
Még kb. egy óra hosszán át beszélgettünk együtt,mikor elkezdtek szedelőzködni a vendégeink.
-Akkor mi megyünk is-mondta Seth.
Miután a falka távozott,nagyapáék is hazamentek egy kicsit "lepihenni".Apa és én pedig felmentünk anyuékhoz.Alex a kiságyban aludt,anya pedig éppen egy magazint olvasott.
-Carlisle szerint Alex gyorsabban fog fejlődni,mint Amy.Ezért is született meg hamarabb a vártnál.-szólalt meg anya.
-És mégis mennyire gyorsan?
-Azt nem lehet tudni.Talán annyira,hogy egy évesen úgy fog kinézni,mint egy két éves.
-Akkor ebben az anyjára ütött-mondta apu mosolyogva.
-És mikor jöhettek haza?Mármint,hogy a saját házunkba?
Most szólaltam meg először amióta bejöttünk.
-Egy két nap múlva.Addig szeretném Amy Rád bízni a vásárlást és még egy kicsit alakíthatnál a gyerekszobán,hogy egy kicsit fiúsabb legyen.
-Jajj,de jó.Akkor én megyek és beszélek Alice-szel,hogy holnap menjünk és vegyünk még pár holmit.
-Rendben.
Gyorsan adtam mindenkinek egy puszit és szaladtam lefelé a lépcsőn Alice-hez.
-Alice merre vagy?
-Itt vagyok a konyhában.
-Holnap eljönnél velem...
-Még szép-vágott a szavamba.
-Tudod,hogy nem szeretem mikor előbb válaszolsz,mint kérdeznek.-néztem rá durcisan.
-Bocsi.-és megölelt.
A következő hetek nem teltek unalmasan.Alex megtanult járni és folyamatosan gagyogott.Gyorsabban fejlődött,mint Carlisle gondolta volna.Egyik reggel arra ébredtem,hogy valaki csoszog befelé a szobámba.Mikor kinyitottam a szemem Alex állt az ágyam szélén és figyelt.
-Hát te mint keresel itt te kis sózsák?-kérdeztem tőle,pedig nem mintha tudna válaszolni.
-Amy fel...-mondta kis csilingelő hangján.
Gyorsan felültem az ágyban és az ölembe kaptam.-
-Hogy mit mondtál?-kérdeztem vissza.
-Amy fel..fel....-gagyogta megint.
-Any,apa gyertek gyorsan-kiabáltam oda a szüleimnek.
Mind a ketten iszonyat gyorsasággal termett ott mellettünk.
-Mi történ Amy?-kérdezte anya aggódó szemekkel.
-Alex megszólalt.
-Az nem lehet Amy.Ő még kicsi ahhoz.-szólt apa.
-Carlisle szerint is gyorsan fejlődik és figyeljetek csak?-odafordultam a kis tesómhoz-Mit mondtál az előbb Alex?-kérdeztem tőle.
-Amy fel...-ismételte magát már harmadjára.
Anya felkapta a kezébe és elkezdte puszilgatni.
-Anya a végén még megfojtod szegényt.
-Nem aggódj Amy,veled is ezt csinálta mikor te beszéltél először.-mondta apa.
Elkezdtünk nevetni mert anya még mindig nem engedte el Alexet.
-Anya elvihetném délután Alexet a játszótérre?-kérdeztem.
-Persze kicsim,csak nagyon vigyázz rá.
-Vigyázok ígérem.-mondtam engedelmesen.
2009. október 24., szombat
13.fejezet: A kis trónörökös (I.rész)
Őt is kicsi korom óta ismerem akárcsak Crissy-t és vele is beszélhettem bármikor. Ahogy kopogtattam már nyílt is az ajtó.
-Helo Seth bejöhetek?
-Szia Amy. Persze gyere csak.Mi szél hozott erre?
-Csak beszélgetni szerettem volna valakivel és Crissy-t meg Aaront nem akartam zavarni.
-Értem.És miről szeretnél beszélni?-érdeklődött és közben leültünk a kis nappaliban lévő kanapéra.
-A bevésődést meglehet változtatni?
-Ezt,hogy érted?-kérdezte értetlen arcot vágva.
-Úgy,hogy ha beléd vésődik valaki,akkor előfordulhat,hogy másba is szerelmes lehet az illető?
-Nézd Amy még mindig nem értem,hogy mit akarsz mondani ezzel,de egy biztos,a bevésődés az egy visszavonhatatlan érzés.De miért érdekel ez annyira?
-Nem sokára megtudod,ugyanis....-a beszélgetésünket egy kopogás szakította meg.
Seth felugrott és ment ajtót nyitni. Emberi fül nem hallhatta volna meg mit beszélgetnek,de hála a vámpír és a farkas génjeimnek színtisztán hallottam a rövidke beszélgetést.
-Itt van Amy?-kérdezte Ray Seth-től.
-Igen miért?
De már be is rontott a házba.
-Amy gyere haza azonnal,mert....
-Te ne dirigálj nekem.Akkor megyek haza amikor kedvem tartja.
-Ha végig hallgatnál akkor nem ez lenne a véleményed.
-Akkor mond miért menjek haza hm?
-Reneesme-nél megindult a szülés.Már átvitték Carlisle-hoz.Jacob mondta,hogy szóljak neked is.
-Miért nem ezzel kezdted?
-Azért mert nem hagytad,hogy befejezzem a mondatom.
-Sajnálom.De most siessünk.
Elköszöntem gyorsan Seth-től és már futottunk is a ház felé Ray-jel.Megfeledkeztem minden "dühömről"amit éreztem.Pár perc alatt hazaértünk.Esme és Alice az ajtóban fogadtak minket.
-Hol van anyu?
-Amy kicsim ne izgulj.Nem lesz semmi baj.
-Tudom de olyan ideges vagyok.-amint ezt kimondtam máris kaptam egy nyugtató löketet Jaspertől.
-Fennvan a dolgozószobában?-kérdeztem tőlük mos tmár nyugodtan.
-Igen de jobb lenne ha nem mennél fel.Ott van Nessivel Carlisle,Jacob,Edward és Bella is.
-Rendben.
Beljebb mentünk a házba és lehuppantam Emmett és Rosalie mellé.
-Szia Amy.-köszönt Em.
-Sziasztok.
-Mi van nem tán izgulsz a kis öcsi érkezése miatt?
-Kis öcsi?Ezt meg honnan veszed Emmett?
-Csak egy megérzés.
-Te meg az megérzéseid drágám.-szólt oda neki Rose.
Már eltelt vagy 2 óra amióta itt vagyunk és még mindig semmit nem tudok.Közben már bemutattam a családnak Ray-t,végignéztem a több száz csatornát a plazmán és még így se tudom magam lefoglalni.Eldöntöttem,hogy felhívom Markot.Odamentem a telefonhoz és tárcsáztam a számot.
-Igen,tessék.-szólt bele a szerelmem a telefonba.
-Én vagyok az Amy.
-Drágám,de örülök,hogy hívsz.Hiányzol.
-Te is hiányzol nekem.Hogy vagytok?Minden rendben?
-A Volturi nem nagyon akar tárgyalni,de mindent megteszünk.Lehet,hogy tovább kell maradnunk,mint terveztük.És te ,hogy vagy?
Nem akartam őt felidegesíteni,hogy belém vésődtek ezért ezt a rész kihagytam.
-Nem sokára nővérke leszek.
-Ez nagyszerű.
-Igen az.
-Valami baj van kicsim?
Ezt szerettem benne,hogy mindig figyelmes volt.
-Nem semmi,csak nagyon hiányzol.Siess haza.
-Sietek.
-De most le kell tennem,mert hívnak.Szeretlek.
-Én is szeretlek.
És ezzel megszakadt a vonal.Gyorsan letettem a kagylót és rohantam fel az emeletre.A szoba előtt kinn állt az egész család és mindenki vigyorgott.
-Azt hittük már soha nem érsz fel.-mondta Alice-nemsokára bemehetünk és megnézhetjük a legkisebb trónörököst.
-És azt tudjátok,hogy fiú vagy lány?-kíváncsiskodtam.
-Fiú.-mondta büszkén Em-nekem soha nem csalnak a megérzéseim.-tett hozzá.
Mindenki elkezdett nevetni és közben kinyílt az ajtó.Én mentem be legelőször.Anyu ott feküdt az ágyon,a pici a kezében apa pedig mellettük ült.Mikor odaértem melléjük megöleltem őket.
-Amy,szeretnénk bemutatni a kisöcsédet.
-És mi lett a neve?
-Apáddal úgy gondoltuk,hogy adhatnál neki Te nevet.
-Ez komoly?-kérdeztem és könnyek szöktek a szemembe a meghatottságtól.
-Olyan komoly,mint ahogy mi itt vagyunk.
-Akkor legyen a neve Alex Black.Na mit szóltok?
-Nekem tetszik-mondták mindannyian egyszerre.
-Helo Seth bejöhetek?
-Szia Amy. Persze gyere csak.Mi szél hozott erre?
-Csak beszélgetni szerettem volna valakivel és Crissy-t meg Aaront nem akartam zavarni.
-Értem.És miről szeretnél beszélni?-érdeklődött és közben leültünk a kis nappaliban lévő kanapéra.
-A bevésődést meglehet változtatni?
-Ezt,hogy érted?-kérdezte értetlen arcot vágva.
-Úgy,hogy ha beléd vésődik valaki,akkor előfordulhat,hogy másba is szerelmes lehet az illető?
-Nézd Amy még mindig nem értem,hogy mit akarsz mondani ezzel,de egy biztos,a bevésődés az egy visszavonhatatlan érzés.De miért érdekel ez annyira?
-Nem sokára megtudod,ugyanis....-a beszélgetésünket egy kopogás szakította meg.
Seth felugrott és ment ajtót nyitni. Emberi fül nem hallhatta volna meg mit beszélgetnek,de hála a vámpír és a farkas génjeimnek színtisztán hallottam a rövidke beszélgetést.
-Itt van Amy?-kérdezte Ray Seth-től.
-Igen miért?
De már be is rontott a házba.
-Amy gyere haza azonnal,mert....
-Te ne dirigálj nekem.Akkor megyek haza amikor kedvem tartja.
-Ha végig hallgatnál akkor nem ez lenne a véleményed.
-Akkor mond miért menjek haza hm?
-Reneesme-nél megindult a szülés.Már átvitték Carlisle-hoz.Jacob mondta,hogy szóljak neked is.
-Miért nem ezzel kezdted?
-Azért mert nem hagytad,hogy befejezzem a mondatom.
-Sajnálom.De most siessünk.
Elköszöntem gyorsan Seth-től és már futottunk is a ház felé Ray-jel.Megfeledkeztem minden "dühömről"amit éreztem.Pár perc alatt hazaértünk.Esme és Alice az ajtóban fogadtak minket.
-Hol van anyu?
-Amy kicsim ne izgulj.Nem lesz semmi baj.
-Tudom de olyan ideges vagyok.-amint ezt kimondtam máris kaptam egy nyugtató löketet Jaspertől.
-Fennvan a dolgozószobában?-kérdeztem tőlük mos tmár nyugodtan.
-Igen de jobb lenne ha nem mennél fel.Ott van Nessivel Carlisle,Jacob,Edward és Bella is.
-Rendben.
Beljebb mentünk a házba és lehuppantam Emmett és Rosalie mellé.
-Szia Amy.-köszönt Em.
-Sziasztok.
-Mi van nem tán izgulsz a kis öcsi érkezése miatt?
-Kis öcsi?Ezt meg honnan veszed Emmett?
-Csak egy megérzés.
-Te meg az megérzéseid drágám.-szólt oda neki Rose.
Már eltelt vagy 2 óra amióta itt vagyunk és még mindig semmit nem tudok.Közben már bemutattam a családnak Ray-t,végignéztem a több száz csatornát a plazmán és még így se tudom magam lefoglalni.Eldöntöttem,hogy felhívom Markot.Odamentem a telefonhoz és tárcsáztam a számot.
-Igen,tessék.-szólt bele a szerelmem a telefonba.
-Én vagyok az Amy.
-Drágám,de örülök,hogy hívsz.Hiányzol.
-Te is hiányzol nekem.Hogy vagytok?Minden rendben?
-A Volturi nem nagyon akar tárgyalni,de mindent megteszünk.Lehet,hogy tovább kell maradnunk,mint terveztük.És te ,hogy vagy?
Nem akartam őt felidegesíteni,hogy belém vésődtek ezért ezt a rész kihagytam.
-Nem sokára nővérke leszek.
-Ez nagyszerű.
-Igen az.
-Valami baj van kicsim?
Ezt szerettem benne,hogy mindig figyelmes volt.
-Nem semmi,csak nagyon hiányzol.Siess haza.
-Sietek.
-De most le kell tennem,mert hívnak.Szeretlek.
-Én is szeretlek.
És ezzel megszakadt a vonal.Gyorsan letettem a kagylót és rohantam fel az emeletre.A szoba előtt kinn állt az egész család és mindenki vigyorgott.
-Azt hittük már soha nem érsz fel.-mondta Alice-nemsokára bemehetünk és megnézhetjük a legkisebb trónörököst.
-És azt tudjátok,hogy fiú vagy lány?-kíváncsiskodtam.
-Fiú.-mondta büszkén Em-nekem soha nem csalnak a megérzéseim.-tett hozzá.
Mindenki elkezdett nevetni és közben kinyílt az ajtó.Én mentem be legelőször.Anyu ott feküdt az ágyon,a pici a kezében apa pedig mellettük ült.Mikor odaértem melléjük megöleltem őket.
-Amy,szeretnénk bemutatni a kisöcsédet.
-És mi lett a neve?
-Apáddal úgy gondoltuk,hogy adhatnál neki Te nevet.
-Ez komoly?-kérdeztem és könnyek szöktek a szemembe a meghatottságtól.
-Olyan komoly,mint ahogy mi itt vagyunk.
-Akkor legyen a neve Alex Black.Na mit szóltok?
-Nekem tetszik-mondták mindannyian egyszerre.
2009. október 16., péntek
12.fejezet: A vallomás
És már ki is nyomta a telefont.Örültem neki,hogy egymásra talált Aaron meg Crissy.
Észre se vettem,hogy hogy elrepült ez a mai nap felettem.Fáradt voltam így letusoltam és korán lefeküdtem.Sehogy se akartam álomba merülni,talán azért mert Mark nem hívott még ma.Féltem,hogy valami bajuk esett,de ahogy ezt kigondoltam megcsörrent a telefonom.Azonnal felkaptam és láttam a kijelzőn Mark számát.
-Szia életem.Miért nem hívtál eddig?Már nagyon aggódtam.
-Szia kicsim.Ne aggódj nincs semmi baj,csak a repülőgép késett így nem értünk ide időben.Te hogy vagy?
-Nagyon hiányzol,de egyébként jól vagyok.
-Te is hiányzol nekem.De most mennem kell,indulunk Volterrába..Szeretlek.
-Én is szeretlek.Vigyázz magadra.
-Megpróbálok.Jó éjt.
-Jó éjt.
Egész éjszaka alig aludtam egy szemhunyásnyit.Csak forgolódtam az ágyban és arra gondoltam,hogy mi lenne velem ha valami történne az én egyetlenemmel.
Reggel kómásan kikászálódtam az ágyból és bevonultam a fürdőszobába.Vettem egy jó meleg zuhanyt és felöltöztem.Mivel mára nem volt különösebb programom ezért egy lezser farmert vettem fel ,hozzá illő bő pólóval.
-Jó reggel mindenkinek.
A konyhában ott ült anyu,apu,és Ray.
-Jó reggelt neked is kicsim.
-Jó reggelt.
Ray elég zavarban volt,de nem tudtam,hogy miért.
-Amy,nekem és anyádnak el kell mennünk.Van egy kis dolgunk Seattle-ben.
-Oké.Akkor én meg átnézek nagyiékhoz.Úgyis rég voltam már.
-Én is veled mehetek?-Kapcsolódott be a beszélgetésbe Ray-Szívesen megismerném a családotok többi tagját is ha nem bánjátok.
-Tőlem jöhetsz.
Igazából nem sok kedvem volt Ray társaságához,de megígértem anyának,hogy kedves leszek vele.
-Akkor mi indulunk is.Jók legyetek.
Adott apu egy puszit a homlokomra és már ki is ment az ajtón,hogy előhozza a kocsit a garázsból.Anyu is megpuszilt és a fülembe súgta,hogy legyek kedves.
Ketten maradtunk Ray-el a konyhában és kínos csend telepedett ránk.Nem tudtam,hogy miről beszélgessek vele,mert nem volt közös témánk.
Míg én reggeliztem ő újságot olvasott.Pont úgy nézhettünk ki,mint egy öreg házaspár.....brrr..elég bizarr elképzelés.Mikor kész lettem én törtem meg a csendet.
-Felmegyek a táskámért és mehetnénk is.
-Oké.
Felrohantam a szobámba és felkaptam az első táskát ami a kezembe akadt.Elvégre nem divatbemutatóra megyünk.
Öt perc múlva már a Cullen házban voltunk.
-Esme,Rose valaki??
Nem válaszolt senki.Gyors körberohantam a házat,de nem találtam egy árva lelket se.
-Biztos elmentek vadászni.-mondtam Ray-nek.
-Akkor lenne kedved velem sétálni egyet az erdőben?Olyan szép időnk van.
-Jó menjünk.
Magamon is meglepődtem,hogy ezt a kedvességet már nem színleltem.Kezdem azt hinni,hogy rosszul álltam a dologhoz.Nem is olyan rossz fej Ray mint gondoltam.
-Van egy kis tisztás a környéken elmehetnénk oda.Akkor találtam rá mikor elmentem körbejárni a terepet.
Elindultuk a kis rét felé és közben egy szó se esett köztünk.Próbáltam kitalálni,hogy mire gondolhat,de nem sikerült.
Mikor odaértünk a tisztásra Ray elkezdett beszélni:
-Tudod két okból is akartam veled menni a Cullen családhoz.Az egyik ok amit már te is tudsz,hogy szeretném megismerni őket.A másik viszont elég bonyolult.
-Mond csak én ráérek.Elvégre örökké élünk nem?
