15.fejezet: Felhőtlen boldogság

-Vigyázok ígérem.-mondtam engedelmesen.
Mikor anyuék kimentek a szobából gyorsan felkaptam a ruháimat és beviharoztam a fürdőszobába.Már épp kész voltam mikor apa kopogott be.
-Kicsim keresnek-szólt az ajtó mögül.
-Rendeben egy pillanat és megyek.
A hajamat gyorsan feltűztem,mert nem akartam megvárakoztatni a vendégemet.Letrappoltam a lépcsőn és amikor megláttam ki keres nem hittem a szememnek.
-Mark...-ugrottam a nyakába.
Nem akartam elengedni.
-Szia Drágám!Úgy hiányoztál már.
Apa megköszörülte a torkát és Mark gyorsan letett.Teljesen megfeledkeztem arról,hogy Ők is benn vannak szobában.
-De nem azt mondtad,hogy tovább kell maradnotok mert a Volturi nem akar egyezkedni?-kérdeztem egyből,ugyanis valahányszor beszéltünk telefonon,mindig ezt mondta.
-Talán nem örülsz,hogy itt vagyok?-kérdezte vigyorogva és elindult az ajtó felé szépen lassan.
-Dehogy nem!Ne butáskodj.-és nyomtam egy gyors puszit az arcára.
-Amy mi akkor átmegyünk Esme-hez mert segíteni kell neki,vigyáznátok Alexre?-kérdezte anyu.
-Jó menjetek csak.Vigyázunk rá.
-Jó legyetek-szólt vissza apu a kijáratból,és jelentőségteljesen Markra nézett.
-Igen apu.
Még hallottuk ahogyan a kocsi kihajt a garázsból.
-Annyira de annyira.....-de nem tudtam befejezni a mondandómat mert Mark belémfojtotta a szót egy csókkal.
-Szeretlek.
-Én is téged-és én is megcsókoltam.
-Na és hol van a kis sógorkám?
-Sógorkád?-kérdeztem vissza,mert nem értettem.
-Hol van a kis Alex?
-Ja vagy úgy.Gyere benn van a szobájában.
Elindultunk át az előszobán fel az emeletre.Benyitottam a szobájába és azt hittem menten elájulok.Alex nem volt benn a szobájába.Rögtön átmentem anyuékéba,mert ott is szokott játszani,de ott se volt.Már a sírás kerülgetett mikor az én szobámhoz értünk és benyitottam.Öcsi a gardróbom előtt ült próbált felvenni egy szűk toppot.
-Te meg mit csinálsz?Halálra aggódtam magam miattad.Hogy kerülsz te az én szobámba és mit csinálsz te azzal a felsővel?
Válasz helyett egy nagy mosolyt kaptam.Nem tudtam rá haragudni.Mark a hátamat simogatta,hogy megnyugodjak.
Alex-szel a kezemben elindultunk lefelé a lépcsőn.Leültünk Markkal a nappaliban lévő kanapéra,Alexet pedig leraktuk magunk elé a szőnyegre,hagy játsszon.
-Kijössz velünk délután a játszótérre?-kérdeztem a szerelmemtől.
-Igen persze.Aztán meg elmehetnénk estére valahová kettesben.
-Ezt tudod,hogy meg kell még beszélnem apuékkal.
-Igen tudom.-és megpuszilta a fejem búbját.
Mark az ölébe vont,és így öltünk ki tudja meddig.A nyugalmunkat a telefonom csörgése szakította meg.
-Halo-szóltam bele.
Választ nem kaptam csak szipogást és orrfújást hallottam.
--Szia Amy..-szipogott tovább az illető.
-Crissy te vagy az?
-Igen én...
-Mi a baj?Mi történt?Miért sírsz?
-Aaron...-orr fújás-...szakított velem.
-De hát miért?
-Nem tudom.Azt mondta,jobb ez így mind kettőnknek.Áttudnál jönni este?Nem akarok egyedül lenni.
Biztos voltam benne,hogy Mark hallja mit beszéltünk és kérdőn ránéztem,hogy akkor mit csináljak.Ő csak bólintott.
-Persze átmegyek.6 körül jó lesz?
-Igen..akkor szia!
Marknak csalódott volt az arca,hogy a programunk füstbe ment,de megértette a helyzetet.
-Biztos jó ez így?-kérdeztem tőle.
-Amy,a legjobb barátnődnek szüksége van rád.Van még időnk bepótolni ezt az estét.
-Köszönöm,hogy megérted.
-Amy?
-Hm?-néztem fel Markra.
-Nem én szóltam.-válaszolta.
-Én voltam-gagyogta Alex.
Teljesen meglepődtem,ugyanis reggel,még nem mondott értelmes mondatot.Felkeltem Mark öléből és leültem öcsivel szembe.
-Mit szeretnél Alex?-kérdeztem tőle.
-Anya hol..?
-Elmentek Esme nagyihoz.
-El..el..
-Elszeretnél menni hozzájuk?
Ő csak hevesen bólogatott.Ránéztem Marka és ő felugrott.
-Indulhatunk.-mondta.
Feladtam Alexre a kis kabátját és a nyakamba ültettem.Egy más mellett futottunk Markkal a Cullen házik.Alex sikoltozott a fülembe,annyira élvezte a futást.

