19.fejezet

Miért kell megfosztani a gyermekeket a szüleiktől?Miért?Tettem fel magamban a kérdéseket.

Markot felhívtam telefonon,hogy jöjjön át délután,mert meg kell vallani egy kicsit féltem egyedül maradni Alexszel ebben a nagy és üres házban.De persze volt egy másik ötletem is.Megpróbálom kijátszani Markot és utánuk megyek apáéknak....
-Amy Black-hallottam meg néném hangját-ne is álmodj róla,hogy sikerülni fog a kis terved.
Hát persze...az és drágalátos nénémmel nem számoltam.Ugyanis amint elhatároztam,hogy megszökök,ő már látta is.Így hát marad az idegeskedés.

(Aaron szemszöge)

A lábam már nem sajgott annyira,mikor visszaértek Tomék.A vezetőjük(Warren) mikor meglátta az ellátott sebeimet dühbe gurult.
-Mit csináltál te ribanc?-nyomta neki a falnak Kate-et.
-Ha nem kötöm be a sebeit akkor elvérzett volna.És azt te se akarhatod.Te mondtad,hogy vigyázzak rá..hát tessék.
-Rendben..-engedte el a nyakát.-de most szórakozzunk.
Tudtam mit jelent ez...megint valami iszonyú fájdalmat akar okozni nekem.Talán azt gondolja így átérzem az ő fájdalmukat is,amit akkor éreztek amikor megölte a nagyapám a vezérüket.Nem mertem belegondolni,hogy milyen szörnyűséget csinálhatnak velem úgy,hogy ne haljak bele.De egyben biztos voltam.Ha kell meghalok minthogy rászálljanak Crissyre is.
-Min jár az eszed kedvesem?-kérdezte Kimberli.
Undor futott végig az arcomon,mert nem fért a fejembe hogy hogy képes egy ilyen nő ennyire gonosznak lenni.
-Ha megakarnak ölni akkor tegyék meg.Rajta!!!!-üvöltöttem kikelve magamból.
-Nem..az túl egyszerű megoldás lenne.Ez így sokkal jobb-mondta Warren.És ezzel egy időben iszonyatos fájdalom hasított a lábfejembe.Mikor lenéztem majdnem elájultam,ugyanis az egyik lábujjam helyén csak egy vérző csonkot találtam.Felnéztem Warrenre aki vigyorogva forgatta a lábujjam a kezében.Megesküdtem magamba,hogy amíg élek addig nem fogom elfelejteni ezt a kárörvendő arcot amit most láttam.
Már megint éreztem a sötét ködöket gyűlni a szemem előtt,de még arra felfigyeltem,hogy Kate megindul felém,de egy határozott kéz a falhoz csapja.Küzdöttem a sötétséggel de nem bírtam tovább.A szemem lassan lecsukódott.Rájöttem,hogy már nem csak egy nő van az életemben akiért aggódtam.Jelen pillanatban Kate-et is féltettem,hogy ki tudja mit csinál vele az az állat.
Egyszer csak megint hideget éreztem az arcomon és reménykedtem,hogy Kate az.De tévedtem.Mikor kinyitottam a szemem Bill állt felettem és éppen egy rongyból csavart rám vizet,hogy felébredjek.
-Nem azért kínzunk,hogy ájulva elviseld a fájdalmat.-mondta.
Mikor teljesen kinyitottam a szemem láttam,hogy mindenki ott van a házban.
-Meddig akarják ezt csinálni velem?-kérdeztem száraz hangon,ugyanis a torkom kapart a szomjúságtól.Mit nem adtam volna most egy pohár vízért.
-Ameddig szükségesnek látjuk,addig.-és közelebb lépett hozzám.
Felkészültem arra,hogy a fájdalom ismét belém hasít és nem is tévedtem.Felemelte a kezemet és egy könnyed mozdulattal letépte az egyik körmömet.Éreztem ahogy a vér a kezemből is elkezd szivárogni.Fájdalmban felordítottam mert már nem bírtam elviselni.Az összes kínom és szenvedésem benne volt ebben az ordításban amit eddig éreztem.
-Hagyd ezt abba.Ha akarod változtasd át vagy öld meg,de ne kízozd tovább.-kiáltott Warrenre Kate.
-Te ebbe ne szólj bele vagy nagyon megbánod.Ma már másodjára állsz ez a tetű mellé-köpött le.
-Miért mit csinálsz velem?Megölsz?
-Te akartad-kiáltotta most már Warren is.
Odalépett Kate-hez és már csak arra eszméltem fel,hogy Kate eget rázó sikolyt hallatott és láttam a lángnyelvekbe hulló darabjait.Warren felnevetett és élvezettel cincálta darabokra Kate-et és dobta lángba.Társai Bill,Tom és Kimberli csak csendben nézték végig a jelenetet a sarokban állva.Pár perccel később a lángok alábbhagytak és már csak az égett szag érzett a levegőben.
-Ne sírj királyfi.Tán eltűnt a hercegnő?-gúnyolódott Warren.
Észre se vettem,hogy patakokban hullik a könnyem.Legszívesebben most azonnal nekiugrottam volna a nyakának,de nem tettem,mert tudtam,hogy úgysincs esélyen ellen.Egy szempillantás alatt megölne.