Ezzel csak próbáltam oldani a feszültségét és a zavartságát,de nem jött össze.Nem értettem még most se,hogy mitől van ilyen zavarba.
-Hát először Jacobnak akartam megmondani,de úgy gondoltam neked kell elmondanom először.
-Az istenért Ray nyögd már ki amit akarsz mert kezdesz felbosszantani.
-Amy én bevésődtem...beléd
-Hogy mit csináltál?Az nem lehet...az nem...
Nem értettem.Illetve tudom mi az,hogy belém vésődött de az lehetetlen.Nem szerethet engem.Nekem ott van Mark.
-Nézd, ez ellen nem tudok semmit se csinálni.Tudom,hogy neked van barátod és nem akarok közétek állni,mert én azt akarom,hogy boldog legyél.Csak ezt muszáj volt elmondanom.
-Nem lett volna muszáj.Minden mehetett volna ugyan úgy.Én már kezdtelek elfogadni,mint barát erre te elrontod ezt.Én most elmegyek futni egyet.Ki kell tisztítanom a felej.Otthon találkozunk.
Elrohantam a tisztásról és csak futottam.Nem tudtam merre,csak élveztem ahogy a szél az arcomba csak és kitisztítja a fejem.Már az egész erdőt körbefutottam,akkor vettem észre,hogy nem hazafelé vettem az irányt hanem Seth-hez.Őt is kicsi korom óta ismerem akárcsak Crissy-t és vele is beszélhettem bármikor.
Észre se vettem,hogy hogy elrepült ez a mai nap felettem.Fáradt voltam így letusoltam és korán lefeküdtem.Sehogy se akartam álomba merülni,talán azért mert Mark nem hívott még ma.Féltem,hogy valami bajuk esett,de ahogy ezt kigondoltam megcsörrent a telefonom.Azonnal felkaptam és láttam a kijelzőn Mark számát.
-Szia életem.Miért nem hívtál eddig?Már nagyon aggódtam.
-Szia kicsim.Ne aggódj nincs semmi baj,csak a repülőgép késett így nem értünk ide időben.Te hogy vagy?
-Nagyon hiányzol,de egyébként jól vagyok.
-Te is hiányzol nekem.De most mennem kell,indulunk Volterrába..Szeretlek.
-Én is szeretlek.Vigyázz magadra.
-Megpróbálok.Jó éjt.
-Jó éjt.
Egész éjszaka alig aludtam egy szemhunyásnyit.Csak forgolódtam az ágyban és arra gondoltam,hogy mi lenne velem ha valami történne az én egyetlenemmel.
Reggel kómásan kikászálódtam az ágyból és bevonultam a fürdőszobába.Vettem egy jó meleg zuhanyt és felöltöztem.Mivel mára nem volt különösebb programom ezért egy lezser farmert vettem fel ,hozzá illő bő pólóval.
-Jó reggel mindenkinek.
A konyhában ott ült anyu,apu,és Ray.
-Jó reggelt neked is kicsim.
-Jó reggelt.
Ray elég zavarban volt,de nem tudtam,hogy miért.
-Amy,nekem és anyádnak el kell mennünk.Van egy kis dolgunk Seattle-ben.
-Oké.Akkor én meg átnézek nagyiékhoz.Úgyis rég voltam már.
-Én is veled mehetek?-Kapcsolódott be a beszélgetésbe Ray-Szívesen megismerném a családotok többi tagját is ha nem bánjátok.
-Tőlem jöhetsz.
Igazából nem sok kedvem volt Ray társaságához,de megígértem anyának,hogy kedves leszek vele.
-Akkor mi indulunk is.Jók legyetek.
Adott apu egy puszit a homlokomra és már ki is ment az ajtón,hogy előhozza a kocsit a garázsból.Anyu is megpuszilt és a fülembe súgta,hogy legyek kedves.
Ketten maradtunk Ray-el a konyhában és kínos csend telepedett ránk.Nem tudtam,hogy miről beszélgessek vele,mert nem volt közös témánk.
Míg én reggeliztem ő újságot olvasott.Pont úgy nézhettünk ki,mint egy öreg házaspár.....brrr..elég bizarr elképzelés.Mikor kész lettem én törtem meg a csendet.
-Felmegyek a táskámért és mehetnénk is.
-Oké.
Felrohantam a szobámba és felkaptam az első táskát ami a kezembe akadt.Elvégre nem divatbemutatóra megyünk.
Öt perc múlva már a Cullen házban voltunk.
-Esme,Rose valaki??
Nem válaszolt senki.Gyors körberohantam a házat,de nem találtam egy árva lelket se.
-Biztos elmentek vadászni.-mondtam Ray-nek.
-Akkor lenne kedved velem sétálni egyet az erdőben?Olyan szép időnk van.
-Jó menjünk.
Magamon is meglepődtem,hogy ezt a kedvességet már nem színleltem.Kezdem azt hinni,hogy rosszul álltam a dologhoz.Nem is olyan rossz fej Ray mint gondoltam.
-Van egy kis tisztás a környéken elmehetnénk oda.Akkor találtam rá mikor elmentem körbejárni a terepet.
Elindultuk a kis rét felé és közben egy szó se esett köztünk.Próbáltam kitalálni,hogy mire gondolhat,de nem sikerült.
Mikor odaértünk a tisztásra Ray elkezdett beszélni:
-Tudod két okból is akartam veled menni a Cullen családhoz.Az egyik ok amit már te is tudsz,hogy szeretném megismerni őket.A másik viszont elég bonyolult.
-Mond csak én ráérek.Elvégre örökké élünk nem?
Ezzel csak próbáltam oldani a feszültségét és a zavartságát,de nem jött össze.Nem értettem még most se,hogy mitől van ilyen zavarba.
-Hát először Jacobnak akartam megmondani,de úgy gondoltam neked kell elmondanom először.
-Az istenért Ray nyögd már ki amit akarsz mert kezdesz felbosszantani.
-Amy én bevésődtem...beléd
-Hogy mit csináltál?Az nem lehet...az nem...
Nem értettem.Illetve tudom mi az,hogy belém vésődött de az lehetetlen.Nem szerethet engem.Nekem ott van Mark.
-Nézd, ez ellen nem tudok semmit se csinálni.Tudom,hogy neked van barátod és nem akarok közétek állni,mert én azt akarom,hogy boldog legyél.Csak ezt muszáj volt elmondanom.
-Nem lett volna muszáj.Minden mehetett volna ugyan úgy.Én már kezdtelek elfogadni,mint barát erre te elrontod ezt.Én most elmegyek futni egyet.Ki kell tisztítanom a felej.Otthon találkozunk.
Elrohantam a tisztásról és csak futottam.Nem tudtam merre,csak élveztem ahogy a szél az arcomba csak és kitisztítja a fejem.Már az egész erdőt körbefutottam,akkor vettem észre,hogy nem hazafelé vettem az irányt hanem Seth-hez.Őt is kicsi korom óta ismerem akárcsak Crissy-t és vele is beszélhettem bármikor.
2009. október 11., vasárnap
11.fejezet: Érzelmek
-Remek.Én azt hiszem most megyek.
-Oké menj csak.Vacsinál találkozunk.
Vacsinál találkozunk??Nálunk van pár órája és már azt hiszi,hogy ő itt a főnök.Visszamentem a konyhába anyuval beszélni,de nem volt ott.
-Anya merre vagy?
-Itt vagyok a kertben.
-Mit művelsz?
Egy pokrócon ült kezében egy magazinnal meg egy nagy doboz csokifagyival.A hátát a fa törzsének döntötte.
-Nagyon megkívántam a fagyit és úgy gondoltam,hogy eszek egy kicsit.
-Egy kicsit?Befaltál egy egész dobozzal.
Mondtam neki.Nem tulajdonított neki különösebb gondot.
-Tudod mostanában nagyon kívánós vagyok.Carlisle azt mondta,hogy a csöppség sok energiámat elszívja ezért eszek annyit.
-Értem.
Anyu hasa akkora volt már,mint egy 8 hónapos terhesé,pedig csak 4 hónapos volt.
-Figyelj miért nem mondtátok,hogy van egy új lakónk?
-Ja,Ray-re gondolsz?Akkor már találkoztatok.
-Igen találkoztunk.Meddig lesz nálunk?
-Ameddig nem talál magának egy másik szállást.Esetleg néhány hétig.
-Néhány hétig??Na ne.
-De igen.És vita befejezve.Apádnak fontos a falka tudod jól.Megérthetnéd az ő helyzetét és Ray-ét is.
-Rendben.Kedves leszek ígérem.
Tudtam,hogy ha fejem tetejére állok,akkor se tudok ellene tenni semmit.Így hát visszavonultam a szobámba és végre felhívtam Crissyt.
(Ray szemszöge)
Épp pakoltam kifelé a bőröndből mikor valaki benyitott a szobába.Az ajtóban megpillantottam egy angyali arcú,gyönyörű lányt.Hosszú haja a vállára hullott és értetlenül pislogott barna szemeivel.Egyszerűen elkápráztatott.Tudtam,hogy nekem illene először bemutatkozni,mert mégiscsak én vagyok a vendég.
-Szia a nevem Ray.
-Szia én meg Amy vagyok.De mit keresel te a mi vendégszobánkban??
-Nem mondták még a szüleid?
-Mit is kellett volna?
-Én Seth egyik unokatesója vagyok.Nem régen változtam át vérfarkassá az új vérszopók miatt.És itt fogok lakni nálatok egy ideig amíg nem találok más helyet.Seth-ékhez nem mehetek mert nincs elég hely,de Jacob felajánlotta ezt a szobát nekem.
-Remek.Én azt hiszem most megyek.
-Oké menj csak.Vacsinál találkozunk.
Betette maga mögött az ajtót én meg leültem az ágyamra.Valami furcsa gondolat futott át az agyamon ami azt sugallta,hogy soha nem akarom elveszteni Amy-t.
Azonnal beszélnem kell Sam-mel.Kiugrottam az ablakon és már rohantam is az erdőben.A házakhoz érve kicsit lassítottam a tempón.
Bekopogtam a házba és már nyílt is az ajtó.
-Sam beszélnünk kell azonnal.
-Mi történt Ray?
-Én azt hiszem...én...
-Nyögd már ki kérlek.
-Én azt hiszem bevésődtem.
-De hisz ez nagyszerű.Miért vagy ilyen ideges?Ez normális,hogy bevésődsz.És kibe vésődtél be?
-Amy-be.
-Mármint Amy Black-be?
-Igen Amy Black-be.Most mit csináljak?
-Mindenféleképpen el kell mondanod Jacob-nak.Aztán meg csak rajtatok múlik.
Nem tudtam,hogy fogom elmondani Jacob-nak,hogy bevésődtem a lányába.De azt tudtam,hogy ezt a beszélgetést minél hamarabb meg kell ejteni.
-Oké.Akkor én megyek is.Szia.
Elindultam "hazafelé"és közben azon gondolkodtam,hogyan fogom elmondani.
(Amy szemszöge)
Felmentem a szobámba és tárcsáztam Crissy számát.
-Hallo itt Crissy telefonja.
-Szia Aaron én vagyok az Amy.Hogy hogy te vetted fel Crissy telefonját?Lemaradtam valamiről?
-Majd Crissy elmondja.Átadom neki a telefont.
-Oké.
Valamiről lemaradtam.Ilyenkor irigylem Alice nénit aki mindig látja a jövőt és nem éri meglepetés.
-Halihó Amy.
-Szia Crissy.Miről maradtam le?Azt mondta Aaron,hogy majd elmondja.
-Hát tudod Aaron és én együtt vagyunk.
-Jártok?Ez komoly?Tök jó.Gratulálok.
-Köszi.Tegnap este felakartalak hívni de nem voltál otthon.
-Igen mert a buli után elmentem sétálni és csak reggel jöttem haza.
-Értem.De veled mi történt?Gondolom nem hiába hívtál fel.
-Marknak és a családjának el kellett utazniuk egy időre.Ma reggel indultak de máris hiányzik.
-Szegénykém.És nem is tudod meddig lesz távol?
-Nem.Még ők se tudják pontosan.
-Mit szólnál ha átjönnél és nálunk is aludnál?Csajos pizsibuli.Na?
-Pattogatott kukorica,körömlakk és romantikus film?
-Ebben a sorrendben.Meg ha akarod hívhatunk még valakit.
-Oké.Ezt megbeszéltük.Mit szólnál ha még Alice-t is meghívnánk?
Alice és Crissy nagyon jóban voltak.Mikor Crissy átjött hozzánk akkor sokat beszélgettek.
-Ez jó ötlet.Na akkor majd még beszélünk mert Aaron már itt topzódik mellettem.Jó legyél.
És már ki is nyomta a telefont.Örültem neki,hogy egymásra talált Aaron meg Crissy.
-Oké menj csak.Vacsinál találkozunk.
Vacsinál találkozunk??Nálunk van pár órája és már azt hiszi,hogy ő itt a főnök.Visszamentem a konyhába anyuval beszélni,de nem volt ott.
-Anya merre vagy?
-Itt vagyok a kertben.
-Mit művelsz?
Egy pokrócon ült kezében egy magazinnal meg egy nagy doboz csokifagyival.A hátát a fa törzsének döntötte.
-Nagyon megkívántam a fagyit és úgy gondoltam,hogy eszek egy kicsit.
-Egy kicsit?Befaltál egy egész dobozzal.
Mondtam neki.Nem tulajdonított neki különösebb gondot.
-Tudod mostanában nagyon kívánós vagyok.Carlisle azt mondta,hogy a csöppség sok energiámat elszívja ezért eszek annyit.
-Értem.
Anyu hasa akkora volt már,mint egy 8 hónapos terhesé,pedig csak 4 hónapos volt.
-Figyelj miért nem mondtátok,hogy van egy új lakónk?
-Ja,Ray-re gondolsz?Akkor már találkoztatok.
-Igen találkoztunk.Meddig lesz nálunk?
-Ameddig nem talál magának egy másik szállást.Esetleg néhány hétig.
-Néhány hétig??Na ne.
-De igen.És vita befejezve.Apádnak fontos a falka tudod jól.Megérthetnéd az ő helyzetét és Ray-ét is.
-Rendben.Kedves leszek ígérem.
Tudtam,hogy ha fejem tetejére állok,akkor se tudok ellene tenni semmit.Így hát visszavonultam a szobámba és végre felhívtam Crissyt.
(Ray szemszöge)
Épp pakoltam kifelé a bőröndből mikor valaki benyitott a szobába.Az ajtóban megpillantottam egy angyali arcú,gyönyörű lányt.Hosszú haja a vállára hullott és értetlenül pislogott barna szemeivel.Egyszerűen elkápráztatott.Tudtam,hogy nekem illene először bemutatkozni,mert mégiscsak én vagyok a vendég.
-Szia a nevem Ray.
-Szia én meg Amy vagyok.De mit keresel te a mi vendégszobánkban??
-Nem mondták még a szüleid?
-Mit is kellett volna?
-Én Seth egyik unokatesója vagyok.Nem régen változtam át vérfarkassá az új vérszopók miatt.És itt fogok lakni nálatok egy ideig amíg nem találok más helyet.Seth-ékhez nem mehetek mert nincs elég hely,de Jacob felajánlotta ezt a szobát nekem.
-Remek.Én azt hiszem most megyek.
-Oké menj csak.Vacsinál találkozunk.
Betette maga mögött az ajtót én meg leültem az ágyamra.Valami furcsa gondolat futott át az agyamon ami azt sugallta,hogy soha nem akarom elveszteni Amy-t.
Azonnal beszélnem kell Sam-mel.Kiugrottam az ablakon és már rohantam is az erdőben.A házakhoz érve kicsit lassítottam a tempón.
Bekopogtam a házba és már nyílt is az ajtó.
-Sam beszélnünk kell azonnal.
-Mi történt Ray?
-Én azt hiszem...én...
-Nyögd már ki kérlek.
-Én azt hiszem bevésődtem.
-De hisz ez nagyszerű.Miért vagy ilyen ideges?Ez normális,hogy bevésődsz.És kibe vésődtél be?
-Amy-be.
-Mármint Amy Black-be?
-Igen Amy Black-be.Most mit csináljak?
-Mindenféleképpen el kell mondanod Jacob-nak.Aztán meg csak rajtatok múlik.
Nem tudtam,hogy fogom elmondani Jacob-nak,hogy bevésődtem a lányába.De azt tudtam,hogy ezt a beszélgetést minél hamarabb meg kell ejteni.
-Oké.Akkor én megyek is.Szia.
Elindultam "hazafelé"és közben azon gondolkodtam,hogyan fogom elmondani.
(Amy szemszöge)
Felmentem a szobámba és tárcsáztam Crissy számát.
-Hallo itt Crissy telefonja.
-Szia Aaron én vagyok az Amy.Hogy hogy te vetted fel Crissy telefonját?Lemaradtam valamiről?
-Majd Crissy elmondja.Átadom neki a telefont.
-Oké.
Valamiről lemaradtam.Ilyenkor irigylem Alice nénit aki mindig látja a jövőt és nem éri meglepetés.
-Halihó Amy.
-Szia Crissy.Miről maradtam le?Azt mondta Aaron,hogy majd elmondja.
-Hát tudod Aaron és én együtt vagyunk.
-Jártok?Ez komoly?Tök jó.Gratulálok.
-Köszi.Tegnap este felakartalak hívni de nem voltál otthon.
-Igen mert a buli után elmentem sétálni és csak reggel jöttem haza.
-Értem.De veled mi történt?Gondolom nem hiába hívtál fel.
-Marknak és a családjának el kellett utazniuk egy időre.Ma reggel indultak de máris hiányzik.
-Szegénykém.És nem is tudod meddig lesz távol?
-Nem.Még ők se tudják pontosan.
-Mit szólnál ha átjönnél és nálunk is aludnál?Csajos pizsibuli.Na?
-Pattogatott kukorica,körömlakk és romantikus film?
-Ebben a sorrendben.Meg ha akarod hívhatunk még valakit.
-Oké.Ezt megbeszéltük.Mit szólnál ha még Alice-t is meghívnánk?