14.fejezet: A kis trónörökös (II.rész)

Ez egy kicsit rövidebb lett mint szokott,de most csak ennyit terveztem ebbe a fejezetbe.


-Nekem tetszik-mondták mindannyian egyszerre.
-Nekünk is tetszik.
Mindenki hátrafordult és az ajtóban a falkát véltük felfedezni.
-De jó,hogy itt vagyok.-szólt oda Esme.
-Anya átvehetném egy kicsit a kis öcsimet?-kérdeztem tőle.
-Persze drágám.
Átvettem Alexet és elkezdtem sétálni vele a szobában.Gyönyörű barna szemeivel a körülötte lévőket figyelte kíváncsian.
-Ideje pihenni hagyni a kismamát-szólalt meg Alice-biztos aludni szeretnem menjünk le.
Mindenki kivonult a szobából és a nappaliban foglalt helyet.
-Hát gratulálok öcskös a második csöppségnek is.Bár az első már egy kicsit megnőtt-kacsintott rám Sam miközben kezet rázott apával.
Még kb. egy óra hosszán át beszélgettünk együtt,mikor elkezdtek szedelőzködni a vendégeink.
-Akkor mi megyünk is-mondta Seth.
Miután a falka távozott,nagyapáék is hazamentek egy kicsit "lepihenni".Apa és én pedig felmentünk anyuékhoz.Alex a kiságyban aludt,anya pedig éppen egy magazint olvasott.
-Carlisle szerint Alex gyorsabban fog fejlődni,mint Amy.Ezért is született meg hamarabb a vártnál.-szólalt meg anya.
-És mégis mennyire gyorsan?
-Azt nem lehet tudni.Talán annyira,hogy egy évesen úgy fog kinézni,mint egy két éves.
-Akkor ebben az anyjára ütött-mondta apu mosolyogva.
-És mikor jöhettek haza?Mármint,hogy a saját házunkba?
Most szólaltam meg először amióta bejöttünk.
-Egy két nap múlva.Addig szeretném Amy Rád bízni a vásárlást és még egy kicsit alakíthatnál a gyerekszobán,hogy egy kicsit fiúsabb legyen.
-Jajj,de jó.Akkor én megyek és beszélek Alice-szel,hogy holnap menjünk és vegyünk még pár holmit.
-Rendben.
Gyorsan adtam mindenkinek egy puszit és szaladtam lefelé a lépcsőn Alice-hez.
-Alice merre vagy?
-Itt vagyok a konyhában.
-Holnap eljönnél velem...
-Még szép-vágott a szavamba.
-Tudod,hogy nem szeretem mikor előbb válaszolsz,mint kérdeznek.-néztem rá durcisan.
-Bocsi.-és megölelt.