18.fejezet

(Aaron szemszöge)

Elővett egy papírt és egy tollat és elkezdte diktálni,hogy mit írjak.Mikor kész lettem vele,alaposan befújta az egyik dezodorommal.Aztán hirtelen sötétség borult a szemeim elé.Nem tudtam,hogy elaludtam vagy mi történt velem.Nem éreztem semmit.Az egész testem elvolt zsibbadva és a hangokat úgy hallottam,mintha víz alatt lennék.A sötétség egyre jobban húzott magával,és utána semmi.Csak ürességet éreztem.Nem tudtam,hogy mennyi ideig lehettem eszméletlen,de mikor felébredtem egy elhagyatott házban találtam magam a földön ülve.Az egész szobában sötét volt,csak néhány fénysugár hatolt át a parányi ablakon.Már kezdtem örülni,hogy egyedül vagyok és már a szökést fontolgattam mikor megszólalt valaki.
-Jó reggelt Csipkerózsika-szólalt meg a várt hang-hasadra süt a nap.-mondta "kedvesen".
-Azonnal eresszen el.
-Nem tehetem.Kár lenne kihagynod ilyen jó társaságot.Bemutatnálak a többieknek ha nem bánod.
-Eresszenek el!!-ismételtem magam.
-Nos,Kimberli,Tom,Bill,Kate ő itt a mi kis barátunk Aaron.Kérlek vigyázzatok rá és ne bántsátok őt....-mondta nekik a vezetőjük-...annyira.-tette hozzá.
-Mit akarnak csinálni velem?-kérdeztem.
-Hát először is játszunk veled egy kicsit,hogy végleg elmenjen a kedved a vámpírvadászattól,aztán meg majd alakul-szólt egy női hang és kéjes kacagást hallatott.
Reménykedtem,hogy egy csodával határos módon kikerülök valahogy ebből a helyzetből.De tudtam,hogy erősnek kell lennem,mert nem akarom,hogy Crissy-t bántsák nagyapám miatt.Talán még abban is reménykedtem,hogy ez az egész egy rossz álom és egyszer csak felébredek belőle.De tévedtem.Az egyik odasétált hozzám..talán valamelyik nő lehetett.
-Úgy látom nagyon jól érzed magad....-és rátérdelt a lábara ami hatalmas reccsenéssel eltört.
Fájdalmamban legszívesebben felordítottam volna magam,de nem adtam meg neki ezt az örömöt.Éreztem,hogy a csontom átszakítja a bőröm és elkezd vérezni a seb.A kezem ráraktam és úgy próbáltam csillapítani a vérzést,de hiába.A sötétség megint elindult felém és próbált a mélybe húzni.Azt még hallottam,hogy a vezető szól Kate nek,hogy maradjon itt velem,mert ők elmennek vadászni.Arra ébredtem,hogy valami vizes van a homlokomon.
-Sajnálom.-szólt Kate.
Nem hittem a fülemnek.
-Mi?Mi az,hogy sajnálod?Te is közéjük tartozol.Menj a közelemből.
Mikor lenéztem a lábamra láttam,hogy szakszerűen el van látva,és egyből hangnemet váltottam.
-Te bekötötted a lábam?-kérdeztem tőle.
-Igen.
-Köszönöm.De hogy hogy?Ha te ilyen vagy akkor miért vagy ezekkel az állatokkal?-értetlenkedtem.
-Az én apám is vámpírvadász volt és engem is ugyan úgy elraboltak,mint téged.Nem tehettem ellene semmit.Mikor átváltoztam nem tudtam kihez fordulni és így velük maradtam.Ne félj én nem bántalak.Segítek megszökni.
-Nagyon hálás vagyok amiért elláttad a sebeim.
Hirtelen megsajnáltam Kate-et,de tudtam,hogy ez is akár csapda is lehet.