Alice és Crissy nagyon jóban voltak.Mikor Crissy átjött hozzánk akkor sokat beszélgettek.
-Ez jó ötlet.Na akkor majd még beszélünk mert Aaron már itt topzódik mellettem.Jó legyél.
És már ki is nyomta a telefont.Örültem neki,hogy egymásra talált Aaron meg Crissy.
2009. október 4., vasárnap
10.fejezet: Búcsúzások és találkozások
-Remek volt köszönöm.De ha most nem haragszotok elmennék egy kis friss levegőt szívni.
A tornácra kilépve megcsapta arcomat a hűvös szél.Elindultam az erdő felé és csak rohantam az éjszakába egyenesen a nagyiék tisztására.Lefeküdtem egy fa tövébe és néztem a tiszta égen a csillagokat.Minden nyugodt volt körülöttem.Csak a fű és a levelek suttogása hallatszott,ahogy játszanak a széllel.
Elgondolkodtam azon,hogy mi lenne velem ha nem ilyen családom volna.Megadtak mindent amire szüksége van az embernek.Én itt nem a pénzre gondolok.Szeretetet,féltést,bizalmat egyaránt.
Hirtelen léptek "zajára"lettem figyelmes.Ezeket a lépteket bármikor megismerném.
-Szia Mark.-köszöntem neki előre,de nem keltem fel.
-Jó megint látni egyetlenem.
-De hisz csak néhány órája váltunk el.
-Tudom.-lefeküdt mellém és adott egy csókot.
-Elmondod,hogy miért késtél a buliról?
-Igen,részben ezért is kerestelek meg.
Hangját komolyra váltotta és felült,hogy a szemembe nézhessen.
-Ugye mondtam,hogy egy családi ügy miatt nem értem oda időben.Nos ma megtudtam,hogy van Matthias-nek egy elintézetlen ügye a Volturi-val,ezért el kell utaznunk egy időre amíg tisztázódnak a dolgok.
A szavai villámcsapásként értek.El kell utazni egy időre...De miért?.
-Milyen elintézetlen ügy?
-Mikor még Matthias nem volt "vegetáriánus" tagja volt a Volturi-nak.Később elhagyta a családot és egyedül barangolt tovább.
Aro ultimátumot adott neki,hogy kap 150 évet amíg visszatérhet közéjük,de aztán megöleti.Mat persze nem akar közéjük tartozni megint,így Volterrába utazik,hogy megbeszélje a dolgot Aro-val.Az egész családom vele tart,hogy tudjunk neki segíteni bármiben.Ezért kell elmennem egy időre.
-Miért nem beszél a családod a Cullenekkel.Carlisle biztos kitalálna valamit.
-Apám nem akar titeket is belekeverni a dologba.Tudja mit csinál,higgy nekem.
-De akkor is,nem tudnám elviselni ha valami bajod esne.Tényleg muszáj elmenned?
-Segíteni szeretnék Matthias-nak amiben csak tudok.Sokat köszönhetek neki.
-Mikor indultok?
-Holnap reggel.
Holnap reggel.Tudtam,hogy muszáj lesz elengednem néhány napra,de nem akartam.Egyből a nagyi jutott eszembe mikor Edward elhagyta,pedig Mark csak egy kis időre megy el.
-Olyan korán?
-Minél gyorsabban indulunk,annál hamarabb láthatlak megint.
-Igazad van.A lényeg,hogy minden megoldódjon és újra itt legyél velem.
Átkaroltam a derekát és magamhoz húztam.Így feküdtünk ki tudja mennyi ideig,csak a nap első sugara szakította meg ezt a harmóniát.
-Ideje mennünk.-szólat meg.
-Oké.
Felkeltünk és elbúcsúztunk egymástól.
-Ha odaértünk hívlak.És amint tudok visszajövök hozzád édes.
-Vigyázz magadra kérlek.
-Ne aggódj.Minden a legnagyobb rendben lesz.És ha hazaérünk elviszlek a családomhoz.Már alig várják,hogy megismerhessenek.
-Rendben.De most menj,mert ha sokáig húzod az időt nem tudlak elengedni egy pillanatra se.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.
Ajkai gyengéden az enyémhez értek,és megöleltem.Óvatosan kibújt karjaim közül és már rohant is.
Mivel már jócskán reggel volt,így én is hazaindultam.
Anyáék is hazaértek,vagyis a bulinak már nyoma se volt Esme-ék házában.
-Anya,apa megjöttem.
-Amy.Hol voltál ilyen sokáig?Utánad akartam menni,de Alice nem engedett.Mi történt?
-Mark-nak és a családjának el kellett utaznia egy kis időre.
-Igen Alice mondta.De ne legyél szomorú kicsim.Nemsokára visszajön.
-Tudom,de máris hiányzik.
-Hidd el nekem is hiányzik apád,mikor napokra elmegy járőrözni a falkával.És ez teljesen természetes.
-Felhívom Crissy-t ha nem bánod.
-Persze menj csak.
A szobám felé tartottam mikor megéreztem egy új illatot a vendégszoba felől.Benyitottam és nagy meglepetésemre egy fiú termett előttem.Arca sugárzott az örömtől.Hatalmas fekete szemei voltak és barna bőre.Kétség se fér hozzá,hogy egy quileute állt velem szembe.
-Szia a nevem Ray.
-Szia én meg Amy vagyok.De mit keresel te a mi vendégszobánkban??
-Nem mondták még a szüleid?
-Mit is kellett volna?
-Én Seth egyik unokatesója vagyok.Nem régen változtam át vérfarkassá az új vérszopók miatt.És itt fogok lakni nálatok egy ideig amíg nem találok más helyet.Seth-ékhez nem mehetek mert nincs elég hely,de Jacob felajánlotta ezt a szobát nekem.
-Remek.Én azt hiszem most megyek.
A tornácra kilépve megcsapta arcomat a hűvös szél.Elindultam az erdő felé és csak rohantam az éjszakába egyenesen a nagyiék tisztására.Lefeküdtem egy fa tövébe és néztem a tiszta égen a csillagokat.Minden nyugodt volt körülöttem.Csak a fű és a levelek suttogása hallatszott,ahogy játszanak a széllel.
Elgondolkodtam azon,hogy mi lenne velem ha nem ilyen családom volna.Megadtak mindent amire szüksége van az embernek.Én itt nem a pénzre gondolok.Szeretetet,féltést,bizalmat egyaránt.
Hirtelen léptek "zajára"lettem figyelmes.Ezeket a lépteket bármikor megismerném.
-Szia Mark.-köszöntem neki előre,de nem keltem fel.
-Jó megint látni egyetlenem.
-De hisz csak néhány órája váltunk el.
-Tudom.-lefeküdt mellém és adott egy csókot.
-Elmondod,hogy miért késtél a buliról?
-Igen,részben ezért is kerestelek meg.
Hangját komolyra váltotta és felült,hogy a szemembe nézhessen.
-Ugye mondtam,hogy egy családi ügy miatt nem értem oda időben.Nos ma megtudtam,hogy van Matthias-nek egy elintézetlen ügye a Volturi-val,ezért el kell utaznunk egy időre amíg tisztázódnak a dolgok.
A szavai villámcsapásként értek.El kell utazni egy időre...De miért?.
-Milyen elintézetlen ügy?
-Mikor még Matthias nem volt "vegetáriánus" tagja volt a Volturi-nak.Később elhagyta a családot és egyedül barangolt tovább.
Aro ultimátumot adott neki,hogy kap 150 évet amíg visszatérhet közéjük,de aztán megöleti.Mat persze nem akar közéjük tartozni megint,így Volterrába utazik,hogy megbeszélje a dolgot Aro-val.Az egész családom vele tart,hogy tudjunk neki segíteni bármiben.Ezért kell elmennem egy időre.
-Miért nem beszél a családod a Cullenekkel.Carlisle biztos kitalálna valamit.
-Apám nem akar titeket is belekeverni a dologba.Tudja mit csinál,higgy nekem.
-De akkor is,nem tudnám elviselni ha valami bajod esne.Tényleg muszáj elmenned?
-Segíteni szeretnék Matthias-nak amiben csak tudok.Sokat köszönhetek neki.
-Mikor indultok?
-Holnap reggel.
Holnap reggel.Tudtam,hogy muszáj lesz elengednem néhány napra,de nem akartam.Egyből a nagyi jutott eszembe mikor Edward elhagyta,pedig Mark csak egy kis időre megy el.
-Olyan korán?
-Minél gyorsabban indulunk,annál hamarabb láthatlak megint.
-Igazad van.A lényeg,hogy minden megoldódjon és újra itt legyél velem.
Átkaroltam a derekát és magamhoz húztam.Így feküdtünk ki tudja mennyi ideig,csak a nap első sugara szakította meg ezt a harmóniát.
-Ideje mennünk.-szólat meg.
-Oké.
Felkeltünk és elbúcsúztunk egymástól.
-Ha odaértünk hívlak.És amint tudok visszajövök hozzád édes.
-Vigyázz magadra kérlek.
-Ne aggódj.Minden a legnagyobb rendben lesz.És ha hazaérünk elviszlek a családomhoz.Már alig várják,hogy megismerhessenek.
-Rendben.De most menj,mert ha sokáig húzod az időt nem tudlak elengedni egy pillanatra se.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.
Ajkai gyengéden az enyémhez értek,és megöleltem.Óvatosan kibújt karjaim közül és már rohant is.
Mivel már jócskán reggel volt,így én is hazaindultam.
Anyáék is hazaértek,vagyis a bulinak már nyoma se volt Esme-ék házában.
-Anya,apa megjöttem.
-Amy.Hol voltál ilyen sokáig?Utánad akartam menni,de Alice nem engedett.Mi történt?
-Mark-nak és a családjának el kellett utaznia egy kis időre.
-Igen Alice mondta.De ne legyél szomorú kicsim.Nemsokára visszajön.
-Tudom,de máris hiányzik.
-Hidd el nekem is hiányzik apád,mikor napokra elmegy járőrözni a falkával.És ez teljesen természetes.
-Felhívom Crissy-t ha nem bánod.
-Persze menj csak.
A szobám felé tartottam mikor megéreztem egy új illatot a vendégszoba felől.Benyitottam és nagy meglepetésemre egy fiú termett előttem.Arca sugárzott az örömtől.Hatalmas fekete szemei voltak és barna bőre.Kétség se fér hozzá,hogy egy quileute állt velem szembe.
-Szia a nevem Ray.
-Szia én meg Amy vagyok.De mit keresel te a mi vendégszobánkban??
-Nem mondták még a szüleid?
-Mit is kellett volna?
-Én Seth egyik unokatesója vagyok.Nem régen változtam át vérfarkassá az új vérszopók miatt.És itt fogok lakni nálatok egy ideig amíg nem találok más helyet.Seth-ékhez nem mehetek mert nincs elég hely,de Jacob felajánlotta ezt a szobát nekem.
-Remek.Én azt hiszem most megyek.
2009. szeptember 26., szombat
9.fejezet: A parti
Gyorsan felvettem a ruhát,átnéztek még egyszer,hogy minden tökéletes-e és már indultunk is a Cullen házba.
Már messziről virított a ház,mivel lámpionok sokasága lepte el az odavezető ösvényt.Elgondolkodtam,hogy ha ilyen a díszítés kinn,akkor milyen odabenn??
A családon kívül még senki nem volt ott.Esme,Bella és anya a konyhában sürögtek forogtak.Már az utolsó simításokat végezték a szebbnél szebb külalakkal rendelkező ételeken,melyeknek az illatuk fenséges volt.A fiúk a kanapén ültek és meccset néztek,de csak addig míg Alice nem szólt rájuk:
-Egy kettő fiúk felállni innen!Ne kelljen kétszer mondanom.
Lassan feltápászkodtak,de olyan arcot vágtak,mint a kisgyerek mikor elveszik a játékát.Ezen én jót mosolyogtam.
-Most már elmondanád miért kellett felállnunk??Még van egy óránk a vendégek érkezéséig.-duzzogott Em.
-Pontosan.CSAK egy óránk van,és azt szeretném ha minden tökéletes lenne.Legyetek szívesek segítsetek Nessiéknek kihordani az ennivalót.
Alice svédasztalos menüt állított össze, ami a nappaliban elhelyezett hosszú asztalokon lesz feltálalva,így mindenki ízlése szerint válogathat belőlük.
Elsőként a Denali klán érkezett meg a bulira.Tanya szúrós tekintettel nézett nagymamámra,ugyanis mesélték,hogy szerelmes volt Edwardba,de amint látom még mindig féltékeny Bellára.
Eleazar, Carmen, Kate és Irina kezet rázott és megölelték egymást a Cullen család tagjaival és engem hagytak utoljára.
-Amy Black,de megnőttél,és milyen csinos vagy.
-Köszönöm szépen,de azért ti se panaszkodhattok.-próbáltam valamivel leplezni a zavarom.
-Hagy adjuk át az ajándékunkat..-lépett elő Carmen egy hatalmas dobozzal-..ez a tiéd,és már a kezembe is nyomta a csomagot.
-Nagyon kedvesek vagytok.Igazán nem kellett volna.Most nyissam ki vagy elég lesz később is?
-Ráérsz még vele.Meg amúgy is mindjárt itt a többi vendég.Úgyse lenne időd mindet kinyitni azonnal.
A mindjártot szó szerint értette, mert ebben a pillanatban megszólalt a csengő.Jó házigazda módjára rohantam ajtót nyitni.Egy csapat iskolatársam állt előttem.Udvariasan köszöntöttem őket és beljebb tessékeltem Őket.Alice-nek igaza volt.Tényleg nem túlzás a ruhám.Kezdetem élvezni a rivaldafényt,hogy mindenki apró kis ajándékokat hozott,és dicsérik a partit.
A falka és a többi vámpír nagyon jól viselte egymás társaságát.Ennek nagyon örültem.Már mindenki megérkezett csak a legfontosabb személy nem.Mark.
Kérdeztem anyáékat meg Crissy-éket is,hogy nem látták-e valahol.Az ujjamat tördelve mentem ki a konyhába.
-Kicsim nyugodj meg.Nemsokára itt lesz hidd el.
-Köszi anyu,hogy próbálsz megnyugtatni,de nem nagyon sikerül.
Ekkor Alice táncolt be hozzánk.
-Na milyen a buli??-kérdezte csilingelő hangján.
-Alice nem láttál semmit Markkal kapcsolatba??
-Amy tudhatnád,hogy mikor farkas van a közelben akkor nem látok olyan tisztán.
-Értem,akkor én azt hiszem vissza...-de félbeszakított a csengő.
Gyorsan átfurakodtam magam a nappaliban táncoló tömegen és az ajtó felé vettem az irányt.Mikor megláttam életem szerelmét egyből a nyakába ugrottam.
-Hol voltál már??Halálra aggódtam magam.
-Sajnálom,hogy nem voltam itt időben,csak közbe jött valami.
Egy gyengéd csókot lehelt az ajkamra.
-Meg van bocsátva.-vigyorogtam rá.-gyere bemutatlak a Denali klának.
-Oké menjünk.
Kate-ék épp anyával meg apával beszélgettek az egyik sarokban.
-Eleazar szeretném bemutatni a barátomat Mark Gomer-t.
-Örülök,hogy megismerhetem Önöket.Az apám sokat mesélt már magukról.
-Részünkről a szerencse Mr.Gomer.
-Beszélgessetek csak,én körbemegyek a vendégek között.
Amint láttam mindenki jól érezte magát.
-Szia Kicsi Nessi.Ma még nem is beszéltünk.
-Szia Seth.Jó mulatsz??
-Igen.Szupi a kaja.
Jellemző.Folyamatosan farkas éhes volt.És még csak nem is képletesen értendő a "farkas éhes".
-Örülök,hogy ízlik.Hol vannak a többiek?
-Kimentek egy kicsit levegőzni az udvarra.Nemsokára vissze jönnek.
-Értem.Akkor én hagylak is enni.
Az idő nagyon gyorsan telet és már kezdett ritkulni a vendégsereg.Álmosan ugyan,de jókedvűen hagyták el a házat.
Esme még előző nap elkészítette a vendégszobát a Denali klán számára,de jobban láttál,ha elindulnak hazafelé.Így hát teljesen kiürült a Cullen kúria.Csak a család maradt.
-Na hogy tetszett a parti?-ölelt át Alice.
-Remek volt köszönöm.De ha most nem haragszotok elmennék egy kis friss levegőt szívni.
Már messziről virított a ház,mivel lámpionok sokasága lepte el az odavezető ösvényt.Elgondolkodtam,hogy ha ilyen a díszítés kinn,akkor milyen odabenn??
A családon kívül még senki nem volt ott.Esme,Bella és anya a konyhában sürögtek forogtak.Már az utolsó simításokat végezték a szebbnél szebb külalakkal rendelkező ételeken,melyeknek az illatuk fenséges volt.A fiúk a kanapén ültek és meccset néztek,de csak addig míg Alice nem szólt rájuk:
-Egy kettő fiúk felállni innen!Ne kelljen kétszer mondanom.
Lassan feltápászkodtak,de olyan arcot vágtak,mint a kisgyerek mikor elveszik a játékát.Ezen én jót mosolyogtam.
-Most már elmondanád miért kellett felállnunk??Még van egy óránk a vendégek érkezéséig.-duzzogott Em.
-Pontosan.CSAK egy óránk van,és azt szeretném ha minden tökéletes lenne.Legyetek szívesek segítsetek Nessiéknek kihordani az ennivalót.
Alice svédasztalos menüt állított össze, ami a nappaliban elhelyezett hosszú asztalokon lesz feltálalva,így mindenki ízlése szerint válogathat belőlük.
Elsőként a Denali klán érkezett meg a bulira.Tanya szúrós tekintettel nézett nagymamámra,ugyanis mesélték,hogy szerelmes volt Edwardba,de amint látom még mindig féltékeny Bellára.
Eleazar, Carmen, Kate és Irina kezet rázott és megölelték egymást a Cullen család tagjaival és engem hagytak utoljára.
-Amy Black,de megnőttél,és milyen csinos vagy.
-Köszönöm szépen,de azért ti se panaszkodhattok.-próbáltam valamivel leplezni a zavarom.