A következő hetek nem teltek unalmasan.Alex megtanult járni és folyamatosan gagyogott.Gyorsabban fejlődött,mint Carlisle gondolta volna.Egyik reggel arra ébredtem,hogy valaki csoszog befelé a szobámba.Mikor kinyitottam a szemem Alex állt az ágyam szélén és figyelt.
-Hát te mint keresel itt te kis sózsák?-kérdeztem tőle,pedig nem mintha tudna válaszolni.
-Amy fel...-mondta kis csilingelő hangján.
Gyorsan felültem az ágyban és az ölembe kaptam.-
-Hogy mit mondtál?-kérdeztem vissza.
-Amy fel..fel....-gagyogta megint.
-Any,apa gyertek gyorsan-kiabáltam oda a szüleimnek.
Mind a ketten iszonyat gyorsasággal termett ott mellettünk.
-Mi történ Amy?-kérdezte anya aggódó szemekkel.
-Alex megszólalt.
-Az nem lehet Amy.Ő még kicsi ahhoz.-szólt apa.
-Carlisle szerint is gyorsan fejlődik és figyeljetek csak?-odafordultam a kis tesómhoz-Mit mondtál az előbb Alex?-kérdeztem tőle.
-Amy fel...-ismételte magát már harmadjára.
Anya felkapta a kezébe és elkezdte puszilgatni.
-Anya a végén még megfojtod szegényt.
-Nem aggódj Amy,veled is ezt csinálta mikor te beszéltél először.-mondta apa.
Elkezdtünk nevetni mert anya még mindig nem engedte el Alexet.
-Anya elvihetném délután Alexet a játszótérre?-kérdeztem.
-Persze kicsim,csak nagyon vigyázz rá.
-Vigyázok ígérem.-mondtam engedelmesen.

13.fejezet: A kis trónörökös (I.rész)

Őt is kicsi korom óta ismerem akárcsak Crissy-t és vele is beszélhettem bármikor. Ahogy kopogtattam már nyílt is az ajtó.
-Helo Seth bejöhetek?
-Szia Amy. Persze gyere csak.Mi szél hozott erre?
-Csak beszélgetni szerettem volna valakivel és Crissy-t meg Aaront nem akartam zavarni.
-Értem.És miről szeretnél beszélni?-érdeklődött és közben leültünk a kis nappaliban lévő kanapéra.
-A bevésődést meglehet változtatni?
-Ezt,hogy érted?-kérdezte értetlen arcot vágva.
-Úgy,hogy ha beléd vésődik valaki,akkor előfordulhat,hogy másba is szerelmes lehet az illető?
-Nézd Amy még mindig nem értem,hogy mit akarsz mondani ezzel,de egy biztos,a bevésődés az egy visszavonhatatlan érzés.De miért érdekel ez annyira?
-Nem sokára megtudod,ugyanis....-a beszélgetésünket egy kopogás szakította meg.
Seth felugrott és ment ajtót nyitni. Emberi fül nem hallhatta volna meg mit beszélgetnek,de hála a vámpír és a farkas génjeimnek színtisztán hallottam a rövidke beszélgetést.
-Itt van Amy?-kérdezte Ray Seth-től.
-Igen miért?
De már be is rontott a házba.
-Amy gyere haza azonnal,mert....
-Te ne dirigálj nekem.Akkor megyek haza amikor kedvem tartja.
-Ha végig hallgatnál akkor nem ez lenne a véleményed.
-Akkor mond miért menjek haza hm?
-Reneesme-nél megindult a szülés.Már átvitték Carlisle-hoz.Jacob mondta,hogy szóljak neked is.
-Miért nem ezzel kezdted?
-Azért mert nem hagytad,hogy befejezzem a mondatom.
-Sajnálom.De most siessünk.
Elköszöntem gyorsan Seth-től és már futottunk is a ház felé Ray-jel.Megfeledkeztem minden "dühömről"amit éreztem.Pár perc alatt hazaértünk.Esme és Alice az ajtóban fogadtak minket.
-Hol van anyu?
-Amy kicsim ne izgulj.Nem lesz semmi baj.
-Tudom de olyan ideges vagyok.-amint ezt kimondtam máris kaptam egy nyugtató löketet Jaspertől.
-Fennvan a dolgozószobában?-kérdeztem tőlük mos tmár nyugodtan.
-Igen de jobb lenne ha nem mennél fel.Ott van Nessivel Carlisle,Jacob,Edward és Bella is.
-Rendben.
Beljebb mentünk a házba és lehuppantam Emmett és Rosalie mellé.
-Szia Amy.-köszönt Em.
-Sziasztok.
-Mi van nem tán izgulsz a kis öcsi érkezése miatt?
-Kis öcsi?Ezt meg honnan veszed Emmett?
-Csak egy megérzés.
-Te meg az megérzéseid drágám.-szólt oda neki Rose.