(Amy szemszöge)

Miután megtudtam,hogy Aaron eltűnt,még jobban ideges lettem.Apa beszélt a falkával és úgy döntöttek,hogy ők is segítenek a keresésben,így már biztos,hogy létszámfölényben leszünk.A délelőtt többi részében nagyapa, Emmett és Jasper bácsival kidolgoztak egy stratégiát.
-Mikor indulunk megkeresni?-kérdeztem nagyapát.
-Délután indulunk.Nem vesztegethetjük az időt.
-Értem.Veletek mehetek?-szegeztem neki a kérdést.
-Amy ez nagyon veszélyes.Te sokkal sérülékenyebb vagy nálunk ,mit testileg és mint lelkileg.Hidd el az lesz a legjobb ha itthon maradsz és vigyázol a kisöcsédre.
-De anya is gyengébb,mint ti.Akkor ő miért mehet veletek.És Alice,Esme meg Rose Ők miért?
-Nessi és a lányok Crissyre vigyáznak.Ugyanis ha valamelyik megszökik az első útjuk Crissy-hez vezet majd.
-Értem.-de már ekkor nem tudtam a könnyeimnek parancsolni.Patakokban folytak az arcsomon le a könnycseppek,mikor valaki megfogta a térdem.
-Ne sírj Amy-gagyogta a kisöcsém.
Felvettem a kezembe és magamhoz húztam.Mélyeket lélegeztem finom baba illatából és próbáltam megnyugodni,de nem tudtam.Egyfolytában az járt a fejemben,hogy mi lesz ha valaki meghal a családtagjaim közül.Nem tudnám elviselni ha elvesztenék bárkit is.Miért nem lehet minden vámpír vegetáriánus?Miért kell nekik embereket megölniük?Miért kell megfosztani a gyermekeket a szüleiktől?Miért?Tettem fel magamban a kérdéseket.

17.fejezet:

Hajnali kettőkor Crissy kiütötte magát Alice meg én pedig újra elővettük a levelet amin a dörzsöléstől már nem volt olyan erős a kölni ezért egy érdekes szag csapta meg az orrunkat....
-Alice ez az amire gondolok?-kérdeztem nénémtől.
-Attól tartok igen.Minden féleképpen meg kell mutatni a levelet Carlisle-nak.Valószínű,hogy nem Aaron írta a levelet.Vagyha mégis akkor se önszántából.
-Akkor ezek szerint Aaron veszélyben lehet?-kérdeztem.
-Lehetséges.Utána kell néznünk Aaron múltjának és a szüleiének is.
-Szerintem hagyjunk Crissynek egy cetlit,hogy hazamentünk és majd hívjuk.
-Igen ez jó ötlet.
Alice odaugrott a fiókhoz és egy lapot húzott elő belőle.Mikor elkészült vele odatette az asztalra ahol biztos észre veszi majd a barátnőm.Mivel nem akartunk felébreszteni Crissy szüleit,így a nagyapa féle közlekedést választottuk.Kiugrottunk az ablakon.Az erdőben szélsebesen futottunk,hogy minél hamarabb hazaérjünk.A házba beérve mindenkit a nappaliban találtunk.Emmett szokásához híven a TV-t kapcsolgatta,a többiek pedig csak néztek ki a fejükből.Ahogy berontottunk minden szem egyből ránk szegeződött.
-Hát ti?Hogy hogy ilyen korán itthon vagytok?-kérdezte Esme.
-Van egy kis gond.És lehet,hogy nem is olyan kicsi.-kezdett bele Alice.
-Miért mi történt?-most már Jasper is bekapcsolódott a beszélgetésbe.
Alice és én felváltva meséltük el a történteket és megmutattuk nekik a levelet amit elméletileg Aaron írt.A többiek szerint se stimmel valami a levéllel,már csak a szagával kapcsolatba se.Carlisle fel alá járkált a szobában és törte a fejét,hogy hogy kerülhetett Aaron vámpírok közelébe.Mikor nem jutott semmire elvonult a dolgozószobájába.Az egész család gondolkodott az ügyön mikor meghallottuk,hogy Carlisle szólít minket.Felmentünk az emeletre és benyitottunk a szobába.
-Találtam valamit.-szólt hozzánk.
-Mégis mit?-kérdeztük kórusban.
-Aaron nagyapja vámpírvadász volt.Általában ez a "szakma" fiúágon öröklődig.Vagyis Aaron erejében némi vadász vér csörgedezik.
-És mi köze van ehhez a levélhez?-kérdetem mohón.
-Ezt akartam elmondani.Na szóval.Aaron nagyapja(Allan) megölt egy híres nomád vámpírt aki egy kisebb csapatnak volt a vezetője.Allan elmenekült a környékről,de tudta,hogy keresni fogják őt,ezért inkább öngyilkos lett,minthogy a vámpírok öljék meg.Mikor ez kiderült a vámpírok elkezdték üldözni Allan fiát,mert minden féle képpen bosszút akartak állni a gyilkosságért.Mint tudjuk Aaron apja hegymászás közben tűnt el.És ez nem véletlen.Ugyanis nem egy lavina ölte meg,hanem a vámpírok.
-És mikért akarják bántani akkor Aaront?-kérdeztem megint.
-Valószínű azért,mert félnek.Félnek,hogy Aaron valamelyiküket megöli.Ezért vagy átakarják változtatni vagy pedig megölik.
-És mit tehetünk?-vetette fel a kérdést Alice.
-Először is találnunk kell valami kiindulópontot.
-Miről beszéltek?-támadtam rájuk-Azt se tudjuk,hogy egyáltalán eltűnt-e Aaron.
-Amy az előbb míg Carlisle beszélt volt egy látomásom,miszerint Aaron édesanyja telefonálgat az ismerősök között,hogy nincs-e náluk a fia.-fogta meg Alice a vállamat.