-Hagy adjuk át az ajándékunkat..-lépett elő Carmen egy hatalmas dobozzal-..ez a tiéd,és már a kezembe is nyomta a csomagot.
-Nagyon kedvesek vagytok.Igazán nem kellett volna.Most nyissam ki vagy elég lesz később is?
-Ráérsz még vele.Meg amúgy is mindjárt itt a többi vendég.Úgyse lenne időd mindet kinyitni azonnal.
A mindjártot szó szerint értette, mert ebben a pillanatban megszólalt a csengő.Jó házigazda módjára rohantam ajtót nyitni.Egy csapat iskolatársam állt előttem.Udvariasan köszöntöttem őket és beljebb tessékeltem Őket.Alice-nek igaza volt.Tényleg nem túlzás a ruhám.Kezdetem élvezni a rivaldafényt,hogy mindenki apró kis ajándékokat hozott,és dicsérik a partit.
A falka és a többi vámpír nagyon jól viselte egymás társaságát.Ennek nagyon örültem.Már mindenki megérkezett csak a legfontosabb személy nem.Mark.
Kérdeztem anyáékat meg Crissy-éket is,hogy nem látták-e valahol.Az ujjamat tördelve mentem ki a konyhába.
-Kicsim nyugodj meg.Nemsokára itt lesz hidd el.
-Köszi anyu,hogy próbálsz megnyugtatni,de nem nagyon sikerül.
Ekkor Alice táncolt be hozzánk.
-Na milyen a buli??-kérdezte csilingelő hangján.
-Alice nem láttál semmit Markkal kapcsolatba??
-Amy tudhatnád,hogy mikor farkas van a közelben akkor nem látok olyan tisztán.
-Értem,akkor én azt hiszem vissza...-de félbeszakított a csengő.
Gyorsan átfurakodtam magam a nappaliban táncoló tömegen és az ajtó felé vettem az irányt.Mikor megláttam életem szerelmét egyből a nyakába ugrottam.
-Hol voltál már??Halálra aggódtam magam.
-Sajnálom,hogy nem voltam itt időben,csak közbe jött valami.
Egy gyengéd csókot lehelt az ajkamra.
-Meg van bocsátva.-vigyorogtam rá.-gyere bemutatlak a Denali klának.
-Oké menjünk.
Kate-ék épp anyával meg apával beszélgettek az egyik sarokban.
-Eleazar szeretném bemutatni a barátomat Mark Gomer-t.
-Örülök,hogy megismerhetem Önöket.Az apám sokat mesélt már magukról.
-Részünkről a szerencse Mr.Gomer.
-Beszélgessetek csak,én körbemegyek a vendégek között.
Amint láttam mindenki jól érezte magát.
-Szia Kicsi Nessi.Ma még nem is beszéltünk.
-Szia Seth.Jó mulatsz??
-Igen.Szupi a kaja.
Jellemző.Folyamatosan farkas éhes volt.És még csak nem is képletesen értendő a "farkas éhes".
-Örülök,hogy ízlik.Hol vannak a többiek?
-Kimentek egy kicsit levegőzni az udvarra.Nemsokára vissze jönnek.
-Értem.Akkor én hagylak is enni.
Az idő nagyon gyorsan telet és már kezdett ritkulni a vendégsereg.Álmosan ugyan,de jókedvűen hagyták el a házat.
Esme még előző nap elkészítette a vendégszobát a Denali klán számára,de jobban láttál,ha elindulnak hazafelé.Így hát teljesen kiürült a Cullen kúria.Csak a család maradt.
-Na hogy tetszett a parti?-ölelt át Alice.
-Remek volt köszönöm.De ha most nem haragszotok elmennék egy kis friss levegőt szívni.
2009. szeptember 13., vasárnap
8.fejezet: A parti előtt
Elindultunk lefelé,de az ajtóban még visszahúzott és adott egy csókot.
***
A hetek csak teltek,én meg úsztam a boldogságban.Minden a legnagyobb rendben ment,de az érettségiig csak két napom volt.Alice és anya teljes erejükből szervezték a partit,amire a fél suli meg volt hívva.Teljesen beletörődtem a dologba,mert tudtam,hogy ez elkerülhetetlen.
**
A "ballagás" napján elég idegesen ébredtem.Éjjel alig aludtam és reggel nagy fekete karikás szemek néztek vissza a tükörből rám.A hullámos hajamat alkalomhoz illően feltűztem.Gyorsan felkaptam a fekete nadrágot meg a hozzá illő bordó blúzt, a talárt meg eltettem a táskámba, és már mentem is lefelé a lépcsőn.
-Jó reggel édesem.
Anya épp pirítóst csinált nekem,apa meg újságot olvasott az asztalnál.
-Jó reggelt nektek is.
Adtam nekik puszit és lehuppantam egy székre.
-Izgulsz?-kérdezte anya.
-Igen egy kicsit,de túlélem ne aggódjatok.Bár ha belegondolok az estét nem biztos.-vigyorogtam rájuk.
-Ne félj Amy.Te leszel a legszebb.
Apa megölet és a kezembe nyomott valamit.
-Ezt tedd el.Szerencsét hoz.
-Mi ez?-nem tudtam először,hogy mit tartok a kezembe,de aztán felismertem.
-De hisz' ez Billy nagyapa nyaklánca.
-Igen az.A halála előtt nekem adta és most azt szeretném,hogy a tiéd legyen.
-Köszönöm.-Mondtam elcsukló hangon.
Villámgyorsan peregtek le lelki szemeim előtt,ahogy nagyapa a tornácon ült kerekesszékében.Őt mindenki szerette La Pushban,de ez az élet rendje.Megszületünk és meghalunk.Könnyek szöktek a szemembe,de gyorsan le is csillapítottam őket.Megfogadtam magamba,hogy soha nem veszem le mostantól ezt a gyönyörű nyakéket.
-Most már indulnod kell.-fogta meg anya a vállamat.
-Igen,már megyek is,mert a végén még elkések.Majd ott találkozunk.
-Akarod,hogy elvigyelek?
-Nem nem kell.Ti csak készülődjetek nyugodtan.
-Rendben,akkor később.
Gyalog indultam el.Úgy néz ki,hogy ma kegyes hangulatában van az ég,mivel fátyolfelhők tarkították az eget, így az egész családom nyugodtan közlekedhet az utcákon.
A sulihoz érve már diákok tömege tódult befelé az épületbe.A lépcső aljánál megpillantottam Crissy-t,Aaron-t és Mark-ot.Az idő nagyon jó barátokat kovácsolt belőlük.Mindenhova négyen mentünk.
-Sziasztok!
-Szia Amy!Már azt hittük sose érsz ide.
-Bocsi,csak gyalog jöttem.
-Miért nem szóltál,hogy mennyek el érted?-kérdezte Mark.
-Szükségem volt egy kis sétára.
-Történt valami?
Nem is Crissy lett volna ha nem kezd el aggódni egyből.
-Nincs semmi baj.De most menjünk, mert hamarosan jönnek a vendégek is.
Az osztályteremben mindenki magára öltötte a talárját.Mrs Freegard,az osztályfőnökünk még az utolsó utasításokat hangoztatta:
-Gyerekek!Nem akarok az ünnepség alatt susmogást hallani.Mikor kimentek az emelvényre ne grimaszoljatok,csak mosolyogjatok!!Értitek?
-Igen Mrs Freegard!-hangzott az egyhangú válasz.
-Na most már álljon mindenki a helyére.
Névsorban álltunk be,így én az elején voltam a sornak.Mark még adott egy utolsó"szerencse"puszit,majd beállt a saját helyére.
A tornaterem tele volt büszke szülőkkel és családtagokkal.Mindenki vigyorgott, és kamerázott.
Az ünnepség egy óra hosszáig tartott.Ahogy előre gondoltam az egész Cullen család,a falka az első sorban ült és egyfolytában a fényképezőgépet kattogtatták.A többi vámpír csak este jön,mert akartak kísértésbe esni véletlenül se a sok ember között.Mikor vége lett mindenki kivonult a teremből és mehetett haza.
***
Mi még nem a Cullen házba mentünk,hanem először Bella nagyiékhoz.
-Jajj Amy olyan szép voltál.
-Alice,mindenkin ugyan olyan talár volt.Szerintem mindenkin szörnyen állt.
-Azzal most ne törődj,hogy kin hogy állt.Te akkor is gyönyörű voltál.
-Oké.De most átszeretnék öltözni ha nem haragszotok.
Emmett csak egy kuncogással reagálta le a dolgot.
-Neked meg mi bajod?
-Semmi,csak éppen nem hiszem,hogy te fogod eldönteni,milyen ruha lesz rajtad a partin.
-Nyugi annyira nem szörnyű.
-Bravo Rosalie nyugtass még légyszi.
Ránéztem Alice-re aki épp ölni készült a szemével.
-Most pedig gyere velem kicsim.
Kicsim??Mi van Alice-szel ma?Megfogta a csuklómat és már húzott is magával fel az emeletre,egyenesen a gardrób felé,ami akkora volt,mint egy szoba.
-Egyépként miért nem mehetünk egyből házba?-nem értettem,hogy miért itt kell átöltöznöm.
-Azért mert meglepetés vár otthon és nem láthatod meg estig.
-Értem!
Villámgyorsan eltűnt majd vissza is tért elém a kedvenc néném.Az egyetlen bibi az volt,amit a kezében tartott.
-Ugye nem azt akarod mondani,hogy ezt fogom viselni este?
Egy fekete,feszes,nagy kivágású ruhát lóbált a szemem előtt.
-Tetszik?-kérdezte fülig érő mosollyal.
-Hát őő....nem lesz ez egy kicsit túlzás??Ez csak egy parti.
-Túlzás?Ez nem egy ,hanem a TE partid.
A hangja kezdett hisztérikussá válni,így nem firtattam a dolgot.
-Nagyon tetszik a ruha.
Ráeröltettem sz arcomra egy mosolyt.
-Akkor jó.
Visszatért normál hangnemre és már kereste is a sminkeket.
-Először is kifestelek.A hajadat Rosalie csinálja meg.
Kár lett volna ellenkezni,így hát hagytam,hogy barbie babásat játszanak velem.Úgy gondolták,hogy a hajamat leengedve hagyják és csak a tetejét tűzik fel.Úgy cseverésztek,mintha én ott se lettem volna.Annyit megengedtek,hogy Billy nyaklánca rajtam maradhatott.
Mikorra kész lettek velem,már kezdett beesteledni.A földszintről nem jött hang,tehát a többiek már elmentek.Gyorsan felvettem a ruhát,átnéztek még egyszer,hogy minden tökéletes-e és már indultunk is a Cullen házba.
***
A hetek csak teltek,én meg úsztam a boldogságban.Minden a legnagyobb rendben ment,de az érettségiig csak két napom volt.Alice és anya teljes erejükből szervezték a partit,amire a fél suli meg volt hívva.Teljesen beletörődtem a dologba,mert tudtam,hogy ez elkerülhetetlen.
**
A "ballagás" napján elég idegesen ébredtem.Éjjel alig aludtam és reggel nagy fekete karikás szemek néztek vissza a tükörből rám.A hullámos hajamat alkalomhoz illően feltűztem.Gyorsan felkaptam a fekete nadrágot meg a hozzá illő bordó blúzt, a talárt meg eltettem a táskámba, és már mentem is lefelé a lépcsőn.
-Jó reggel édesem.
Anya épp pirítóst csinált nekem,apa meg újságot olvasott az asztalnál.
-Jó reggelt nektek is.
Adtam nekik puszit és lehuppantam egy székre.
-Izgulsz?-kérdezte anya.
-Igen egy kicsit,de túlélem ne aggódjatok.Bár ha belegondolok az estét nem biztos.-vigyorogtam rájuk.
-Ne félj Amy.Te leszel a legszebb.
Apa megölet és a kezembe nyomott valamit.
-Ezt tedd el.Szerencsét hoz.
-Mi ez?-nem tudtam először,hogy mit tartok a kezembe,de aztán felismertem.
-De hisz' ez Billy nagyapa nyaklánca.
-Igen az.A halála előtt nekem adta és most azt szeretném,hogy a tiéd legyen.
-Köszönöm.-Mondtam elcsukló hangon.
Villámgyorsan peregtek le lelki szemeim előtt,ahogy nagyapa a tornácon ült kerekesszékében.Őt mindenki szerette La Pushban,de ez az élet rendje.Megszületünk és meghalunk.Könnyek szöktek a szemembe,de gyorsan le is csillapítottam őket.Megfogadtam magamba,hogy soha nem veszem le mostantól ezt a gyönyörű nyakéket.
-Most már indulnod kell.-fogta meg anya a vállamat.
-Igen,már megyek is,mert a végén még elkések.Majd ott találkozunk.
-Akarod,hogy elvigyelek?
-Nem nem kell.Ti csak készülődjetek nyugodtan.
-Rendben,akkor később.
Gyalog indultam el.Úgy néz ki,hogy ma kegyes hangulatában van az ég,mivel fátyolfelhők tarkították az eget, így az egész családom nyugodtan közlekedhet az utcákon.
A sulihoz érve már diákok tömege tódult befelé az épületbe.A lépcső aljánál megpillantottam Crissy-t,Aaron-t és Mark-ot.Az idő nagyon jó barátokat kovácsolt belőlük.Mindenhova négyen mentünk.
-Sziasztok!
-Szia Amy!Már azt hittük sose érsz ide.
-Bocsi,csak gyalog jöttem.
-Miért nem szóltál,hogy mennyek el érted?-kérdezte Mark.
-Szükségem volt egy kis sétára.
-Történt valami?
Nem is Crissy lett volna ha nem kezd el aggódni egyből.
-Nincs semmi baj.De most menjünk, mert hamarosan jönnek a vendégek is.
Az osztályteremben mindenki magára öltötte a talárját.Mrs Freegard,az osztályfőnökünk még az utolsó utasításokat hangoztatta:
-Gyerekek!Nem akarok az ünnepség alatt susmogást hallani.Mikor kimentek az emelvényre ne grimaszoljatok,csak mosolyogjatok!!Értitek?
-Igen Mrs Freegard!-hangzott az egyhangú válasz.
-Na most már álljon mindenki a helyére.
Névsorban álltunk be,így én az elején voltam a sornak.Mark még adott egy utolsó"szerencse"puszit,majd beállt a saját helyére.
A tornaterem tele volt büszke szülőkkel és családtagokkal.Mindenki vigyorgott, és kamerázott.
Az ünnepség egy óra hosszáig tartott.Ahogy előre gondoltam az egész Cullen család,a falka az első sorban ült és egyfolytában a fényképezőgépet kattogtatták.A többi vámpír csak este jön,mert akartak kísértésbe esni véletlenül se a sok ember között.Mikor vége lett mindenki kivonult a teremből és mehetett haza.
***
Mi még nem a Cullen házba mentünk,hanem először Bella nagyiékhoz.
-Jajj Amy olyan szép voltál.
-Alice,mindenkin ugyan olyan talár volt.Szerintem mindenkin szörnyen állt.
-Azzal most ne törődj,hogy kin hogy állt.Te akkor is gyönyörű voltál.
-Oké.De most átszeretnék öltözni ha nem haragszotok.
Emmett csak egy kuncogással reagálta le a dolgot.
-Neked meg mi bajod?
-Semmi,csak éppen nem hiszem,hogy te fogod eldönteni,milyen ruha lesz rajtad a partin.
-Nyugi annyira nem szörnyű.
-Bravo Rosalie nyugtass még légyszi.
Ránéztem Alice-re aki épp ölni készült a szemével.
-Most pedig gyere velem kicsim.
Kicsim??Mi van Alice-szel ma?Megfogta a csuklómat és már húzott is magával fel az emeletre,egyenesen a gardrób felé,ami akkora volt,mint egy szoba.
-Egyépként miért nem mehetünk egyből házba?-nem értettem,hogy miért itt kell átöltöznöm.
-Azért mert meglepetés vár otthon és nem láthatod meg estig.
-Értem!
Villámgyorsan eltűnt majd vissza is tért elém a kedvenc néném.Az egyetlen bibi az volt,amit a kezében tartott.
-Ugye nem azt akarod mondani,hogy ezt fogom viselni este?
Egy fekete,feszes,nagy kivágású ruhát lóbált a szemem előtt.
-Tetszik?-kérdezte fülig érő mosollyal.
-Hát őő....nem lesz ez egy kicsit túlzás??Ez csak egy parti.
-Túlzás?Ez nem egy ,hanem a TE partid.
A hangja kezdett hisztérikussá válni,így nem firtattam a dolgot.
-Nagyon tetszik a ruha.
Ráeröltettem sz arcomra egy mosolyt.
-Akkor jó.
Visszatért normál hangnemre és már kereste is a sminkeket.
-Először is kifestelek.A hajadat Rosalie csinálja meg.
Kár lett volna ellenkezni,így hát hagytam,hogy barbie babásat játszanak velem.Úgy gondolták,hogy a hajamat leengedve hagyják és csak a tetejét tűzik fel.Úgy cseverésztek,mintha én ott se lettem volna.Annyit megengedtek,hogy Billy nyaklánca rajtam maradhatott.
Mikorra kész lettek velem,már kezdett beesteledni.A földszintről nem jött hang,tehát a többiek már elmentek.Gyorsan felvettem a ruhát,átnéztek még egyszer,hogy minden tökéletes-e és már indultunk is a Cullen házba.
2009. szeptember 5., szombat
7.fejezet: Kínos pillanatok sokasága
-És kisfiú vagy kislány?
Anya könnyes szemmel a nyakamba ugrott,és apa is átölelt minket.A többiek mosolyogva nézték ezt a meghitt családi pillanatot.Mikor kikerültem a kezek szorításából bocsánatot kértem tőlük amiért így viselkedtem.
-Sajnálom.Nem akartam így reagálni csak rosszul esett,hogy nekem szóltatok utoljára.Ne haragudjatok amiért úgy beszéltem veletek.