Már eltelt vagy 2 óra amióta itt vagyunk és még mindig semmit nem tudok.Közben már bemutattam a családnak Ray-t,végignéztem a több száz csatornát a plazmán és még így se tudom magam lefoglalni.Eldöntöttem,hogy felhívom Markot.Odamentem a telefonhoz és tárcsáztam a számot.
-Igen,tessék.-szólt bele a szerelmem a telefonba.
-Én vagyok az Amy.
-Drágám,de örülök,hogy hívsz.Hiányzol.
-Te is hiányzol nekem.Hogy vagytok?Minden rendben?
-A Volturi nem nagyon akar tárgyalni,de mindent megteszünk.Lehet,hogy tovább kell maradnunk,mint terveztük.És te ,hogy vagy?
Nem akartam őt felidegesíteni,hogy belém vésődtek ezért ezt a rész kihagytam.
-Nem sokára nővérke leszek.
-Ez nagyszerű.
-Igen az.
-Valami baj van kicsim?
Ezt szerettem benne,hogy mindig figyelmes volt.
-Nem semmi,csak nagyon hiányzol.Siess haza.
-Sietek.
-De most le kell tennem,mert hívnak.Szeretlek.
-Én is szeretlek.
És ezzel megszakadt a vonal.Gyorsan letettem a kagylót és rohantam fel az emeletre.A szoba előtt kinn állt az egész család és mindenki vigyorgott.
-Azt hittük már soha nem érsz fel.-mondta Alice-nemsokára bemehetünk és megnézhetjük a legkisebb trónörököst.
-És azt tudjátok,hogy fiú vagy lány?-kíváncsiskodtam.
-Fiú.-mondta büszkén Em-nekem soha nem csalnak a megérzéseim.-tett hozzá.
Mindenki elkezdett nevetni és közben kinyílt az ajtó.Én mentem be legelőször.Anyu ott feküdt az ágyon,a pici a kezében apa pedig mellettük ült.Mikor odaértem melléjük megöleltem őket.
-Amy,szeretnénk bemutatni a kisöcsédet.
-És mi lett a neve?
-Apáddal úgy gondoltuk,hogy adhatnál neki Te nevet.
-Ez komoly?-kérdeztem és könnyek szöktek a szemembe a meghatottságtól.
-Olyan komoly,mint ahogy mi itt vagyunk.
-Akkor legyen a neve Alex Black.Na mit szóltok?
-Nekem tetszik-mondták mindannyian egyszerre.

12.fejezet: A vallomás

És már ki is nyomta a telefont.Örültem neki,hogy egymásra talált Aaron meg Crissy.
Észre se vettem,hogy hogy elrepült ez a mai nap felettem.Fáradt voltam így letusoltam és korán lefeküdtem.Sehogy se akartam álomba merülni,talán azért mert Mark nem hívott még ma.Féltem,hogy valami bajuk esett,de ahogy ezt kigondoltam megcsörrent a telefonom.Azonnal felkaptam és láttam a kijelzőn Mark számát.
-Szia életem.Miért nem hívtál eddig?Már nagyon aggódtam.
-Szia kicsim.Ne aggódj nincs semmi baj,csak a repülőgép késett így nem értünk ide időben.Te hogy vagy?
-Nagyon hiányzol,de egyébként jól vagyok.
-Te is hiányzol nekem.De most mennem kell,indulunk Volterrába..Szeretlek.
-Én is szeretlek.Vigyázz magadra.
-Megpróbálok.Jó éjt.
-Jó éjt.