(Aaron szemszöge)
Egyedül ültem otthon a szobámban,mivel anya dolgozott így nem volt társaságom.Crissyvel a hétvégét beszéltük meg,hogy akkor találkozunk.Épp az Mp3-amat kerestem mikor valaki megszólalt a hátam mögött.
-Nocsak nocsak....te lennél a híres Allan unokája?-kérdezte az idegen bársonyos hangján.Lassan megfordultam és egy izzó vörös szempárral találtam magam szemben.
-Ki maga?És,hogy jutott be a házunkba?-kérdeztem rettegve.
-Úgy néz ki te semmit nem tudsz a családodról.
-Ugyan maga honnan tudna bármit is?
-Jobban ismerem a családod mint gondolnád.És most szépen velem jössz barátom.
-Azt maga csak szeretné -és elkezdtem az ajtó felé futni de mielőtt kettőt léphettem volna már neki is csapódtam teljes erőből a falnak.Nagy reccsenés jelezte,hogy eltört néhány bordám és a számban éreztem az édeskés vér ízét.Kezemet a számhoz emeltem és letöröltem a kicsorduló vért.
-Ne próbálkozz.Úgyse jutsz messzire.De mivel kedves vagyok ezért felajánlok neked egy választási lehetőséget.Vagy velem jössz,vagy meglátogatom a csinos kis barátnődet.Hogy is hívják?Ja igen Crissy.Szép teremtés mondhatom.
-Ha csak egy ujjal is hozzáér....
-Fenyegetünk,fenyegetünk?Nos úgy gondolom,hogy az első lehetőséget választod,úgyhogy most írunk egy levelecskét a kedvesednek.
Elővett egy papírt és egy tollat és elkezdte diktálni,hogy mit írjak.Mikor kész lettem vele,alaposan befújta az egyik dezodorommal.Aztán hirtelen sötétség borult a szemeim elé.Nem tudtam,hogy elaludtam vagy mi történt velem.

