24.fejezet

Na ez egy ritka alkalom.Egy nap két fejezet.Ma nagyon írós kedvemben vagyok,úgyhogy itt van még egy rész kárpótlásul a hiányokért.Remélem tetszik nektek.Komikat kérek.Puszi Amy




Fogalmam sincs mikor aludtam el,de egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy valaki visz felfele a szobámba...
Mikor letett kinyitottam a szemem és Ray hatalmas barna szemeivel találtam magam szembe.
-Köszönöm,hogy felhoztál.-mondtam halkan.
-Szívesen.Aludj jól.-és elindult kifelé.Már az ajtóban volt mikor utána szóltam:
-Ray.
-Tessék.-sétált vissza.
-Nem maradnál?Nincs kedvem együl lenni.Kérlek.Ígérem nem csinálok semmit.-néztem rá a legangyalibban ahogy tőlem tellett.Valahogy úgy éreztem,hogy most szükségem van a közelségére.
-Biztos ezt akarod?-nézett rám kételkedőn.Határozottan bólintottam.Elindult az ágy felé és lassan bemászott mellém.Jól esett az a melegség és nyugalom amit árasztott.Fejemet a mellkasára hajtottam és vártam a reakcióját.Átkarolta a hátam és közelebb húzott magához.Jól esett,hogy tolt el magától.Mát épp félálomba voltam mikor homlokomon éreztem forró ajkait.
-Szép álmokat szépségem.-durúzsolta halkan.Jóleső érzés árasztott el e mondat hallatán.Ám nem gondolkodtam tovább, mert az fáradtság felülkerekedett rajtam és mély álomba zuhantam.
Egy erdőben voltam.Egy fa alatt feküdtem,ám mikor oldalra nézetem felfedeztem,hogy nem vagyok egyedül.Ray ott feküdt mellettem.A madarak csiripeltek,a fák suhogtam és halvány napsugár simogatta az arcom.E három dolog idilli érzést keltett bennem,ám egy valami még csodásabbá tette ezt a dolgot.Az,hogy a szerelmem ott feküdt mellettem.Igen a szerelmem.Most már bátran kimondhatom,hogy hiába küzdök az érzéseim ellen nem fog menni.Tudtam,hogy Ray viszont szeret és,hogy soha nem tudta nekem ártani.Ha kell az életét is feláldozná értem.Lassan közelebb kúsztam és hozzábújtam.Úgy éreztem semmi sem tudja elrontani ezt a pillanatot.De tévedtem. A fák közül hangos morgás hallatott.A hang irányába fordultam és akkor megláttam Markot aki a fák árnyékában állt támadó állásban.Szemét egy percre nem vette le Rólunk.
-Mark mit keresel te itt?-keltem fel a földről.
-Hogy merészeltél megcsalni?-szeme izzott a dühtől.
-Mi az hogy megcsaltalak.Elhagytál.Azt képzelted,hogy egész életemben utánad fogok siránkozni?Hát tévedtél.Nem fogom tönkretenni az életem azért mert otthagytál.Ray legalább megért és tudom,hogy soha nem hagyna el.Nem úgy mint te.És és..én szeretem....-ordítottam neki.Közben mellettem Ray egyre jobban remegett.Tudtam,hogy nem sok kell neki,hogy átváltozzon.
-De te nem szerethetsz egy korcsot.
-Ó szóval így állunk?Egy korcsot.Akkor kérdem én...te hogy tudtál beleszeretni-ha egyátalán beszélhetünk ilyenről-egy félvérbe?Akkor a te szemedben én is csak egy korcs vagyok?-a hangom már inkább gúnnyal volt teli,mint sem dühhel.És ekkor bekövetkezett amitől féltem.Ray egyre jobban remegett és egy szempillantás alatt átváltozott farkassá.Immáron így állt mellettem.
-Tudod mit?Legyél boldog ezzel a bolhás döggel.Hiszen igazad van te sem vagy különb nála...-és köpött egyet.Ekkor elborult Ray agya és nekirontott Marknak.Én tehetetlenül álltam ott,míg ők harcoltak.A fák törzsben törtek el mikor nekivágódtak.Egyszer arra lettem figyelmes,hogy Mark Ray fölé kerekedik és belemélyesztette a fogát,majd eltűnt a fák sűrűjében.Én eszeveszettül rohantam a hatalmas farkas test mellé.A könnyeim csak úgy zárporoztak mert tudtam ha egy vámpír megharap és vérfarkast akkor az meghal.Mikor odaértem Ray mellé térdre ereszkedtem.Halkan még pihegett.Fejét az ölembe vettem és simogattam.
-Ray nem...nem hallhatsz meg.Mi lesz velem nélküled..szeretlek..nem hagyhatsz magamra.-sírtam felette.Ekkor vett egy utolsó levegőt és nem mozdult többet.
-Neeee..Ray...-zokogtam.