Egész éjszaka alig aludtam egy szemhunyásnyit.Csak forgolódtam az ágyban és arra gondoltam,hogy mi lenne velem ha valami történne az én egyetlenemmel.
Reggel kómásan kikászálódtam az ágyból és bevonultam a fürdőszobába.Vettem egy jó meleg zuhanyt és felöltöztem.Mivel mára nem volt különösebb programom ezért egy lezser farmert vettem fel ,hozzá illő bő pólóval.
-Jó reggel mindenkinek.
A konyhában ott ült anyu,apu,és Ray.
-Jó reggelt neked is kicsim.
-Jó reggelt.
Ray elég zavarban volt,de nem tudtam,hogy miért.
-Amy,nekem és anyádnak el kell mennünk.Van egy kis dolgunk Seattle-ben.
-Oké.Akkor én meg átnézek nagyiékhoz.Úgyis rég voltam már.
-Én is veled mehetek?-Kapcsolódott be a beszélgetésbe Ray-Szívesen megismerném a családotok többi tagját is ha nem bánjátok.
-Tőlem jöhetsz.
Igazából nem sok kedvem volt Ray társaságához,de megígértem anyának,hogy kedves leszek vele.
-Akkor mi indulunk is.Jók legyetek.
Adott apu egy puszit a homlokomra és már ki is ment az ajtón,hogy előhozza a kocsit a garázsból.Anyu is megpuszilt és a fülembe súgta,hogy legyek kedves.
Ketten maradtunk Ray-el a konyhában és kínos csend telepedett ránk.Nem tudtam,hogy miről beszélgessek vele,mert nem volt közös témánk.
Míg én reggeliztem ő újságot olvasott.Pont úgy nézhettünk ki,mint egy öreg házaspár.....brrr..elég bizarr elképzelés.Mikor kész lettem én törtem meg a csendet.
-Felmegyek a táskámért és mehetnénk is.
-Oké.
Felrohantam a szobámba és felkaptam az első táskát ami a kezembe akadt.Elvégre nem divatbemutatóra megyünk.
Öt perc múlva már a Cullen házban voltunk.
-Esme,Rose valaki??
Nem válaszolt senki.Gyors körberohantam a házat,de nem találtam egy árva lelket se.
-Biztos elmentek vadászni.-mondtam Ray-nek.
-Akkor lenne kedved velem sétálni egyet az erdőben?Olyan szép időnk van.
-Jó menjünk.
Magamon is meglepődtem,hogy ezt a kedvességet már nem színleltem.Kezdem azt hinni,hogy rosszul álltam a dologhoz.Nem is olyan rossz fej Ray mint gondoltam.
-Van egy kis tisztás a környéken elmehetnénk oda.Akkor találtam rá mikor elmentem körbejárni a terepet.
Elindultuk a kis rét felé és közben egy szó se esett köztünk.Próbáltam kitalálni,hogy mire gondolhat,de nem sikerült.
Mikor odaértünk a tisztásra Ray elkezdett beszélni:
-Tudod két okból is akartam veled menni a Cullen családhoz.Az egyik ok amit már te is tudsz,hogy szeretném megismerni őket.A másik viszont elég bonyolult.
-Mond csak én ráérek.Elvégre örökké élünk nem?
Ezzel csak próbáltam oldani a feszültségét és a zavartságát,de nem jött össze.Nem értettem még most se,hogy mitől van ilyen zavarba.
-Hát először Jacobnak akartam megmondani,de úgy gondoltam neked kell elmondanom először.
-Az istenért Ray nyögd már ki amit akarsz mert kezdesz felbosszantani.
-Amy én bevésődtem...beléd
-Hogy mit csináltál?Az nem lehet...az nem...
Nem értettem.Illetve tudom mi az,hogy belém vésődött de az lehetetlen.Nem szerethet engem.Nekem ott van Mark.
-Nézd, ez ellen nem tudok semmit se csinálni.Tudom,hogy neked van barátod és nem akarok közétek állni,mert én azt akarom,hogy boldog legyél.Csak ezt muszáj volt elmondanom.
-Nem lett volna muszáj.Minden mehetett volna ugyan úgy.Én már kezdtelek elfogadni,mint barát erre te elrontod ezt.Én most elmegyek futni egyet.Ki kell tisztítanom a felej.Otthon találkozunk.
Elrohantam a tisztásról és csak futottam.Nem tudtam merre,csak élveztem ahogy a szél az arcomba csak és kitisztítja a fejem.Már az egész erdőt körbefutottam,akkor vettem észre,hogy nem hazafelé vettem az irányt hanem Seth-hez.Őt is kicsi korom óta ismerem akárcsak Crissy-t és vele is beszélhettem bármikor.