Megint elkezdtem sírni.Láttam a szüleimen,hogy nem haragszanak rám ezért egy kicsit meg könnyebbültem.Mikor jobban körbenéztem a szobában akkor vettem csak észre,hogy a sarokban is áll valaki,aki nem tartozott a családomhoz.Mikor megismertem,elég kínosan éreztem magam,hogy tanúja volt a nagy bocsánatkérésnek,és ami a legrosszabb,hogy végignézte ahogyan előtörnek a könnyeim.
A nagy csendet én törtem meg:
-Te mit keresel itt?-kérdeztem.A hangom nem túl barátságos volt,pedig nem akartam,de azért ilyen helyzetben elnézhető.
-Mark azért jött,mert beszélni akar veled kicsim.-a válasz Esme-től jött.
-Bocsi,hogy így beállítottam.Nem akartam rosszkor jönni.
-Semmi baj.Nos miről akarsz velem beszélni?
Most a legutolsó kívánságom volt az,hogy Markkal beszélgessek.
-Talán beszélhetnénk négyszemközt?-ha nem lenne vámpír akkor tuti belevörösödött volna ebbe a mondatába,ugyanis a beszélgetésünket majd 15-en hallgatták.
-Persze.Nem baj ha elmegyek egy kicsit?-ezt a kérdést már a szüleim felé idéztem.
-Menj csak,de ha hajnalodik gyere.
-Rendben.-gyorsan nyomtam mindenkinek egy puszit.
***
Mikor kértünk a kertbe lelassítottam.
-Még egy kicsit menjünk arrébb.Itt még hallják amit mondok.
-Nézd Alice úgyis látja ha akarja,hogy hova megyünk.Edward meg a gondolatainkon keresztül hallani fogja amit beszéltünk.
-Ó,erre nem gondoltam.De mindegy.Az a lényeg,hogy elmondhassam amit akarok.
Sose szerettem a titokzatosságot,de ma főleg.
-Azt hiszem itt elég messze vagyunk.Hallgatlak.
-Nos,hol is kezdjem...
-Mondjuk az elején.
Azt akartam,hogy minél hamarabb túlessünk a "nagy beszélgetésen",mert már majd egy napja nem aludtam,és kezdtem fáradt lenni.
-Nézd Amy.Amióta megláttalak,azóta csak rád tudok gondolni...-na neee,gondoltam magamba-...én..én azt hiszem szeretlek.
-Őőő..hát...
Még csak ez hiányzott a mai napomhoz,hogy szerelmet valljon nekem egy olyan ember,akit alig ismerek.Ami a legfurcsább volt,hogy a szívem mélyén örültem neki.
-Mark,én..
Nem bírtam befejezni a mondatom mert az ujját a számra tette,pedig amit mondani akartam érdekelte volna.Kezdtem pánikolni,mert a köztünk lévő rész rohamosan csökkent.
-Ne mondj semmit.
A szívem már a torkomban lüktetett,de ezt ő is észre vette,mert egy mosolyt megejtett.Már majdnem megcsókolt,mikor elsötétült előttem minden és csak egy hideg kezet éreztem a derekamon ami elkapott.
***
Mikor kinyitottam a szemem a szobámat véltem felfedezni.Ott feküdtem és az ágy szélén anyu ült.
-Szia kicsim.
-Szia anyu.Mi történt?
Mire kimondtam a kérdést minden eszembe jutott.Éreztem,hogy elvörösödök.
-Óó..Már emlékszek.És ő hol van?
Biztos voltam benne,hogy mindent tudnak.Ha más nem Alicetől biztos.
-Kinn van a konyhában apáddal és Edwarddal.Aggódtak érted.Itt maradt mindenki,a többiek a nappaliban vannak.
-Akkor ezek szerint tudtok mindenről.
-Igen tudunk,de ne aggódj.Nincs mit szégyelned.
Felakartam kelni az ágyból,de anya visszanyomott.
-De beszélnem kellene Markkal.
-Te csak maradj itt,majd én szólok neki.
Kiment a szobából és pár perccel később kopogtattak az ajtón.
-Szia!Gyere nyugodtan.
-Szia!Jobban vagy?
-Igen, azt hiszem.És sajnálom...
Lesütöttem a szemem ,mert éreztem,hogy kezdek elpirulni.
-Nem kell bocsánatot kérned.Látnod kellett volna magad.Aranyos voltál.
Még mindig nem mertem felnézni,de mikor éreztem,hogy megfogta a kezem felemeltem a fejem.Belefeledkeztem aranybarna íriszébe.Arra ocsúdtam fel,hogy a lélegzete cirógatja az arcom.Ajka lágyan az enyémhez ért.Ebben a pillanatban olyan boldogság töltött el,mint még soha.Úgy éreztem semmi nincs a világon ami ezt elronthatná.De tévedtem.Seth kopogtatás nélkül berontott a szobámba.
-Ó,bocsánat nem tudtam,hogy zavarok.
Villámgyorsan távolodtunk el egymástól és egyikünk se nézett rá Seth-re.
-Nem tanítottak meg kopogni??-dühös voltam,rá amiért elrontotta ezt a csodás pillanatot.
-Én csak el akartam köszönni a falka nevébe ugyanis indulunk.A Cullenék meg elmennek vadászni.
-Oké Seth,egy pillanat és lennt leszünk.
Kihátrált a szobából,így megint ketten maradtunk.
-Ideje lemennünk.-szólt Mark
-Igen ez a legjobb ötlet.
Elindultunk lefelé,de az ajtóban még visszahúzott és adott egy csókot.
Anya könnyes szemmel a nyakamba ugrott,és apa is átölelt minket.A többiek mosolyogva nézték ezt a meghitt családi pillanatot.Mikor kikerültem a kezek szorításából bocsánatot kértem tőlük amiért így viselkedtem.
-Sajnálom.Nem akartam így reagálni csak rosszul esett,hogy nekem szóltatok utoljára.Ne haragudjatok amiért úgy beszéltem veletek.
Megint elkezdtem sírni.Láttam a szüleimen,hogy nem haragszanak rám ezért egy kicsit meg könnyebbültem.Mikor jobban körbenéztem a szobában akkor vettem csak észre,hogy a sarokban is áll valaki,aki nem tartozott a családomhoz.Mikor megismertem,elég kínosan éreztem magam,hogy tanúja volt a nagy bocsánatkérésnek,és ami a legrosszabb,hogy végignézte ahogyan előtörnek a könnyeim.
A nagy csendet én törtem meg:
-Te mit keresel itt?-kérdeztem.A hangom nem túl barátságos volt,pedig nem akartam,de azért ilyen helyzetben elnézhető.
-Mark azért jött,mert beszélni akar veled kicsim.-a válasz Esme-től jött.
-Bocsi,hogy így beállítottam.Nem akartam rosszkor jönni.
-Semmi baj.Nos miről akarsz velem beszélni?
Most a legutolsó kívánságom volt az,hogy Markkal beszélgessek.
-Talán beszélhetnénk négyszemközt?-ha nem lenne vámpír akkor tuti belevörösödött volna ebbe a mondatába,ugyanis a beszélgetésünket majd 15-en hallgatták.
-Persze.Nem baj ha elmegyek egy kicsit?-ezt a kérdést már a szüleim felé idéztem.
-Menj csak,de ha hajnalodik gyere.
-Rendben.-gyorsan nyomtam mindenkinek egy puszit.
***
Mikor kértünk a kertbe lelassítottam.
-Még egy kicsit menjünk arrébb.Itt még hallják amit mondok.
-Nézd Alice úgyis látja ha akarja,hogy hova megyünk.Edward meg a gondolatainkon keresztül hallani fogja amit beszéltünk.
-Ó,erre nem gondoltam.De mindegy.Az a lényeg,hogy elmondhassam amit akarok.
Sose szerettem a titokzatosságot,de ma főleg.
-Azt hiszem itt elég messze vagyunk.Hallgatlak.
-Nos,hol is kezdjem...
-Mondjuk az elején.
Azt akartam,hogy minél hamarabb túlessünk a "nagy beszélgetésen",mert már majd egy napja nem aludtam,és kezdtem fáradt lenni.
-Nézd Amy.Amióta megláttalak,azóta csak rád tudok gondolni...-na neee,gondoltam magamba-...én..én azt hiszem szeretlek.
-Őőő..hát...
Még csak ez hiányzott a mai napomhoz,hogy szerelmet valljon nekem egy olyan ember,akit alig ismerek.Ami a legfurcsább volt,hogy a szívem mélyén örültem neki.
-Mark,én..
Nem bírtam befejezni a mondatom mert az ujját a számra tette,pedig amit mondani akartam érdekelte volna.Kezdtem pánikolni,mert a köztünk lévő rész rohamosan csökkent.
-Ne mondj semmit.
A szívem már a torkomban lüktetett,de ezt ő is észre vette,mert egy mosolyt megejtett.Már majdnem megcsókolt,mikor elsötétült előttem minden és csak egy hideg kezet éreztem a derekamon ami elkapott.
***
Mikor kinyitottam a szemem a szobámat véltem felfedezni.Ott feküdtem és az ágy szélén anyu ült.
-Szia kicsim.
-Szia anyu.Mi történt?
Mire kimondtam a kérdést minden eszembe jutott.Éreztem,hogy elvörösödök.
-Óó..Már emlékszek.És ő hol van?
Biztos voltam benne,hogy mindent tudnak.Ha más nem Alicetől biztos.
-Kinn van a konyhában apáddal és Edwarddal.Aggódtak érted.Itt maradt mindenki,a többiek a nappaliban vannak.
-Akkor ezek szerint tudtok mindenről.
-Igen tudunk,de ne aggódj.Nincs mit szégyelned.
Felakartam kelni az ágyból,de anya visszanyomott.
-De beszélnem kellene Markkal.
-Te csak maradj itt,majd én szólok neki.
Kiment a szobából és pár perccel később kopogtattak az ajtón.
-Szia!Gyere nyugodtan.
-Szia!Jobban vagy?
-Igen, azt hiszem.És sajnálom...
Lesütöttem a szemem ,mert éreztem,hogy kezdek elpirulni.
-Nem kell bocsánatot kérned.Látnod kellett volna magad.Aranyos voltál.
Még mindig nem mertem felnézni,de mikor éreztem,hogy megfogta a kezem felemeltem a fejem.Belefeledkeztem aranybarna íriszébe.Arra ocsúdtam fel,hogy a lélegzete cirógatja az arcom.Ajka lágyan az enyémhez ért.Ebben a pillanatban olyan boldogság töltött el,mint még soha.Úgy éreztem semmi nincs a világon ami ezt elronthatná.De tévedtem.Seth kopogtatás nélkül berontott a szobámba.
-Ó,bocsánat nem tudtam,hogy zavarok.
Villámgyorsan távolodtunk el egymástól és egyikünk se nézett rá Seth-re.
-Nem tanítottak meg kopogni??-dühös voltam,rá amiért elrontotta ezt a csodás pillanatot.
-Én csak el akartam köszönni a falka nevébe ugyanis indulunk.A Cullenék meg elmennek vadászni.
-Oké Seth,egy pillanat és lennt leszünk.
Kihátrált a szobából,így megint ketten maradtunk.
-Ideje lemennünk.-szólt Mark
-Igen ez a legjobb ötlet.
Elindultunk lefelé,de az ajtóban még visszahúzott és adott egy csókot.
2009. augusztus 30., vasárnap
6.fejezet: Váratlan esemény
Először nem tudtam mire vélni a dolgot,de aztán.....
Mikor beértem Emmettel találtam szemben magam.A sapkája mint mindig most is rajta volt.Mindenki ide oda mászkált a házban,pedig nem szokásuk.Ha átjönnek akkor mindig a nappaliban beszélgetnek.
-Szia Amy!-Emmett egy nagy puszit nyomott az arcomra és megölelt.Kicsit jobban a kelleténél,de megszoktam.
-Szia!Mi van itt?Mi ez a nagy sürgés forgás?-értetlenül néztem rá.
Végigpörgettem az eseményeket a családban.Az értettségi még 3 hét,a szülinapom,és az anyuéké is volt már,házassági évforduló meg csak a nyár közepén van.Hirtelen ennyi jutott az eszembe.Jobban mondva,csak ennyi volt.
-Hello kicsi Nessi...
Ez a hang a konyhából jött.Tehát itt vannak a farkasok is.Ezt a hangot és a megszólítást ezer közül is megismerem.Seth.Mindig így szólított,amióta az eszemet tudom.
-Na jó elmondaná valaki mi folyik itt?
Erre a kérdésemre mindenki anyura figyelt, nem rám.Ettől eléggé meglepődtem.
-Te nem mondtad el neki?-Rosalie jött le fentről.
-Még nem volt rá alkalmam.Régen beszélgettünk.-mentegetőzött anyu.
-Mit kell elmondjon nekem?-kezdtem ideges lenni,de Jasper hatására lenyugodtam,ugyanis egy "adag" nyugalmat sugárzott szét.
-Amy drágám feljönnél velem?
Felmentünk a szobámba és leültem az ágyra.Anyu az íróasztalnál lévő széket húzta ki.
-Nos,hát el kell mondjak valamit.
-Igen amit már rég el kellett volna,mint megtudtam.
Próbáltam minél durcásabb lenni,mert mindent én tudok meg utoljára.
-Ne legyél rám mérges,csak tudod nem voltam benne biztos,hogy- hogy reagálsz majd.
Hagyott egy kis szünetet.
-Szeretnék neked megmutatni valamit.
És ezzel már meg is érintette az arcomat,ugyanis olyan a képessége van,amely segítségével képeket tud előhozni és levetíteni mint egy mozi filmet.Először egy kép jött be amin anyu épp a kórházba sietett.Ettől egy kicsit megrémültem,de amikor megláttam a következő jelenetet,elrántottam a fejem.
-Terhes vagy igaz?
Elég hisztérikusan hangzott a kérdésem,de megtette a hatását.
-Kicsim ne haragudj,hogy nem mondt...
De félbeszakítottam a mondatát.
-Elegem van abból,hogy mindent én tudok meg utoljára.Úgy kezeltek mint egy kisgyereket.Mindenki tudott erről is csak én nem,ugyan úgy mint a Gomer családról.Róluk is tudtatok,de nem mondtátok meg.
Ekkor már a könnycsatornáimnak se tudtam parancsolni és patakokban hullott a könnyem.
-Hagy magyarázzam meg legalább..-láttam,hogy már neki se kell sok és sírva fakadjon.
-Mit akarsz megmagyarázni?Azt,hogy többet jelent neked a falka és a többiek mint a saját lányod?
Hallottam,hogy valaki közeledik a lépcsőn.Kopogtak és apu nyitott be.Biztos hallotta a hisztérikus kitörésem.
-Amy értsd meg anyádat.Hidd el neki se könnyű.
-És mi ez a felhajtás?Már a gyerekszobát csináljátok?
Egyre csak sírtam és sírtam.Nem bírtam abbahagyni.
-Ne beszélj így velünk.Elakartuk mondani még mielőtt a többiek idejöttek,de a kisasszony nem jött haza időben.
Apa kezdett kijönni a sodrából,pedig nem szokása.Ettől kicsit összeszedtem magam és részben rájöttem,hogy nem kellene így kiborulnom ettől.De azért nem hagytam magam.
-Szóval ennek is én vagyok az oka?
Kirántottam az ajtót és letrappoltam a lépcsőn.Körülöttem a levegő megfagyott,de nem igazán érdekelt.Egyenesen az udvarra mentem.Még hallottam,hogy anya zokogni kezdett és nagyapa hangját,mivel nem csuktam be magam mögött az ajtót.
-Kimegyek utána és beszélek a fejével.
-Ne,hagyd,majd én.Hátha nekem könnyebben megnyílik,mint neked.És nekem csak azt mondja el amit szeretne.
Ez a mondat már Jasper száját hagyta el.
Tovább indultam az erdőben és meg sem álltam a patakig.Ide szoktam jönni mikor szomorú vagyok.A kis folyó hangja megnyugtat.Volt ott egy nagy kő is,amire rátelepedtem.Nem is gondolkodtam igazán,hanem néztem a gondtalan madarak turbékolását,és a bokrok nyújtotta búvóhelyben megszeppent kis őzeket.Nyilván megérezték,hogy nem stimmel valami velem mert szélsebesen elrohantak.
-Ideülhetek?
Számítottam rá,hogy Jasper nemsokára utánam jön.
-Csak nyugodtan.
-Amy mi a baj?Miért borultál ki annyira?
Már megint sírva fakadtam és csak arra eszméltem föl,hogy Jasper vállán van a fejem és ő nyugtatgat.
-Csss.Ne sírj.
Tudtam,hogy ezzel Jaspert is szomorúvá teszem,így abbahagytam a szipogást és a sírást.
-Igazából nem azért kaptam dührohamot mert lesz egy kistestvérem,hanem azért mert én tudtam meg utoljára.Rosszul esett,hogy engem mindenből kihagytok.Semmibe nem vagyok beavatva.
-Mire gondolsz pontosan?
-Arra,hogy a Gomer családról se szóltatok egy szót sem.
-Nézd ez most nem tartozik ide.Reneesme és Jacob nagyon aggódnak miattad.Megbántottad őket.
-Nem akartam.Sajnálom.
-Nem tőlem kell bocsánatod kérned.Gyere ideje hazamennünk.
És a kezét nyújtotta,hogy segítsen felkelni a szikláról.Hamar a ház közelébe értünk ahol lelassítottam.Kigondoltam,hogy mit mondok.
-Anyu,apu sajnálom az előbbieket.Hülye voltam.Örülök,hogy lesz egy kistestvérem.
Aztán hirtelen valaki a gondolataimban válaszolt.
- Biztos megbocsátanak majd.
Ez a hang a nagyanyámé volt.Kiterjesztette a pajzsát,hogy hallja a gondolataimat.
- Remélem.
És ezzel befejeztük a gondolatban folytatott párbeszédünket.
Jasper már nem volt mellettem,így Bella onnan tudta meg,hogy már itt vagyok a ház közelében.
Összeszedtem minden gondolatom és benyitottam.
-És kisfiú vagy kislány?
Mikor beértem Emmettel találtam szemben magam.A sapkája mint mindig most is rajta volt.Mindenki ide oda mászkált a házban,pedig nem szokásuk.Ha átjönnek akkor mindig a nappaliban beszélgetnek.