-Amy,Amy kelj fel kérlek.-rázott meg valaki.Kinyitottam a szemem és egyből átöleltem Rayt.
-Csss semmi baj.Csak álmodtál.nincs semmi baj.Nyugodj meg.-simogatta a hátamat.
-Olyan rossz volt.-zokogtam még mindig.Most jutott el a teljes tudatomig,hogy nem tudnék Ray nélkül élni.
-A nevemet kiabáltad és sírtál.Elmondod mi történt?-kérdezte miután kezdtem megnyugodni.
-Nem szeretnék róla beszélni.Csak azt szeretném,hogy egy kicsit még marad itt.
-Rendben.
Néhány percig csendben voltunk,de tudtam,hogy nekem kell valami magyarázattal szolgálni,hogy miért akartam,hogy itt aludjon velem és miért borított ki úgy az az álom.
-Ray.-néztem a szemébe.Vettem egy mély levegőt és folytattam.-én....én azt hiszem,hogy szeretlek.
Lehajtottam a fejem és vártam,hogy reagál rá.Az állam alá nyúlt és felemelte a fejem.
-Én is szeretlek Amy.És soha nem akarlak elveszteni.-és megcsókolt.Boldogság töltötte el a szívem,hogy annyi idő után végre sikerült továbblépnem és megtaláltam a másik felem.Ezt a remek "jelenetet" a drága öcsém zavarta meg:
-Amy nem tudod hol van Ray mert amióta felhozott...-és akkor látott meg minket amit egymás karjaiban fekszünk.-amióta felhozott nem látta senki.-és vigyor húzódott a szájára.
-Hát megtaláltál itt vagyok-törte meg a csendet Ray.
-Látom haver...látom..Na akkor én megyek is..-és húzta be maga mögött az ajtót.
-Alex-szóltam utána-légyszi apáéknak ne mond még el.Mi szeretnénk.
-Rendben.-és kiviharzott a szobából.
-Hát igen.Az én öcsém.Mindog tudja mikor kell jönni.-nevettem el magam.
-Pontosan.De ideje felkelnünk mert nem fogja sokáig tartani a száját.
-Oké.-majd megcsókolt és kikelt az ágyból és ment a saját szobájába valami cuccért.
Én még feküdtem egy kicsit az ágyon és mosolyogtam.Úgy éreztem soha nem voltam ilyen boldog.És hogy ha Aaron nem mondja azt a bizonyos egy mondott akkor még talán meg sem történt volna ez a reggeli eset.Gyorsan felöltöztem és elvégeztem a fürdőszobai teendőket,majd ugrándozva mentem le a földszintre.

23.fejezet

Nos drágáim.Nagyon sajnálom,hogy ennyit késtem,de egyszerűen nem volt ihletem,hogy hogy kéne folytatnom a történetemet.Itt a nyár szóval most megpróbálok megint több rész feltenni.Na nem is húzom tovább az időt remélem tetszeni fog nektek.Komikat kérek.Jó olvasást.Puszi Amy






A napok vészesen teltek.Crissy-ék már csak két napig maradnak a városban,utána továbbmennek.A legközelebbi úti céljuk Németország lesz.Nagyon fognak hiányozni,egészen megszoktam így 1-2 hét alatt,hogy mellettem vannak.Ebben az időben úgy éreztem minden rendben van körülöttem.Velem voltak a legjobb barátaim és a családom.Úgy érzem kimondhatom,hogy teljes szívemből boldog voltam.Nem tűnt el végleg,de csillapodott az a fájdalom a szívemben,amit Mark okozott.Már kezdtem beletörődni,hogy nincs mellettem,de a szívem mélyén reménykedtem abban,hogy talán még mindig szeret és nem önszántából hagyott el.

