7.fejezet: Kínos pillanatok sokasága

-És kisfiú vagy kislány?
Anya könnyes szemmel a nyakamba ugrott,és apa is átölelt minket.A többiek mosolyogva nézték ezt a meghitt családi pillanatot.Mikor kikerültem a kezek szorításából bocsánatot kértem tőlük amiért így viselkedtem.
-Sajnálom.Nem akartam így reagálni csak rosszul esett,hogy nekem szóltatok utoljára.Ne haragudjatok amiért úgy beszéltem veletek.
Megint elkezdtem sírni.Láttam a szüleimen,hogy nem haragszanak rám ezért egy kicsit meg könnyebbültem.Mikor jobban körbenéztem a szobában akkor vettem csak észre,hogy a sarokban is áll valaki,aki nem tartozott a családomhoz.Mikor megismertem,elég kínosan éreztem magam,hogy tanúja volt a nagy bocsánatkérésnek,és ami a legrosszabb,hogy végignézte ahogyan előtörnek a könnyeim.
A nagy csendet én törtem meg:
-Te mit keresel itt?-kérdeztem.A hangom nem túl barátságos volt,pedig nem akartam,de azért ilyen helyzetben elnézhető.
-Mark azért jött,mert beszélni akar veled kicsim.-a válasz Esme-től jött.
-Bocsi,hogy így beállítottam.Nem akartam rosszkor jönni.
-Semmi baj.Nos miről akarsz velem beszélni?
Most a legutolsó kívánságom volt az,hogy Markkal beszélgessek.
-Talán beszélhetnénk négyszemközt?-ha nem lenne vámpír akkor tuti belevörösödött volna ebbe a mondatába,ugyanis a beszélgetésünket majd 15-en hallgatták.
-Persze.Nem baj ha elmegyek egy kicsit?-ezt a kérdést már a szüleim felé idéztem.
-Menj csak,de ha hajnalodik gyere.
-Rendben.-gyorsan nyomtam mindenkinek egy puszit.
***
Mikor kértünk a kertbe lelassítottam.
-Még egy kicsit menjünk arrébb.Itt még hallják amit mondok.
-Nézd Alice úgyis látja ha akarja,hogy hova megyünk.Edward meg a gondolatainkon keresztül hallani fogja amit beszéltünk.
-Ó,erre nem gondoltam.De mindegy.Az a lényeg,hogy elmondhassam amit akarok.
Sose szerettem a titokzatosságot,de ma főleg.
-Azt hiszem itt elég messze vagyunk.Hallgatlak.
-Nos,hol is kezdjem...
-Mondjuk az elején.
Azt akartam,hogy minél hamarabb túlessünk a "nagy beszélgetésen",mert már majd egy napja nem aludtam,és kezdtem fáradt lenni.
-Nézd Amy.Amióta megláttalak,azóta csak rád tudok gondolni...-na neee,gondoltam magamba-...én..én azt hiszem szeretlek.
-Őőő..hát...
Még csak ez hiányzott a mai napomhoz,hogy szerelmet valljon nekem egy olyan ember,akit alig ismerek.Ami a legfurcsább volt,hogy a szívem mélyén örültem neki.
-Mark,én..
Nem bírtam befejezni a mondatom mert az ujját a számra tette,pedig amit mondani akartam érdekelte volna.Kezdtem pánikolni,mert a köztünk lévő rész rohamosan csökkent.
-Ne mondj semmit.
A szívem már a torkomban lüktetett,de ezt ő is észre vette,mert egy mosolyt megejtett.Már majdnem megcsókolt,mikor elsötétült előttem minden és csak egy hideg kezet éreztem a derekamon ami elkapott.
***
Mikor kinyitottam a szemem a szobámat véltem felfedezni.Ott feküdtem és az ágy szélén anyu ült.
-Szia kicsim.
-Szia anyu.Mi történt?
Mire kimondtam a kérdést minden eszembe jutott.Éreztem,hogy elvörösödök.
-Óó..Már emlékszek.És ő hol van?
Biztos voltam benne,hogy mindent tudnak.Ha más nem Alicetől biztos.
-Kinn van a konyhában apáddal és Edwarddal.Aggódtak érted.Itt maradt mindenki,a többiek a nappaliban vannak.
-Akkor ezek szerint tudtok mindenről.
-Igen tudunk,de ne aggódj.Nincs mit szégyelned.
Felakartam kelni az ágyból,de anya visszanyomott.
-De beszélnem kellene Markkal.
-Te csak maradj itt,majd én szólok neki.
Kiment a szobából és pár perccel később kopogtattak az ajtón.
-Szia!Gyere nyugodtan.
-Szia!Jobban vagy?
-Igen, azt hiszem.És sajnálom...
Lesütöttem a szemem ,mert éreztem,hogy kezdek elpirulni.
-Nem kell bocsánatot kérned.Látnod kellett volna magad.Aranyos voltál.
Még mindig nem mertem felnézni,de mikor éreztem,hogy megfogta a kezem felemeltem a fejem.Belefeledkeztem aranybarna íriszébe.Arra ocsúdtam fel,hogy a lélegzete cirógatja az arcom.Ajka lágyan az enyémhez ért.Ebben a pillanatban olyan boldogság töltött el,mint még soha.Úgy éreztem semmi nincs a világon ami ezt elronthatná.De tévedtem.Seth kopogtatás nélkül berontott a szobámba.
-Ó,bocsánat nem tudtam,hogy zavarok.
Villámgyorsan távolodtunk el egymástól és egyikünk se nézett rá Seth-re.
-Nem tanítottak meg kopogni??-dühös voltam,rá amiért elrontotta ezt a csodás pillanatot.
-Én csak el akartam köszönni a falka nevébe ugyanis indulunk.A Cullenék meg elmennek vadászni.
-Oké Seth,egy pillanat és lennt leszünk.
Kihátrált a szobából,így megint ketten maradtunk.
-Ideje lemennünk.-szólt Mark
-Igen ez a legjobb ötlet.
Elindultunk lefelé,de az ajtóban még visszahúzott és adott egy csókot.