16.fejezet: Crissy-nél

Felaggattam Alexre a kis kabátját és a nyakamba ültettem.Egy más mellett futottunk Markkal a Cullen házik.Alex sikoltozott a fülembe,annyira élvezte a futást.
Mikor odaértünk mindenkit a nappaliban találtunk.
-Sziasztok!-köszöntem nekik.
-Jó napot!-Mark még nem tegezte a családomat ugyanis apu nagyon ellenezte,hogy egyből letegezze az az ember aki elviszi majd otthonról az ő egyetlen pici lányát.
-Hát ti?Valami baj van?-jött oda hozzánk anyu.
-Nem semmi baj,csak elakart jönni Alex hozzátok.Meg amúgy is megszerettem volna kérdezni,hogy átmehetnék-e Crissy-hez este,mert nagyon padlón van szegény,mivel Aaron szakított vele és nem szeretne egyedül lenni.És azt hiszem,hogy Alice te is eljöhetnél.Biztos örülne neked Crissy.
-Jó persze megyek.-táncikált elém Alice.
Alexet mindenki a kezébe fogdosta és egyetlen percre se érte a kis lába a talajt.A délutáni játszótér kimarad a programunk közül.Ottmaradtunk a Cullen házba.A lányokkal fenn próbálgattuk a ruhákat,a fiúk pedig meccset nézetek a tv-ben.Mikor kezdett besötétedni Mark hazamet és megígérte,hogy holnap este elvisz a családjához.Alice és én raktunk egy táskába pár holmit ami szükséges lehet ma este.
-Mindent eltettél Amy?-kérdezte Alice.
-Alice,csak egy estére megyünk ..nem kell egy halom ruha.
-Oké,oké megértettem.
-Akkor indulhatnánk is.-sürgettem egy kicsit kedvenc nénémet.
-Rendben menjünk.
Gyorsan elköszöntünk mindenkitől és már indultunk is a garázs felé.Az ajtóban azonban volt egy kellemetlen találkozásom addig amíg Alice kiállt a kocsival......
-Szia Amy!
-Szia Ray.
-Jacob itt van?-kérdezte.
-Igen benn van még.De nekem most mennem kell .Szia.
-Oké szia.
***
Alice-szel villámgyorsan odaértünk a ház elé.Bekopogtunk.Crissy nyitott ajtót és ahogy meglátott minket a nyakunkba ugrott.
-Ugyan jó,hogy itt vagytok.-és megeredtek a könnyei.
-Ennyire azért ne örülj nekünk.-próbálta elviccelni a dolgot Alice.
Crissy egy halk kuncogást ejtett meg és beljebb tessékelt minket.Beköszöntünk az anyukájának a konyhába,majd felmentünk a szobájába.Lekuporodtunk a szőnyegre és én egy párnát vettem az ölembe.Crissy szobája igazi csajos kuckó volt.Volt benne minden ami kell,baldachinoságy,tükörasztal,rózsaszín falak.Tipikus.
-Na mesélj mi történt-szólt Alice.
Crissy már nem sírt,de látszott az arcán a meggyötörtség.
-Úgy volt,hogy reggel találkozunk Aaron-nel a parkban.Ki is mentem a megbeszélt időre,de helyette csak egy levél fogadott a kedvenc padunkon.Először nem hittem a szememnek amit olvastam,de aztán megértettem.Aaron egy levélben szakított velem.-fejezte be a mondandóját és egy levelet húzott elő a farzsebéből és az orrunk alá dugta.Elég furcsa volt,hogy a papírnak erős kölni illata volt.Alice-szel elkezdtük olvasni magunkba a levelet.

Kedves Crissy!

Sokat gondolkodtam kettőnkön és arra a következtetésre jutottam,hogy ez nem működhet kettőnk közt.És ne hibáztasd magad kérlek.Ez mind a Te érdekedben van.De tudnod kell,hogy mindig is szerettelek és szeretni is foglak,de ennek így kell lennie.Kérlek ne hívj és ne keress.Jobb lenne ha nem találkoznák egy ideig.

Szeretlek

Aaron

Mikor elolvastuk a levelet Alice-szel jelentőségteljes pillantást váltottunk,ugyanis mindkettőnknek feltűnt,hogy itt valami nincs rendben.Aaron-re nem vall,hogy csak úgy ok nélkül szakítson Crissyvel mikor úgy odavan érte.
Miután Crissy kisírta magát-ugyanis időközben megint rázendített-megtartottuk csajos pizsibulit.Alice csodaszépen kifestette a körmünket és mindkettőnknek más hajkölteményt csinált.Romantikus filmet néztünk és pattogatott kukoricát ettünk,amit persze Alice"nem szeret".Hajnali kettőkor Crissy kiütötte magát Alice meg én pedig újra elővettük a levelet amin a dörzsöléstől már nem volt olyan erős a kölni ezért egy érdekes szag csapta meg az orrunkat....