Reggel egész jó kedvemben ébredtem eltekintve attól,hogy ma utaznak el Crissyék.Tegnap már becsomagoltak mindent,úgyhogy ma még rendezhetünk egy utolsó tracs partit.A gép amivel mentek 4-kor indul a seattle-i reptérről.
Épp a reggeli tányérokat mostuk barátnémmal mikor hossza csend után megszólalt:
-Amy,szeretnék kérni,illetve kérdezni tőled valamit-kezdte.Letettem a törülgetőruhát a kezemből és kíváncsian figyeltem mit akar mondani.
-Aaron és én azon gondolkodtunk,hogy talán velünk jöhetnél Németországba.Rád férne egy kis kikapcsolódás és helyváltozás.Itt minden Markra emlékeztet.És ne nézz így.A szüleid előtt lehet,hogy eltudod rejteni mit érzel ,de a legjobb barátnődet nem tudod átverni.Úgyhogy szeretnénk ha velünk jönnél.
Hirtelen nem tudtam mit mondjak.Eszem szerint már mentem volna csomagolni,de a szívem azt diktálta,hogy nem hagyhatom itt a családomat.
-Crissy nagyon örülnék neki,de nem mehetek.Nekem itt van az életem és a családom.Nem tudom őket itt hagyni.Sajnálom.-hajtottam le a fejem.
-Nem kell sajnálnod,megértem.Csak eg ötlet volt.-ölelt meg.
-Mi ez a nagy érzelgés fiatalok?-jött be apu az ajtón.
-Semmi.-vágtuk rá egyszerre.
-Hát jó.-mosolygott és visszament immár egy pohár vízzel a kezében.
Az egész délelőttöt végig beszélgettük.Egy óra felé elindultunk a reptérre,mert még előtte beugrottunk a farkasokhoz is elköszönni.Ez a pár hét alatt nagyon megkedvelték egymást,már amennyire jóban lehet egy vámpír és egy vérfarkas.Miután mindenkitől elköszöntek elindultunk,mert már így is késésben voltunk.Apa egyből a reptér előtt rakott ki minket,hogy minél hamarabb bejussunk.
-Nos ideje mennünk becsekkoni.-szólt Aaron.
Éreztem,hogy könnyek szöknek a szemebe.Crissyvel találkozott a tekintetünk és láttam rajta,hogy ha tudott volna akkor már neki is folytak volna a könnyei.
-Hát akkor jók legyetek.Vigyázzatok magatokra.-kezdtem a búcsúzkodást.
-Te is vigyázz magadra.És ígérd meg,hogy legalább meglátogatsz majd minket.-ölelt meg Crissy.Így álltunk egy darabig nekem patakokban hullott a könnyem,barátném meg csak szipogott.
-Na jó csajok ha tovább lelkiztek és is elbőgöm magam és az nem lenne valami jó ötlet.-rántott vissza minket a valóságba Aaron.Mindketten nevettünk és elengedtük egymást.
-Vigyázz Crissyre és persze magadra is.-öleltem át.
-Ígérem.És aztán nem szomorkodni.Fogadj meg egy tanácsot.Nézz egy kicsit kívülállóként magadra és Rayre..ha megteszed más színben fogod látni a dolgokat.-engedett el.
-Ezt meg hogy érted?-kérdeztem értetlenül.
-Erre neked kell rájönnöd.-emelte fel a táskákat.-Hát akkor szia.-köszönt el mosolyogva.
-Szia Amy hiányozni fogsz.-szólalt meg Crissy.
-Ti is nekem.Majd hívjatok ha megérkeztetek.Sziasztok.
Elindultak és pár perccel később már el is tüntek a nagy tömegben.

Mikor hazaértünk felmentem a szobámba és ledőltem az ágyra.Egyfolytában az járt a fejemben,amit Aaron mondott.Nézzek egy kicsit kívülállóként magunkra.Tény,hogy jól elvoltunk Ray-el,de nem éreztem iránta semmit.Vagyis azt hiszem.Igazából nem tudtam eldönteni mit érzek iránta.Ha mellettem van akkor jó kedvem van és nevetek,ha viszont nem volt velem éreztem a hiányát.Mikor belefáradtam az elmélkedésembe felkeltem az ágyról és elindultam a szekrény felé.Kivettem a fiókból a pizsamámat és a neszeszeremet és bezárkóztam a fürdőbe.Teleengedtem a kádat és elmerültem a habokba.Fogalmam sincs mióta feküdhettem benne,csak arra eszméltem fel,hogy valaki kopogtat.
-Amy,kicsim jól vagy?Nincs bajod?-hallottam meg anyu hangját az ajtó mögül.
-Nincs anyu.Csak azt hiszem egy kicsit elbóbiskoltam.-válaszoltam.
-Rendben.-és már halkult is a léptei zaja.Anyunak szokása ha túl sokat vagyok benn a fürdőben,akkor jön és kérdezi van e valami baj.
Felvettem a pizsimet és immár újult erővel libbentem ki az ajtón.Nem volt kedvem még lefeküdni ezért lementem a földszintre a drága családomhoz.Apa,Ray és Alex a szobában ült és valami meccset néztek.Ilyen is ritkán van,ugyanis a falkának mostanában sokat kell őr járatozni ezért nem nagyon vannak itthon apáék.Kinéztem a konyhába hátha ott van anyu de nem volt.
-Anya hol van?-mentem be a nappaliba,ám a kérdésemre nem válaszolt senki.Beljebb sétáltam és odaálltam a tv elé hátha akkor figyelnek rám.-Hahóó.anyu hol van?-kérdeztem újra.
-Elment Alicevel vásárolni.De megtennéd,hogy kiállsz a képből.Lekötelez.-válaszolt öcsikém.
-Hát jó.-nem volt kedvem egyedül lenni ezért levágódtam Alex és Ray közé és néztem velük a meccset.Fogalmam sincs mikor aludtam el,de egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy valaki visz felfele a szobámba...