-Szia Amy!-Emmett egy nagy puszit nyomott az arcomra és megölelt.Kicsit jobban a kelleténél,de megszoktam.
-Szia!Mi van itt?Mi ez a nagy sürgés forgás?-értetlenül néztem rá.
Végigpörgettem az eseményeket a családban.Az értettségi még 3 hét,a szülinapom,és az anyuéké is volt már,házassági évforduló meg csak a nyár közepén van.Hirtelen ennyi jutott az eszembe.Jobban mondva,csak ennyi volt.
-Hello kicsi Nessi...
Ez a hang a konyhából jött.Tehát itt vannak a farkasok is.Ezt a hangot és a megszólítást ezer közül is megismerem.Seth.Mindig így szólított,amióta az eszemet tudom.
-Na jó elmondaná valaki mi folyik itt?
Erre a kérdésemre mindenki anyura figyelt, nem rám.Ettől eléggé meglepődtem.
-Te nem mondtad el neki?-Rosalie jött le fentről.
-Még nem volt rá alkalmam.Régen beszélgettünk.-mentegetőzött anyu.
-Mit kell elmondjon nekem?-kezdtem ideges lenni,de Jasper hatására lenyugodtam,ugyanis egy "adag" nyugalmat sugárzott szét.
-Amy drágám feljönnél velem?
Felmentünk a szobámba és leültem az ágyra.Anyu az íróasztalnál lévő széket húzta ki.
-Nos,hát el kell mondjak valamit.
-Igen amit már rég el kellett volna,mint megtudtam.
Próbáltam minél durcásabb lenni,mert mindent én tudok meg utoljára.
-Ne legyél rám mérges,csak tudod nem voltam benne biztos,hogy- hogy reagálsz majd.
Hagyott egy kis szünetet.
-Szeretnék neked megmutatni valamit.
És ezzel már meg is érintette az arcomat,ugyanis olyan a képessége van,amely segítségével képeket tud előhozni és levetíteni mint egy mozi filmet.Először egy kép jött be amin anyu épp a kórházba sietett.Ettől egy kicsit megrémültem,de amikor megláttam a következő jelenetet,elrántottam a fejem.
-Terhes vagy igaz?
Elég hisztérikusan hangzott a kérdésem,de megtette a hatását.
-Kicsim ne haragudj,hogy nem mondt...
De félbeszakítottam a mondatát.
-Elegem van abból,hogy mindent én tudok meg utoljára.Úgy kezeltek mint egy kisgyereket.Mindenki tudott erről is csak én nem,ugyan úgy mint a Gomer családról.Róluk is tudtatok,de nem mondtátok meg.
Ekkor már a könnycsatornáimnak se tudtam parancsolni és patakokban hullott a könnyem.
-Hagy magyarázzam meg legalább..-láttam,hogy már neki se kell sok és sírva fakadjon.
-Mit akarsz megmagyarázni?Azt,hogy többet jelent neked a falka és a többiek mint a saját lányod?
Hallottam,hogy valaki közeledik a lépcsőn.Kopogtak és apu nyitott be.Biztos hallotta a hisztérikus kitörésem.
-Amy értsd meg anyádat.Hidd el neki se könnyű.
-És mi ez a felhajtás?Már a gyerekszobát csináljátok?
Egyre csak sírtam és sírtam.Nem bírtam abbahagyni.
-Ne beszélj így velünk.Elakartuk mondani még mielőtt a többiek idejöttek,de a kisasszony nem jött haza időben.
Apa kezdett kijönni a sodrából,pedig nem szokása.Ettől kicsit összeszedtem magam és részben rájöttem,hogy nem kellene így kiborulnom ettől.De azért nem hagytam magam.
-Szóval ennek is én vagyok az oka?
Kirántottam az ajtót és letrappoltam a lépcsőn.Körülöttem a levegő megfagyott,de nem igazán érdekelt.Egyenesen az udvarra mentem.Még hallottam,hogy anya zokogni kezdett és nagyapa hangját,mivel nem csuktam be magam mögött az ajtót.
-Kimegyek utána és beszélek a fejével.
-Ne,hagyd,majd én.Hátha nekem könnyebben megnyílik,mint neked.És nekem csak azt mondja el amit szeretne.
Ez a mondat már Jasper száját hagyta el.
Tovább indultam az erdőben és meg sem álltam a patakig.Ide szoktam jönni mikor szomorú vagyok.A kis folyó hangja megnyugtat.Volt ott egy nagy kő is,amire rátelepedtem.Nem is gondolkodtam igazán,hanem néztem a gondtalan madarak turbékolását,és a bokrok nyújtotta búvóhelyben megszeppent kis őzeket.Nyilván megérezték,hogy nem stimmel valami velem mert szélsebesen elrohantak.
-Ideülhetek?
Számítottam rá,hogy Jasper nemsokára utánam jön.
-Csak nyugodtan.
-Amy mi a baj?Miért borultál ki annyira?
Már megint sírva fakadtam és csak arra eszméltem föl,hogy Jasper vállán van a fejem és ő nyugtatgat.
-Csss.Ne sírj.
Tudtam,hogy ezzel Jaspert is szomorúvá teszem,így abbahagytam a szipogást és a sírást.
-Igazából nem azért kaptam dührohamot mert lesz egy kistestvérem,hanem azért mert én tudtam meg utoljára.Rosszul esett,hogy engem mindenből kihagytok.Semmibe nem vagyok beavatva.
-Mire gondolsz pontosan?
-Arra,hogy a Gomer családról se szóltatok egy szót sem.
-Nézd ez most nem tartozik ide.Reneesme és Jacob nagyon aggódnak miattad.Megbántottad őket.
-Nem akartam.Sajnálom.
-Nem tőlem kell bocsánatod kérned.Gyere ideje hazamennünk.
És a kezét nyújtotta,hogy segítsen felkelni a szikláról.Hamar a ház közelébe értünk ahol lelassítottam.Kigondoltam,hogy mit mondok.
-Anyu,apu sajnálom az előbbieket.Hülye voltam.Örülök,hogy lesz egy kistestvérem.
Aztán hirtelen valaki a gondolataimban válaszolt.
- Biztos megbocsátanak majd.
Ez a hang a nagyanyámé volt.Kiterjesztette a pajzsát,hogy hallja a gondolataimat.
- Remélem.
És ezzel befejeztük a gondolatban folytatott párbeszédünket.
Jasper már nem volt mellettem,így Bella onnan tudta meg,hogy már itt vagyok a ház közelében.
Összeszedtem minden gondolatom és benyitottam.
-És kisfiú vagy kislány?
2009. augusztus 28., péntek
5.fejezet: Az ismerkedés
De ez mind csak addig tartott még elképzeltem,ugyanis volt akivel beszélgethettem útközben.
Már az utca sarkán voltam,mikor meghallottam,hogy valaki a nevemet kiabálja.Reflexszerűen hátranéztem és nem más tartott felém,mint Mark.Járása most is kecses volt,mint mindig, és ezt a többiek is észrevették,ugyanis sok fürkésző szem tapadt rá akárhányszor megmozdult.Ha nem lettem volna hozzászokva ahhoz,hogy a környezetemben mindenki ilyen gyönyörű,akkor engem is letaglózott volna a külseje.Hófehér bőre kihangsúlyozta a sötét félhosszú haját és az aranybarna szemeit.Egy halványkék inget és egy farmert viselt.
A gondolatmenetemet Mark szakította félbe,ugyanis akkor ért oda mellém.
-Szia!Megyünk együtt haza?-és elejtett egy sugárzó mosolyt.
-Te merre laksz?-nem a legértelmesebb kérdés volt az eddigi életemben,de nem bírtam normálisat összehozni.
-A várostól nem messze az erdőben áll a házunk.A nagyapádék házától úgy egy órára emberi tempóban.
Na itt teljesen elvesztettem a fonalat.Idejön egy vega vámpír család,aki ismeri az egész pereputtyom és még csak nem is tudtam róla,hogy jönnek.Közben elidultunk,mert elkezdett csöpörögni az eső.
-Honnan ismered az én nagyapámat?
-Az én apám eljött pár hete és beszélt Carlisle-lal,hogy ide szeretnénk költözni.Először nem tartották jó ötletnek,de aztán beleegyeztek.A Cullen család összes tagja szavazott,hogy ideköltözhetünk,avagy se.Csak ketten szavaztak ellenünk.A szőke hajú nő és az apád.
-Az én apám?-nem hiszek a fülemnek,szóval mindenki be volt avatva csak én nem.Tudtam,hogy miért ellenezte apu azt,hogy ideköltözzenek,mert ez újabb átalakulásokat jelentettek.A falka így megint növekedni fog pár taggal.
-És hányan vagytok a családodba?
-Csak 4-en.
Ez azt jelenti,hogy kb. 3 gyerek fog átalakulni farkassá.
-Értem.És te mióta...mikor..-csak hebegtem habogtam.Nem kérdezhettem meg tőle,hogy:"Hé te, mióta vagy vámpír?"Ez udvariatlanság lenne a köbön.
-Úgy érted mióta vagyok vámpír?
-Igen.-kicsit zavart,hogy ilyen nyíltan beszél erről a dologról.De nagyi is mesélte,hogy mikor még ember volt,akkor őt is zavarta az a kifejezés,hogy vámpír.
-1925-ben haraptak meg.Évekig egyedül voltam,majd később felkerestem Matthias-t.Ő szoktatott hozzá az állati vérhez.Nagyon nehezen szoktam meg,de sikerült.Ausztráliában általában kengurukra vadásztunk ezért egy kicsit szokatlanok a hegyi oroszlánok és a szarvasok.
-És a többieket Matthias változtatta át?Vagy ők is csatlakoztak hozzá, mint te?
-Én és Christopher csatlakoztunk,de Theresa-t ő maga változtatta át nem olyan régen.Theresa-t egy parton találta meg súlyos sérülésekkel,úgy 70 éve.Mint kiderült egy rabszolga hajóról vetette magát a vízbe és eltűntnek nyilvánították.Nem is keresték többé.De mesélj magadról te is valamit,ne csak én beszéljek.
-Mint már gondolom tudod,az én anyum hibrid,az apum meg vérfarkas,így bennem van vámpír,ember és farkas gén is.Fejlődésem szempontjából ugyan úgy nőttem,mint az ember.Nagyjából ennyit tudok elmondani magamról.
-És hogy van az,hogy a farkasok meg a vámpírok békében vannak egymással?
Kérdően néztem rá,mert csodálkoztam,hogy Carlisle nem említette a legfontosabb dolgot,a határvonalat.
-Nos még nagyon régen a Cullen család és a quileute törzs egyezséget kötött és húzott egy határt amit nem léphetnek át a vámpírok.Később pedig mikor anyám megszületett és bevésődött apámnál akkor még erősebb lett a kapocs a két "faj"között,mert a farkasok óvják egymás társát.Mikor anyámmal végezni akart a Volturi a farkasok és a vámpírok egy oldalon álltak és ez így is maradt.Ha bajt észelelnek egyből értesítik egymást.
-Értem.Nos azt hiszem ideje hazamennünk mert már kezd sötétedni.
Körbenéztem és igaza volt.A Nap már az erő mögött járt.Észre se vettem,hogy az egész délutánt átbeszélgettük.Biztos voltam benne,hogy nem aggódnak értem otthon,ugyanis ha kések anyu mindig felhívja Alice nénit,hogy lát-e valamit velem kapcsolatban és ettől mindig megnyugodott.
Elköszöntünk egymástól és elindultam hazafelé.A kocsifelhajtón ott állt Rose,Jasper,Esme és Edward autója.
Először nem tudtam mire vélni a dolgot,de aztán.....
Már az utca sarkán voltam,mikor meghallottam,hogy valaki a nevemet kiabálja.Reflexszerűen hátranéztem és nem más tartott felém,mint Mark.Járása most is kecses volt,mint mindig, és ezt a többiek is észrevették,ugyanis sok fürkésző szem tapadt rá akárhányszor megmozdult.Ha nem lettem volna hozzászokva ahhoz,hogy a környezetemben mindenki ilyen gyönyörű,akkor engem is letaglózott volna a külseje.Hófehér bőre kihangsúlyozta a sötét félhosszú haját és az aranybarna szemeit.Egy halványkék inget és egy farmert viselt.
A gondolatmenetemet Mark szakította félbe,ugyanis akkor ért oda mellém.
-Szia!Megyünk együtt haza?-és elejtett egy sugárzó mosolyt.
-Te merre laksz?-nem a legértelmesebb kérdés volt az eddigi életemben,de nem bírtam normálisat összehozni.
-A várostól nem messze az erdőben áll a házunk.A nagyapádék házától úgy egy órára emberi tempóban.
Na itt teljesen elvesztettem a fonalat.Idejön egy vega vámpír család,aki ismeri az egész pereputtyom és még csak nem is tudtam róla,hogy jönnek.Közben elidultunk,mert elkezdett csöpörögni az eső.
-Honnan ismered az én nagyapámat?
-Az én apám eljött pár hete és beszélt Carlisle-lal,hogy ide szeretnénk költözni.Először nem tartották jó ötletnek,de aztán beleegyeztek.A Cullen család összes tagja szavazott,hogy ideköltözhetünk,avagy se.Csak ketten szavaztak ellenünk.A szőke hajú nő és az apád.
-Az én apám?-nem hiszek a fülemnek,szóval mindenki be volt avatva csak én nem.Tudtam,hogy miért ellenezte apu azt,hogy ideköltözzenek,mert ez újabb átalakulásokat jelentettek.A falka így megint növekedni fog pár taggal.
-És hányan vagytok a családodba?
-Csak 4-en.
Ez azt jelenti,hogy kb. 3 gyerek fog átalakulni farkassá.
-Értem.És te mióta...mikor..-csak hebegtem habogtam.Nem kérdezhettem meg tőle,hogy:"Hé te, mióta vagy vámpír?"Ez udvariatlanság lenne a köbön.
-Úgy érted mióta vagyok vámpír?
-Igen.-kicsit zavart,hogy ilyen nyíltan beszél erről a dologról.De nagyi is mesélte,hogy mikor még ember volt,akkor őt is zavarta az a kifejezés,hogy vámpír.
-1925-ben haraptak meg.Évekig egyedül voltam,majd később felkerestem Matthias-t.Ő szoktatott hozzá az állati vérhez.Nagyon nehezen szoktam meg,de sikerült.Ausztráliában általában kengurukra vadásztunk ezért egy kicsit szokatlanok a hegyi oroszlánok és a szarvasok.
-És a többieket Matthias változtatta át?Vagy ők is csatlakoztak hozzá, mint te?
-Én és Christopher csatlakoztunk,de Theresa-t ő maga változtatta át nem olyan régen.Theresa-t egy parton találta meg súlyos sérülésekkel,úgy 70 éve.Mint kiderült egy rabszolga hajóról vetette magát a vízbe és eltűntnek nyilvánították.Nem is keresték többé.De mesélj magadról te is valamit,ne csak én beszéljek.
-Mint már gondolom tudod,az én anyum hibrid,az apum meg vérfarkas,így bennem van vámpír,ember és farkas gén is.Fejlődésem szempontjából ugyan úgy nőttem,mint az ember.Nagyjából ennyit tudok elmondani magamról.
-És hogy van az,hogy a farkasok meg a vámpírok békében vannak egymással?
Kérdően néztem rá,mert csodálkoztam,hogy Carlisle nem említette a legfontosabb dolgot,a határvonalat.
-Nos még nagyon régen a Cullen család és a quileute törzs egyezséget kötött és húzott egy határt amit nem léphetnek át a vámpírok.Később pedig mikor anyám megszületett és bevésődött apámnál akkor még erősebb lett a kapocs a két "faj"között,mert a farkasok óvják egymás társát.Mikor anyámmal végezni akart a Volturi a farkasok és a vámpírok egy oldalon álltak és ez így is maradt.Ha bajt észelelnek egyből értesítik egymást.
-Értem.Nos azt hiszem ideje hazamennünk mert már kezd sötétedni.
Körbenéztem és igaza volt.A Nap már az erő mögött járt.Észre se vettem,hogy az egész délutánt átbeszélgettük.Biztos voltam benne,hogy nem aggódnak értem otthon,ugyanis ha kések anyu mindig felhívja Alice nénit,hogy lát-e valamit velem kapcsolatban és ettől mindig megnyugodott.
Elköszöntünk egymástól és elindultam hazafelé.A kocsifelhajtón ott állt Rose,Jasper,Esme és Edward autója.
Először nem tudtam mire vélni a dolgot,de aztán.....
2009. augusztus 24., hétfő
4.fejezet: Az új jövevény
Hétfő reggel szakadt az eső,és hideg volt ahhoz képest,hogy májust írunk.Ma apa vitt suliba,így már hamarabb ott voltam,mint Crissy és Aaron.Nem volt kedvem beülni a terembe,ezért a folyosón várakoztam rájuk.
-Szia Amy,hogyhogy így egyedül??-kérdezte egy hang mögöttem.El voltam gondolkodva és egy kicsit meg is ijedtem,pedig nem volt szokásom ijedezni.
-Á Sally, szia!De megijesztettél.-különös volt,hogy odajött hozzám.Nem igazán szoktunk beszélgetni,csak ha nagyon muszáj.
-Ne haragudj,nem akartalak halálra rémíteni.-na még ez is...Mintha engem halálra lehetne.
-Semmi baj,spongyát rá.
-Láttad már az új osztály társunkat?-kérdezte.
-Az új...minket??Még azt se hallottam,hogy jön nemhogy lássam is.És te találkoztál már vele?-meglepett,hogy még májusban,az érettségi előtt 3 héttel valaki elmegy egy másik suliba.
-Néhány dolgot tudok róla.Most költöztek ide Ausztráliából a családjával.A városon kívül áll a házuk.Nevére nem emlékszem pontosan.
-Ausztráliából.Nem semmi.
Crissy-t és Aaron-t ekkor megláttam a suli kapuban.
-Most mennem kell Sally.Talizunk a teremben.
Az eső még mindig esett,így az ajtóban vártam őket.