11.fejezet: Érzelmek

-Remek.Én azt hiszem most megyek.
-Oké menj csak.Vacsinál találkozunk.
Vacsinál találkozunk??Nálunk van pár órája és már azt hiszi,hogy ő itt a főnök.Visszamentem a konyhába anyuval beszélni,de nem volt ott.
-Anya merre vagy?
-Itt vagyok a kertben.
-Mit művelsz?
Egy pokrócon ült kezében egy magazinnal meg egy nagy doboz csokifagyival.A hátát a fa törzsének döntötte.
-Nagyon megkívántam a fagyit és úgy gondoltam,hogy eszek egy kicsit.
-Egy kicsit?Befaltál egy egész dobozzal.
Mondtam neki.Nem tulajdonított neki különösebb gondot.
-Tudod mostanában nagyon kívánós vagyok.Carlisle azt mondta,hogy a csöppség sok energiámat elszívja ezért eszek annyit.
-Értem.
Anyu hasa akkora volt már,mint egy 8 hónapos terhesé,pedig csak 4 hónapos volt.
-Figyelj miért nem mondtátok,hogy van egy új lakónk?
-Ja,Ray-re gondolsz?Akkor már találkoztatok.
-Igen találkoztunk.Meddig lesz nálunk?
-Ameddig nem talál magának egy másik szállást.Esetleg néhány hétig.
-Néhány hétig??Na ne.
-De igen.És vita befejezve.Apádnak fontos a falka tudod jól.Megérthetnéd az ő helyzetét és Ray-ét is.
-Rendben.Kedves leszek ígérem.
Tudtam,hogy ha fejem tetejére állok,akkor se tudok ellene tenni semmit.Így hát visszavonultam a szobámba és végre felhívtam Crissyt.

(Ray szemszöge)

Épp pakoltam kifelé a bőröndből mikor valaki benyitott a szobába.Az ajtóban megpillantottam egy angyali arcú,gyönyörű lányt.Hosszú haja a vállára hullott és értetlenül pislogott barna szemeivel.Egyszerűen elkápráztatott.Tudtam,hogy nekem illene először bemutatkozni,mert mégiscsak én vagyok a vendég.
-Szia a nevem Ray.
-Szia én meg Amy vagyok.De mit keresel te a mi vendégszobánkban??
-Nem mondták még a szüleid?
-Mit is kellett volna?
-Én Seth egyik unokatesója vagyok.Nem régen változtam át vérfarkassá az új vérszopók miatt.És itt fogok lakni nálatok egy ideig amíg nem találok más helyet.Seth-ékhez nem mehetek mert nincs elég hely,de Jacob felajánlotta ezt a szobát nekem.
-Remek.Én azt hiszem most megyek.
-Oké menj csak.Vacsinál találkozunk.
Betette maga mögött az ajtót én meg leültem az ágyamra.Valami furcsa gondolat futott át az agyamon ami azt sugallta,hogy soha nem akarom elveszteni Amy-t.
Azonnal beszélnem kell Sam-mel.Kiugrottam az ablakon és már rohantam is az erdőben.A házakhoz érve kicsit lassítottam a tempón.
Bekopogtam a házba és már nyílt is az ajtó.
-Sam beszélnünk kell azonnal.
-Mi történt Ray?
-Én azt hiszem...én...
-Nyögd már ki kérlek.
-Én azt hiszem bevésődtem.
-De hisz ez nagyszerű.Miért vagy ilyen ideges?Ez normális,hogy bevésődsz.És kibe vésődtél be?
-Amy-be.
-Mármint Amy Black-be?
-Igen Amy Black-be.Most mit csináljak?
-Mindenféleképpen el kell mondanod Jacob-nak.Aztán meg csak rajtatok múlik.
Nem tudtam,hogy fogom elmondani Jacob-nak,hogy bevésődtem a lányába.De azt tudtam,hogy ezt a beszélgetést minél hamarabb meg kell ejteni.
-Oké.Akkor én megyek is.Szia.
Elindultam "hazafelé"és közben azon gondolkodtam,hogyan fogom elmondani.