-Sziasztok.-köszöntem oda.
-Szia Amyke.-Aaron nyilván bosszantani akart mert csak akkor hívott így.
-Szia Amy.Mi jót csináltál addig, amíg nem jöttünk?-a kíváncsiság megint felülkerekedett rajta.
-Sally szállított nekem egykét infót.Tudtátok,hogy lesz egy új osztály társunk, aki Ausztráliából költözött ide?
-Az tök jó.-örvendezett Crissy
Közben megszólalt a figyelmeztető csengő,hogy mindenki induljon órára.Mi matekkal kezdtünk.Soha nem volt vele bajom,mert Emmett vagy nagyapa mindig segített ha nem értettem valamit.Leültünk a helyünkre mikor az ajtóban megláttam egy idegen fiút.Jobban mondva megéreztem.Sápadt bőr,aranybarna szemek,édes illat.A vér megfagyott az ereimben.Ez nem más mint egy vámpír.A szem színéről ítélve vegetáriánus lehetett,de én úgy tudtam,hogy a Cullen családon kívül nagyon kevés ilyen család van.És még kisebb volt az esélye,hogy ők is pont ide Forksba költöztek.A srác is nyilván megérzett engem mivel az arca megfeszült.Nyílván ő is ugyan ezt gondolta rólam,csak nem értette,hogy miért dobog a szívem.A tanár belépett a terembe,mellette lépdelt az új osztály társ.
-Gyerekek!Ő itt Mark Gomer.Ő az új társatok.És most ne is húzzuk az időt,kérlek ülj le.Ott hátul van még egy szabad hely.
Az a szabad hely nem máshol volt mint Crissy mellett.Én és Crissy ültünk a hármas padban mivel Aaron a fiúkkal ült.Mark oda táncolt az asztalhoz és elfoglalta a helyét.A mozgás ugyan olyan kecses és könnyű volt mint minden vámpírnak.Ezt látva kétségem se volt afelől,hogy mi ő.Egész órán éreztem magamon a tekintetét,de mielőtt odanézhettem volna már el is fordította a fejét.Kicsöngetéskor összepakoltunk és indultunk kifelé az udvarra Crissyvel és Aaron-nel,mikor megláttam Markot miközben felénk tartott.
-Sziasztok zavarok?-kérdezte meg udvariasan.
-Szia nem dehogy.Miért?-csak én tudtam megszólalni hármunk közül, mert a többiek a tökéletes alakjába voltak beleszédülve.
-Csak arra gondoltam,hogy talán csatlakozhatnék hozzátok.Nem ismerek itt senkit és mivel egy padban ülünk..Meg amúgy se igazodok el valami könnyen,el kellene egy kis segítség.-a mondata végén megejtett egy aranyos mosolyt.
-Persze gyere velünk,majd mi elvezetgetünk,ugye skacok?-próbáltam elterelni a figyelmét Crissy-nek és Aaron-nek.
-Mi?Ja persze gyere csak.-Crissy bírt megszólalni csak.
Az ebédlőben bemutattam a többieknek Markot,aki "nem volt éhes,túl ideges az evészethez".
Háromig voltak óráink,és általában egy padban ültünk úgy mint matekon.
Egyedül indultam haza,mivel Crissy benézett az anyukája munka helyére Aaron meg lelépett a fiúkkal.Gyalog kicsit hosszú volt az út hazáig,ezért azt terveztem,hogy egy adandó alkalomkor bemegyek az erdőbe és futni fogok.De ez mind csak addig tartott még elképzeltem,ugyanis volt akivel beszélgethettem útközben.
-Szia Amy,hogyhogy így egyedül??-kérdezte egy hang mögöttem.El voltam gondolkodva és egy kicsit meg is ijedtem,pedig nem volt szokásom ijedezni.
-Á Sally, szia!De megijesztettél.-különös volt,hogy odajött hozzám.Nem igazán szoktunk beszélgetni,csak ha nagyon muszáj.
-Ne haragudj,nem akartalak halálra rémíteni.-na még ez is...Mintha engem halálra lehetne.
-Semmi baj,spongyát rá.
-Láttad már az új osztály társunkat?-kérdezte.
-Az új...minket??Még azt se hallottam,hogy jön nemhogy lássam is.És te találkoztál már vele?-meglepett,hogy még májusban,az érettségi előtt 3 héttel valaki elmegy egy másik suliba.
-Néhány dolgot tudok róla.Most költöztek ide Ausztráliából a családjával.A városon kívül áll a házuk.Nevére nem emlékszem pontosan.
-Ausztráliából.Nem semmi.
Crissy-t és Aaron-t ekkor megláttam a suli kapuban.
-Most mennem kell Sally.Talizunk a teremben.
Az eső még mindig esett,így az ajtóban vártam őket.
-Sziasztok.-köszöntem oda.
-Szia Amyke.-Aaron nyilván bosszantani akart mert csak akkor hívott így.
-Szia Amy.Mi jót csináltál addig, amíg nem jöttünk?-a kíváncsiság megint felülkerekedett rajta.
-Sally szállított nekem egykét infót.Tudtátok,hogy lesz egy új osztály társunk, aki Ausztráliából költözött ide?
-Az tök jó.-örvendezett Crissy
Közben megszólalt a figyelmeztető csengő,hogy mindenki induljon órára.Mi matekkal kezdtünk.Soha nem volt vele bajom,mert Emmett vagy nagyapa mindig segített ha nem értettem valamit.Leültünk a helyünkre mikor az ajtóban megláttam egy idegen fiút.Jobban mondva megéreztem.Sápadt bőr,aranybarna szemek,édes illat.A vér megfagyott az ereimben.Ez nem más mint egy vámpír.A szem színéről ítélve vegetáriánus lehetett,de én úgy tudtam,hogy a Cullen családon kívül nagyon kevés ilyen család van.És még kisebb volt az esélye,hogy ők is pont ide Forksba költöztek.A srác is nyilván megérzett engem mivel az arca megfeszült.Nyílván ő is ugyan ezt gondolta rólam,csak nem értette,hogy miért dobog a szívem.A tanár belépett a terembe,mellette lépdelt az új osztály társ.
-Gyerekek!Ő itt Mark Gomer.Ő az új társatok.És most ne is húzzuk az időt,kérlek ülj le.Ott hátul van még egy szabad hely.
Az a szabad hely nem máshol volt mint Crissy mellett.Én és Crissy ültünk a hármas padban mivel Aaron a fiúkkal ült.Mark oda táncolt az asztalhoz és elfoglalta a helyét.A mozgás ugyan olyan kecses és könnyű volt mint minden vámpírnak.Ezt látva kétségem se volt afelől,hogy mi ő.Egész órán éreztem magamon a tekintetét,de mielőtt odanézhettem volna már el is fordította a fejét.Kicsöngetéskor összepakoltunk és indultunk kifelé az udvarra Crissyvel és Aaron-nel,mikor megláttam Markot miközben felénk tartott.
-Sziasztok zavarok?-kérdezte meg udvariasan.
-Szia nem dehogy.Miért?-csak én tudtam megszólalni hármunk közül, mert a többiek a tökéletes alakjába voltak beleszédülve.
-Csak arra gondoltam,hogy talán csatlakozhatnék hozzátok.Nem ismerek itt senkit és mivel egy padban ülünk..Meg amúgy se igazodok el valami könnyen,el kellene egy kis segítség.-a mondata végén megejtett egy aranyos mosolyt.
-Persze gyere velünk,majd mi elvezetgetünk,ugye skacok?-próbáltam elterelni a figyelmét Crissy-nek és Aaron-nek.
-Mi?Ja persze gyere csak.-Crissy bírt megszólalni csak.
Az ebédlőben bemutattam a többieknek Markot,aki "nem volt éhes,túl ideges az evészethez".
Háromig voltak óráink,és általában egy padban ültünk úgy mint matekon.
Egyedül indultam haza,mivel Crissy benézett az anyukája munka helyére Aaron meg lelépett a fiúkkal.Gyalog kicsit hosszú volt az út hazáig,ezért azt terveztem,hogy egy adandó alkalomkor bemegyek az erdőbe és futni fogok.De ez mind csak addig tartott még elképzeltem,ugyanis volt akivel beszélgethettem útközben.
2009. augusztus 23., vasárnap
3.fejezet: Együtt a család
Nem kellett kétszer mondani,már rohantam is a telefonhoz.
Esme-vel madarat lehetett volna fogatni,mikor megtudta,hogy a hétvégén a Cullen ház megtelik a "kis"családjával.
A hét turbó gyorsasággal eltelt.Péntek este Crissy moziba akart menni,de én lemondtam,mivel már péntek este átmentünk Carlisle-ékhoz.
-Amy gyere már-kiáltott fel anyu az emeletre.
-Megyek már,csak még eltettem egy-két holmit-raktam ruhát is,de Alice-t ismerve nem lesz rájuk szükségem.
-Apád már kiállt az autóval,siessünk.
-De kár,hogy kocsival megyünk.-szontyolodtam el.Már rám fért volna egy kiadós futás.
-Ha akarod visszafelé jöhetsz gyalog,csak induljunk már el végre.
Nem húztam tovább az időt,bedobtam az autóba a csomagom és behuppantam a hátsó ülésre.Apa ugyan úgy szokott száguldozni az úton,
mint az egész család.
Úgy látszik ez nálunk valami hagyomány.Mikor megérkeztünk már ott voltak nagyapáék is.
Az este azzal telt,hogy beszélgettünk és viccelődtünk egymással.Sajnos nekem és apának muszály volt aludnunk egy keveset.
Én nagyapa régi szobájában aludtam.
A délelőttöt vadászattal töltöttük,majd délután Alice nagy örömére tartottunk egy kis divatbemutatót a fiúknak.Végigvonultunk egymás után a lépcsőn,
a szebbnél szebb ruhákban.
A hétvége alatt sikerült kiszednem Rosalie-ból mire készül anya meg Alice néni.Rose épp a konyhába ment ki és én kisurrantam utánna.
-Rose...kérlek mond el mi készül a hátam mögött.Senki nem tudja meg,hogy beavattál,még nagyapa se.Kérlek,kérlek....-szinte már könyörögtem.
-Amy nézd Edward úgyis megtudja,hogy elmondtam,mert nem tudjuk elrejteni eléggé a gondolatainket előle.Főleg Te!!
Ez kicsit rosszul esett,hogy nem bízik bennem.
-Kérlek.....
-Na jó..csak ne mond többet,hogy kérlek.
-Nos hallgatlak.
-Mint már szerintem magad is sejtheted,hogy Nessiék az érettségi partydat szervezik.Meghívták a Denali klánt és még egy pár vámpírcsaládot,
és persze a te barátaid közül is egy párat meg ugye a falkát is.-a falka szót enyhe undorral mondta ki.
-Oh ne...lehet még ennél valami rosszabb??-legszívesebben sírva fakadtam volna.Mindenki szervezkedik a hátam mögött.
Legyugtattam magam,majd csatlakoztunk a többiekhez nehogy elkezdjenek kérdezősködni.A nappaliban nagyapa a fejét csóválta,mikor meglátott minket.
Nagyszerű..erről ennyit,hogy elrejtem a gondolataimat.
Apa szokásához híven megint egy szőke nős viccel traktálta Rosaliet:
-Hé Rose
~ Mit mond a szõke nõ, ha nekimegy a fának?
~Pedig én dudáltam!
-Nagyon vicces vagy Jacob Black,de kitalálhatnál valami újat is.
A köztük lévő szurkálódás már megszokott dolog.Nagyi mesélte,hogy mikor még anya nem volt,akkor is ezt csinálták.
Vasárnap délelőtt az időjárás nekünk kedvezett, mert vihar volt.A villámok csak úgy cikáztak az égen,így lehetőségünk volt egy kis "vámpír"baseball-ra.A tisztáson felállt mindenki a helyére.Én is ütő poszton játszottam ugyan úgy,mint Rosalie,Jasper,nagymama és Carlisle.Apa volt a bíró.Én még nem vagyok,olyan profi,mint a többiek,de a mentségemre szólgál az,hogy én még csak 18 vagyok nem pedig 118.Délután mentünk haza,mivel még tanulnom kellett egy kicsit másnapra és az ég is kezdett kitisztulni.Ahogy megígérték anyáék én futva mehettem haza a Cullen háztól.Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat.És valljuk be őszintén nem csak Esme-nek volt szüksége erre a hétvégére,hanem mindenkinek.
Esme-vel madarat lehetett volna fogatni,mikor megtudta,hogy a hétvégén a Cullen ház megtelik a "kis"családjával.
A hét turbó gyorsasággal eltelt.Péntek este Crissy moziba akart menni,de én lemondtam,mivel már péntek este átmentünk Carlisle-ékhoz.
-Amy gyere már-kiáltott fel anyu az emeletre.
-Megyek már,csak még eltettem egy-két holmit-raktam ruhát is,de Alice-t ismerve nem lesz rájuk szükségem.
-Apád már kiállt az autóval,siessünk.
-De kár,hogy kocsival megyünk.-szontyolodtam el.Már rám fért volna egy kiadós futás.
-Ha akarod visszafelé jöhetsz gyalog,csak induljunk már el végre.
Nem húztam tovább az időt,bedobtam az autóba a csomagom és behuppantam a hátsó ülésre.Apa ugyan úgy szokott száguldozni az úton,
mint az egész család.
Úgy látszik ez nálunk valami hagyomány.Mikor megérkeztünk már ott voltak nagyapáék is.
Az este azzal telt,hogy beszélgettünk és viccelődtünk egymással.Sajnos nekem és apának muszály volt aludnunk egy keveset.
Én nagyapa régi szobájában aludtam.
A délelőttöt vadászattal töltöttük,majd délután Alice nagy örömére tartottunk egy kis divatbemutatót a fiúknak.Végigvonultunk egymás után a lépcsőn,
a szebbnél szebb ruhákban.
A hétvége alatt sikerült kiszednem Rosalie-ból mire készül anya meg Alice néni.Rose épp a konyhába ment ki és én kisurrantam utánna.
-Rose...kérlek mond el mi készül a hátam mögött.Senki nem tudja meg,hogy beavattál,még nagyapa se.Kérlek,kérlek....-szinte már könyörögtem.
-Amy nézd Edward úgyis megtudja,hogy elmondtam,mert nem tudjuk elrejteni eléggé a gondolatainket előle.Főleg Te!!
Ez kicsit rosszul esett,hogy nem bízik bennem.
-Kérlek.....
-Na jó..csak ne mond többet,hogy kérlek.
-Nos hallgatlak.
-Mint már szerintem magad is sejtheted,hogy Nessiék az érettségi partydat szervezik.Meghívták a Denali klánt és még egy pár vámpírcsaládot,
és persze a te barátaid közül is egy párat meg ugye a falkát is.-a falka szót enyhe undorral mondta ki.
-Oh ne...lehet még ennél valami rosszabb??-legszívesebben sírva fakadtam volna.Mindenki szervezkedik a hátam mögött.
Legyugtattam magam,majd csatlakoztunk a többiekhez nehogy elkezdjenek kérdezősködni.A nappaliban nagyapa a fejét csóválta,mikor meglátott minket.
Nagyszerű..erről ennyit,hogy elrejtem a gondolataimat.
Apa szokásához híven megint egy szőke nős viccel traktálta Rosaliet:
-Hé Rose
~ Mit mond a szõke nõ, ha nekimegy a fának?
~Pedig én dudáltam!
-Nagyon vicces vagy Jacob Black,de kitalálhatnál valami újat is.
A köztük lévő szurkálódás már megszokott dolog.Nagyi mesélte,hogy mikor még anya nem volt,akkor is ezt csinálták.
Vasárnap délelőtt az időjárás nekünk kedvezett, mert vihar volt.A villámok csak úgy cikáztak az égen,így lehetőségünk volt egy kis "vámpír"baseball-ra.A tisztáson felállt mindenki a helyére.Én is ütő poszton játszottam ugyan úgy,mint Rosalie,Jasper,nagymama és Carlisle.Apa volt a bíró.Én még nem vagyok,olyan profi,mint a többiek,de a mentségemre szólgál az,hogy én még csak 18 vagyok nem pedig 118.Délután mentünk haza,mivel még tanulnom kellett egy kicsit másnapra és az ég is kezdett kitisztulni.Ahogy megígérték anyáék én futva mehettem haza a Cullen háztól.Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat.És valljuk be őszintén nem csak Esme-nek volt szüksége erre a hétvégére,hanem mindenkinek.
2.fejezet: Régi,új ismerős
Minden a megszokott kerékvágásba haladt,egyet leszámítva......
Az utolsó óra közepén a nyitott ablakon át,megéreztem valamit.Ez a valami nem más volt mint vámpírszag,ami azt jelentette,hogy a suli közelében egy idegen vámpír mászkál.Az izmaim belefeszültek a koncentrálásba,ugyanis már siettem volna Carlisle-hoz beszámolni arról, amit éreztem.Kicsöngetéskor gyorsan elköszöntem a barátaimtól,ami kicsit zavartan hangozhatott:
-Figyi,nekem most rohannom kell.Jók legyetek.Sziasztok-és már kinn is voltam a szakadó esőben.
A hátammögül még annyit hallottam,hogy Crissy értetlenkedve kiáltott utánam
-Amy,de mi...mi történt......?
Aaron ennek kicsit örült,hogy mennem kellet mert így kettesben lehettet egy kicsit élete szerelmével.
Felpattantam a biciklimre és teljes erőmből tekertem a Cullen házba.Amikor a közelbe értem hirtelen ugyanaz a szag csapott meg mint a teremben.Gyorsítottam a tempón,ám mikor odaértem meglepődve tapasztaltam,hogy Jasper kinn áll a tornácon az idegennel.Az ajtón ekkor lépett ki Carlisle,aki mosolyogva köszönt.
-Amy,jó,hogy jössz!Ő itt Zafrina.Az amazonokkal él.
-De hát én....
-De hát mi?Amy mi a baj?
-Ma a suliba idegen vámpír szagot éreztem.Nem tudtam,hogy Ő a család barátja.Azért jöttem figyelmeztetni,hogy valaki van az erdőben.Sajnálom....Nem akrtalak kellemetlen helyzetbe hozni,csak..