(Amy szemszöge)

Felmentem a szobámba és tárcsáztam Crissy számát.
-Hallo itt Crissy telefonja.
-Szia Aaron én vagyok az Amy.Hogy hogy te vetted fel Crissy telefonját?Lemaradtam valamiről?
-Majd Crissy elmondja.Átadom neki a telefont.
-Oké.
Valamiről lemaradtam.Ilyenkor irigylem Alice nénit aki mindig látja a jövőt és nem éri meglepetés.
-Halihó Amy.
-Szia Crissy.Miről maradtam le?Azt mondta Aaron,hogy majd elmondja.
-Hát tudod Aaron és én együtt vagyunk.
-Jártok?Ez komoly?Tök jó.Gratulálok.
-Köszi.Tegnap este felakartalak hívni de nem voltál otthon.
-Igen mert a buli után elmentem sétálni és csak reggel jöttem haza.
-Értem.De veled mi történt?Gondolom nem hiába hívtál fel.
-Marknak és a családjának el kellett utazniuk egy időre.Ma reggel indultak de máris hiányzik.
-Szegénykém.És nem is tudod meddig lesz távol?
-Nem.Még ők se tudják pontosan.
-Mit szólnál ha átjönnél és nálunk is aludnál?Csajos pizsibuli.Na?
-Pattogatott kukorica,körömlakk és romantikus film?
-Ebben a sorrendben.Meg ha akarod hívhatunk még valakit.
-Oké.Ezt megbeszéltük.Mit szólnál ha még Alice-t is meghívnánk?
Alice és Crissy nagyon jóban voltak.Mikor Crissy átjött hozzánk akkor sokat beszélgettek.
-Ez jó ötlet.Na akkor majd még beszélünk mert Aaron már itt topzódik mellettem.Jó legyél.
És már ki is nyomta a telefont.Örültem neki,hogy egymásra talált Aaron meg Crissy.