-Semmi csak Amy.Helyesen cselekedtél.-nyogtatott kedves hangon Zafrina-Nem szóltam Carlisle-nak,hogy érkezem.Erre jártam és gondoltam meglátogatom őket.
-Értem.Nos,hát akkor én megnézem a többieket.-és már benn is voltam a házban.
Még annyit hallottam,hogy Carlisle megkérdezte tőle merre vannak a társai.
Emmett Rose-zal és Alice-szel ült a kanapén,Esme pedig a konyhában volt.Tudtam,hogy valami nem stimmel vele,mert akkor szokott ide vonulni,mikor bántja valami.
-Esme miért vagy ilyen lehangolt?
-Tudod, Amy,nagyon hiányzik Reneesme és Jacob.Mostanába elhanyagolnak minket.Egyre kevesebb időt tölt egyött a család.
-Hát ezért vagy szomorú??Mi lenne ha szólnék anyuéknak meg nagyiéknak is,hogy jöjjönek el a hétvégén.És így együtt leszünk egy kicsit.
-Ez remek lenne kincsem.-mosolyodott el.
-Na én megyek is,mert még tanulnom kell.
Elköszöntem mindenkitől,még Jasperéknek is felköszöntem,mert tudtam ha még suttogok akkor is meghallják,mert idő közben már Zafrina is távozott.
Az eső megint esett,így bőrig áztam mire hazaértem.Apáékat a konyhában találtam.
-Sziasztok.Bocsi,hogy késtem,csak beugrottam Carlisle-ékhoz,mert idegen vámpírt éreztem ma a suli körül,de,mint kiderült valami Zafrina volt az.
-Szia drágám.-köszöntek egyszerre
-Zafrina itt volt???-kérdezte anyám.
-Igen,erre járt és gondolta meglátogatja őket.
-Kár,hogy nem nézett el hozzánk is.Az esküvőnkön láttam utoljára.Emlékszel?-fordult a kérdéssel apa felé.
-Igen,meg akkor is itt volt mikor téged kellett megvédeni a Volturi-tól.-húzta az ölébe apu és megcsókolta.
Nem szerettem mikor előttem romantikáznak,de nem volt mit tenni.
-Tudtátok,hogy Esme nagyon szomorú?-kérdeztem
-Miért,történt valami?-ezt a kérdést nem apától vártam volna.Egy kicsit meglepett a dolog,de tudtam,hogy nagyon jóban vannak már.
-Hiányol titeket.Úgy érzi,nagyon elhanyagoljátok őket.Felajánlottam neki,hogy szólok nektek meg nagyiéknak is és ott tölthetnénk a hétvégét.
-És a kisasszony mikor akar tanulni?-kérdezte apa nevetve.
-Ugyan apu!!Már nem adnak új anyagot,mert mindenből a vizsgákra készülünk.
-Rendben,akkor hívd fel nagyapáékat és Esmet,hogy ott leszünk szombat reggel.
Nem kellett kétszer mondani,már rohantam is a telefonhoz.
Az utolsó óra közepén a nyitott ablakon át,megéreztem valamit.Ez a valami nem más volt mint vámpírszag,ami azt jelentette,hogy a suli közelében egy idegen vámpír mászkál.Az izmaim belefeszültek a koncentrálásba,ugyanis már siettem volna Carlisle-hoz beszámolni arról, amit éreztem.Kicsöngetéskor gyorsan elköszöntem a barátaimtól,ami kicsit zavartan hangozhatott:
-Figyi,nekem most rohannom kell.Jók legyetek.Sziasztok-és már kinn is voltam a szakadó esőben.
A hátammögül még annyit hallottam,hogy Crissy értetlenkedve kiáltott utánam
-Amy,de mi...mi történt......?
Aaron ennek kicsit örült,hogy mennem kellet mert így kettesben lehettet egy kicsit élete szerelmével.
Felpattantam a biciklimre és teljes erőmből tekertem a Cullen házba.Amikor a közelbe értem hirtelen ugyanaz a szag csapott meg mint a teremben.Gyorsítottam a tempón,ám mikor odaértem meglepődve tapasztaltam,hogy Jasper kinn áll a tornácon az idegennel.Az ajtón ekkor lépett ki Carlisle,aki mosolyogva köszönt.
-Amy,jó,hogy jössz!Ő itt Zafrina.Az amazonokkal él.
-De hát én....
-De hát mi?Amy mi a baj?
-Ma a suliba idegen vámpír szagot éreztem.Nem tudtam,hogy Ő a család barátja.Azért jöttem figyelmeztetni,hogy valaki van az erdőben.Sajnálom....Nem akrtalak kellemetlen helyzetbe hozni,csak..
-Semmi csak Amy.Helyesen cselekedtél.-nyogtatott kedves hangon Zafrina-Nem szóltam Carlisle-nak,hogy érkezem.Erre jártam és gondoltam meglátogatom őket.
-Értem.Nos,hát akkor én megnézem a többieket.-és már benn is voltam a házban.
Még annyit hallottam,hogy Carlisle megkérdezte tőle merre vannak a társai.
Emmett Rose-zal és Alice-szel ült a kanapén,Esme pedig a konyhában volt.Tudtam,hogy valami nem stimmel vele,mert akkor szokott ide vonulni,mikor bántja valami.
-Esme miért vagy ilyen lehangolt?
-Tudod, Amy,nagyon hiányzik Reneesme és Jacob.Mostanába elhanyagolnak minket.Egyre kevesebb időt tölt egyött a család.
-Hát ezért vagy szomorú??Mi lenne ha szólnék anyuéknak meg nagyiéknak is,hogy jöjjönek el a hétvégén.És így együtt leszünk egy kicsit.
-Ez remek lenne kincsem.-mosolyodott el.
-Na én megyek is,mert még tanulnom kell.
Elköszöntem mindenkitől,még Jasperéknek is felköszöntem,mert tudtam ha még suttogok akkor is meghallják,mert idő közben már Zafrina is távozott.
Az eső megint esett,így bőrig áztam mire hazaértem.Apáékat a konyhában találtam.
-Sziasztok.Bocsi,hogy késtem,csak beugrottam Carlisle-ékhoz,mert idegen vámpírt éreztem ma a suli körül,de,mint kiderült valami Zafrina volt az.
-Szia drágám.-köszöntek egyszerre
-Zafrina itt volt???-kérdezte anyám.
-Igen,erre járt és gondolta meglátogatja őket.
-Kár,hogy nem nézett el hozzánk is.Az esküvőnkön láttam utoljára.Emlékszel?-fordult a kérdéssel apa felé.
-Igen,meg akkor is itt volt mikor téged kellett megvédeni a Volturi-tól.-húzta az ölébe apu és megcsókolta.
Nem szerettem mikor előttem romantikáznak,de nem volt mit tenni.
-Tudtátok,hogy Esme nagyon szomorú?-kérdeztem
-Miért,történt valami?-ezt a kérdést nem apától vártam volna.Egy kicsit meglepett a dolog,de tudtam,hogy nagyon jóban vannak már.
-Hiányol titeket.Úgy érzi,nagyon elhanyagoljátok őket.Felajánlottam neki,hogy szólok nektek meg nagyiéknak is és ott tölthetnénk a hétvégét.
-És a kisasszony mikor akar tanulni?-kérdezte apa nevetve.
-Ugyan apu!!Már nem adnak új anyagot,mert mindenből a vizsgákra készülünk.
-Rendben,akkor hívd fel nagyapáékat és Esmet,hogy ott leszünk szombat reggel.
Nem kellett kétszer mondani,már rohantam is a telefonhoz.
Hello mindenkinek:)
Sziasztok!
Ezt a blogot az általam írt fanficnek hozat létre,ami Amy Black szemszögéből íródott,aki nem más,mit Reneesme és Jacob gyermeke.Most írtam először ilyet,úgyhogy a véleményeteket kérném,legyen sz jó és rossz,mert a gondolataitok nekem sokat jelentenek.
Köszi,hogy benétzél!!
Jó olvasást:)
Ezt a blogot az általam írt fanficnek hozat létre,ami Amy Black szemszögéből íródott,aki nem más,mit Reneesme és Jacob gyermeke.Most írtam először ilyet,úgyhogy a véleményeteket kérném,legyen sz jó és rossz,mert a gondolataitok nekem sokat jelentenek.
Köszi,hogy benétzél!!
Jó olvasást:)
1.fejezet: Epilogus
Borús napra ébredtem ma is,mint általában minden nap,itt Forksban.Senki nincs itthon,mivel anya Alice nénikéjével vásárol,apának pedig a falkával volt reggel találkozója és még nem érkezett meg.Lassan kikászálódtam az ágyamból és rendbe tettem magam.Lementem reggelizni és a pulton egy üzenetet találtam, apa írta:
Amy a falkával leszek egész nap.Anyádnak már szóltam erről.Este jövök kicsim.Jó legyél! Szeretlek!
Apa
Úgy gondoltam, mivel nem volt semmi házi feladatom,elnézek nagyiékhoz.
-Sziasztok!-köszöntem be az ajtón.
-Á,Amy drágám régen láttalak-örvendezett Edward nagyapám.
-Ki az Edward?-kérdezte nagyi,de már jött is kifelé a szobából-Kit látnak szemeim!Örülök,hogy itt vagy!-és ezzel már át is ölelt.
Örültem neki,hogy én is örököltem abból a gyorsaságból.Szerencsére mindkét részemről volt esélyem erre.Pedig ritka,hogy olyannak legyen gyereke,mint anyum aki ugye hibrid.
-Hol van Reneesme és Jacob?-érdeklődött nagy kívácsisággal Bella.
-Apa a falkával van ma,anya meg Alice-szel vásárol.Hogy-hogy nem tudtatok róla?-Ez kicsit furcsa volt ,mert mindent megszoktak beszélni egymással.
-Van egy olyan sejtésem,hogy anyád és Alice valamiben sántikálnak.-szólalt meg nagyapa egy csibészes mosollyal amit annyira szeret nagyi.
-Ugye nem az érettségi bulimat szervezik??-egyből a legrosszabbra gondoltam.
Még egy hónap és leérettségizek.Alice-t ismerve nagy bulit szervez,pedig én nem rajongok a nagyszabású partyk iránt.Ezt nyilvánvalóan Bellától örököltem,ugyanis ő se szerette az ilyeneket,legalábbis míg ember volt.
Mivel nem sütött a nap,elmentünk hármasban vadászni.Én fogyaszthatok emberi ételt,vért,és nyers húst is.Az utóbb kettőt nem igazán kedveltem,de néha muszály volt vért is innom.Nagyon jól éreztem magam,már csak azért is,mert imádtam a sebességet.Nagyon felszabadultam futás közben.
Hazafelé beugrottunk Carlisle-ékhoz.Mindenkit otthon találtunk,kivéve ugye Alice-t.
-Bella,Edward,Amy nahát!-üdvözölt minket Esme.
-Esme,de hiányoztatok már.-nyomtam két puszit az arcukra,majd lehuppantam Emmett mellé,aki épp meccset nézett a tv-ben.
-Amy,te meg,hogy kerülsz ide??Azt hittem elragadt valami kozmikus erő.-viccelődött a nagy mackó mellettem.
Imádtam Emettel lenni mert mindig sikerült megnevettetnie.
-Haha,nagyon vicces vagy.!Nem ragadott el senki és semmi,csak tudod tanulnom is kell.Emlékeztetnélek,hogy én még csak most járom ELŐSZÖR a középsulit,nem úgy,mint egyesek-böktem oldalba.Erre a beszólásomra a szoba a nevetéstől volt hangos.
A mai naptól egy kicsit elfáradtam,így elbúcsúztam a családomtól és elidultam hazafelé.Útközben beugrottam nagyiék házába a táskámért és már indultam is tovább.Nem volt kedvem emberi tempóban sétálni ezért begyorsítottam,mert már csak arra vártam,hogy ágyba kerüljek minél hamarabb.
Mikor a házunk közelébe értem visszavettem a tempóból.Anya és apa otthon voltak már,de volt ott illetve voltak ott mások is.Az egész falka a kis nappalinkban ücsörgött vidáman és beszélgettek.
-Hahó,megjöttem!Mi van itt?Mi ez a nagy durúzsolás??-kérdeztem tőlük.
Mikor megláttak mindenki elhallgatott,még a légy zümmögését is lehetett hallani,(persze nem mintha máskor nem hallanám.)
Mintha megbeszélték volna,egyszerre vágták rá:
-Semmi.
-Aha...és ezt higyjem is el??-néztem körbe a szobában lévőkön vigyorogva.
Erre a kérdésemre nem válaszolt senki,mert mindenkinek hirtelen valami dolga akadt.Mikor kiürült a ház,próbáltam kifaggatni apáékat,de mind hiába.Nem mondtak semmit.Tudtam,hogy biztos nem avatnak be a dologba,így felmentem lefeküdni,mivel másnap suli.
Reggel mint mindig,Crissy-vel mentem iskolába.Már ovis korunk óta ismerjük egymást és ő a legjobb barátnőm.Vele és Aaron-nel szoktam Port
Angeles-be moziba járni.Aaron-t le se lehet vakarni rólunk,ugyanis fülig szerelmes Crissy-be.Én vagyok nekik a "lelki szemetesük".Aaron panaszkodik Crissy-re,Crissy Aaron-re.De ettől eltekintve nagyon jóban vagyunk.
Minden a megszokott kerékvágásba haladta,egyet leszámítva......
Amy a falkával leszek egész nap.Anyádnak már szóltam erről.Este jövök kicsim.Jó legyél! Szeretlek!
Apa
Úgy gondoltam, mivel nem volt semmi házi feladatom,elnézek nagyiékhoz.
-Sziasztok!-köszöntem be az ajtón.
-Á,Amy drágám régen láttalak-örvendezett Edward nagyapám.
-Ki az Edward?-kérdezte nagyi,de már jött is kifelé a szobából-Kit látnak szemeim!Örülök,hogy itt vagy!-és ezzel már át is ölelt.
Örültem neki,hogy én is örököltem abból a gyorsaságból.Szerencsére mindkét részemről volt esélyem erre.Pedig ritka,hogy olyannak legyen gyereke,mint anyum aki ugye hibrid.
-Hol van Reneesme és Jacob?-érdeklődött nagy kívácsisággal Bella.
-Apa a falkával van ma,anya meg Alice-szel vásárol.Hogy-hogy nem tudtatok róla?-Ez kicsit furcsa volt ,mert mindent megszoktak beszélni egymással.
-Van egy olyan sejtésem,hogy anyád és Alice valamiben sántikálnak.-szólalt meg nagyapa egy csibészes mosollyal amit annyira szeret nagyi.
-Ugye nem az érettségi bulimat szervezik??-egyből a legrosszabbra gondoltam.
Még egy hónap és leérettségizek.Alice-t ismerve nagy bulit szervez,pedig én nem rajongok a nagyszabású partyk iránt.Ezt nyilvánvalóan Bellától örököltem,ugyanis ő se szerette az ilyeneket,legalábbis míg ember volt.
Mivel nem sütött a nap,elmentünk hármasban vadászni.Én fogyaszthatok emberi ételt,vért,és nyers húst is.Az utóbb kettőt nem igazán kedveltem,de néha muszály volt vért is innom.Nagyon jól éreztem magam,már csak azért is,mert imádtam a sebességet.Nagyon felszabadultam futás közben.
Hazafelé beugrottunk Carlisle-ékhoz.Mindenkit otthon találtunk,kivéve ugye Alice-t.
-Bella,Edward,Amy nahát!-üdvözölt minket Esme.
-Esme,de hiányoztatok már.-nyomtam két puszit az arcukra,majd lehuppantam Emmett mellé,aki épp meccset nézett a tv-ben.
-Amy,te meg,hogy kerülsz ide??Azt hittem elragadt valami kozmikus erő.-viccelődött a nagy mackó mellettem.
Imádtam Emettel lenni mert mindig sikerült megnevettetnie.
-Haha,nagyon vicces vagy.!Nem ragadott el senki és semmi,csak tudod tanulnom is kell.Emlékeztetnélek,hogy én még csak most járom ELŐSZÖR a középsulit,nem úgy,mint egyesek-böktem oldalba.Erre a beszólásomra a szoba a nevetéstől volt hangos.
A mai naptól egy kicsit elfáradtam,így elbúcsúztam a családomtól és elidultam hazafelé.Útközben beugrottam nagyiék házába a táskámért és már indultam is tovább.Nem volt kedvem emberi tempóban sétálni ezért begyorsítottam,mert már csak arra vártam,hogy ágyba kerüljek minél hamarabb.
Mikor a házunk közelébe értem visszavettem a tempóból.Anya és apa otthon voltak már,de volt ott illetve voltak ott mások is.Az egész falka a kis nappalinkban ücsörgött vidáman és beszélgettek.
-Hahó,megjöttem!Mi van itt?Mi ez a nagy durúzsolás??-kérdeztem tőlük.
Mikor megláttak mindenki elhallgatott,még a légy zümmögését is lehetett hallani,(persze nem mintha máskor nem hallanám.)
Mintha megbeszélték volna,egyszerre vágták rá:
-Semmi.
-Aha...és ezt higyjem is el??-néztem körbe a szobában lévőkön vigyorogva.
Erre a kérdésemre nem válaszolt senki,mert mindenkinek hirtelen valami dolga akadt.Mikor kiürült a ház,próbáltam kifaggatni apáékat,de mind hiába.Nem mondtak semmit.Tudtam,hogy biztos nem avatnak be a dologba,így felmentem lefeküdni,mivel másnap suli.
Reggel mint mindig,Crissy-vel mentem iskolába.Már ovis korunk óta ismerjük egymást és ő a legjobb barátnőm.Vele és Aaron-nel szoktam Port
Angeles-be moziba járni.Aaron-t le se lehet vakarni rólunk,ugyanis fülig szerelmes Crissy-be.Én vagyok nekik a "lelki szemetesük".Aaron panaszkodik Crissy-re,Crissy Aaron-re.De ettől eltekintve nagyon jóban vagyunk.
Minden a megszokott kerékvágásba haladta,egyet leszámítva......
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