10.fejezet: Búcsúzások és találkozások

-Remek volt köszönöm.De ha most nem haragszotok elmennék egy kis friss levegőt szívni.
A tornácra kilépve megcsapta arcomat a hűvös szél.Elindultam az erdő felé és csak rohantam az éjszakába egyenesen a nagyiék tisztására.Lefeküdtem egy fa tövébe és néztem a tiszta égen a csillagokat.Minden nyugodt volt körülöttem.Csak a fű és a levelek suttogása hallatszott,ahogy játszanak a széllel.
Elgondolkodtam azon,hogy mi lenne velem ha nem ilyen családom volna.Megadtak mindent amire szüksége van az embernek.Én itt nem a pénzre gondolok.Szeretetet,féltést,bizalmat egyaránt.
Hirtelen léptek "zajára"lettem figyelmes.Ezeket a lépteket bármikor megismerném.
-Szia Mark.-köszöntem neki előre,de nem keltem fel.
-Jó megint látni egyetlenem.
-De hisz csak néhány órája váltunk el.
-Tudom.-lefeküdt mellém és adott egy csókot.
-Elmondod,hogy miért késtél a buliról?
-Igen,részben ezért is kerestelek meg.
Hangját komolyra váltotta és felült,hogy a szemembe nézhessen.
-Ugye mondtam,hogy egy családi ügy miatt nem értem oda időben.Nos ma megtudtam,hogy van Matthias-nek egy elintézetlen ügye a Volturi-val,ezért el kell utaznunk egy időre amíg tisztázódnak a dolgok.
A szavai villámcsapásként értek.El kell utazni egy időre...De miért?.
-Milyen elintézetlen ügy?
-Mikor még Matthias nem volt "vegetáriánus" tagja volt a Volturi-nak.Később elhagyta a családot és egyedül barangolt tovább.
Aro ultimátumot adott neki,hogy kap 150 évet amíg visszatérhet közéjük,de aztán megöleti.Mat persze nem akar közéjük tartozni megint,így Volterrába utazik,hogy megbeszélje a dolgot Aro-val.Az egész családom vele tart,hogy tudjunk neki segíteni bármiben.Ezért kell elmennem egy időre.
-Miért nem beszél a családod a Cullenekkel.Carlisle biztos kitalálna valamit.
-Apám nem akar titeket is belekeverni a dologba.Tudja mit csinál,higgy nekem.
-De akkor is,nem tudnám elviselni ha valami bajod esne.Tényleg muszáj elmenned?
-Segíteni szeretnék Matthias-nak amiben csak tudok.Sokat köszönhetek neki.
-Mikor indultok?
-Holnap reggel.
Holnap reggel.Tudtam,hogy muszáj lesz elengednem néhány napra,de nem akartam.Egyből a nagyi jutott eszembe mikor Edward elhagyta,pedig Mark csak egy kis időre megy el.
-Olyan korán?
-Minél gyorsabban indulunk,annál hamarabb láthatlak megint.
-Igazad van.A lényeg,hogy minden megoldódjon és újra itt legyél velem.
Átkaroltam a derekát és magamhoz húztam.Így feküdtünk ki tudja mennyi ideig,csak a nap első sugara szakította meg ezt a harmóniát.
-Ideje mennünk.-szólat meg.
-Oké.
Felkeltünk és elbúcsúztunk egymástól.
-Ha odaértünk hívlak.És amint tudok visszajövök hozzád édes.
-Vigyázz magadra kérlek.
-Ne aggódj.Minden a legnagyobb rendben lesz.És ha hazaérünk elviszlek a családomhoz.Már alig várják,hogy megismerhessenek.
-Rendben.De most menj,mert ha sokáig húzod az időt nem tudlak elengedni egy pillanatra se.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.
Ajkai gyengéden az enyémhez értek,és megöleltem.Óvatosan kibújt karjaim közül és már rohant is.
Mivel már jócskán reggel volt,így én is hazaindultam.

Anyáék is hazaértek,vagyis a bulinak már nyoma se volt Esme-ék házában.
-Anya,apa megjöttem.
-Amy.Hol voltál ilyen sokáig?Utánad akartam menni,de Alice nem engedett.Mi történt?
-Mark-nak és a családjának el kellett utaznia egy kis időre.
-Igen Alice mondta.De ne legyél szomorú kicsim.Nemsokára visszajön.
-Tudom,de máris hiányzik.
-Hidd el nekem is hiányzik apád,mikor napokra elmegy járőrözni a falkával.És ez teljesen természetes.
-Felhívom Crissy-t ha nem bánod.
-Persze menj csak.

A szobám felé tartottam mikor megéreztem egy új illatot a vendégszoba felől.Benyitottam és nagy meglepetésemre egy fiú termett előttem.Arca sugárzott az örömtől.Hatalmas fekete szemei voltak és barna bőre.Kétség se fér hozzá,hogy egy quileute állt velem szembe.
-Szia a nevem Ray.
-Szia én meg Amy vagyok.De mit keresel te a mi vendégszobánkban??
-Nem mondták még a szüleid?
-Mit is kellett volna?
-Én Seth egyik unokatesója vagyok.Nem régen változtam át vérfarkassá az új vérszopók miatt.És itt fogok lakni nálatok egy ideig amíg nem találok más helyet.Seth-ékhez nem mehetek mert nincs elég hely,de Jacob felajánlotta ezt a szobát nekem.
-Remek.Én azt hiszem most megyek.