19.fejezet

Miért kell megfosztani a gyermekeket a szüleiktől?Miért?Tettem fel magamban a kérdéseket.

Markot felhívtam telefonon,hogy jöjjön át délután,mert meg kell vallani egy kicsit féltem egyedül maradni Alexszel ebben a nagy és üres házban.De persze volt egy másik ötletem is.Megpróbálom kijátszani Markot és utánuk megyek apáéknak....
-Amy Black-hallottam meg néném hangját-ne is álmodj róla,hogy sikerülni fog a kis terved.
Hát persze...az és drágalátos nénémmel nem számoltam.Ugyanis amint elhatároztam,hogy megszökök,ő már látta is.Így hát marad az idegeskedés.

(Aaron szemszöge)

A lábam már nem sajgott annyira,mikor visszaértek Tomék.A vezetőjük(Warren) mikor meglátta az ellátott sebeimet dühbe gurult.
-Mit csináltál te ribanc?-nyomta neki a falnak Kate-et.
-Ha nem kötöm be a sebeit akkor elvérzett volna.És azt te se akarhatod.Te mondtad,hogy vigyázzak rá..hát tessék.
-Rendben..-engedte el a nyakát.-de most szórakozzunk.
Tudtam mit jelent ez...megint valami iszonyú fájdalmat akar okozni nekem.Talán azt gondolja így átérzem az ő fájdalmukat is,amit akkor éreztek amikor megölte a nagyapám a vezérüket.Nem mertem belegondolni,hogy milyen szörnyűséget csinálhatnak velem úgy,hogy ne haljak bele.De egyben biztos voltam.Ha kell meghalok minthogy rászálljanak Crissyre is.
-Min jár az eszed kedvesem?-kérdezte Kimberli.
Undor futott végig az arcomon,mert nem fért a fejembe hogy hogy képes egy ilyen nő ennyire gonosznak lenni.
-Ha megakarnak ölni akkor tegyék meg.Rajta!!!!-üvöltöttem kikelve magamból.
-Nem..az túl egyszerű megoldás lenne.Ez így sokkal jobb-mondta Warren.És ezzel egy időben iszonyatos fájdalom hasított a lábfejembe.Mikor lenéztem majdnem elájultam,ugyanis az egyik lábujjam helyén csak egy vérző csonkot találtam.Felnéztem Warrenre aki vigyorogva forgatta a lábujjam a kezében.Megesküdtem magamba,hogy amíg élek addig nem fogom elfelejteni ezt a kárörvendő arcot amit most láttam.
Már megint éreztem a sötét ködöket gyűlni a szemem előtt,de még arra felfigyeltem,hogy Kate megindul felém,de egy határozott kéz a falhoz csapja.Küzdöttem a sötétséggel de nem bírtam tovább.A szemem lassan lecsukódott.Rájöttem,hogy már nem csak egy nő van az életemben akiért aggódtam.Jelen pillanatban Kate-et is féltettem,hogy ki tudja mit csinál vele az az állat.
Egyszer csak megint hideget éreztem az arcomon és reménykedtem,hogy Kate az.De tévedtem.Mikor kinyitottam a szemem Bill állt felettem és éppen egy rongyból csavart rám vizet,hogy felébredjek.
-Nem azért kínzunk,hogy ájulva elviseld a fájdalmat.-mondta.
Mikor teljesen kinyitottam a szemem láttam,hogy mindenki ott van a házban.
-Meddig akarják ezt csinálni velem?-kérdeztem száraz hangon,ugyanis a torkom kapart a szomjúságtól.Mit nem adtam volna most egy pohár vízért.
-Ameddig szükségesnek látjuk,addig.-és közelebb lépett hozzám.
Felkészültem arra,hogy a fájdalom ismét belém hasít és nem is tévedtem.Felemelte a kezemet és egy könnyed mozdulattal letépte az egyik körmömet.Éreztem ahogy a vér a kezemből is elkezd szivárogni.Fájdalmban felordítottam mert már nem bírtam elviselni.Az összes kínom és szenvedésem benne volt ebben az ordításban amit eddig éreztem.
-Hagyd ezt abba.Ha akarod változtasd át vagy öld meg,de ne kízozd tovább.-kiáltott Warrenre Kate.
-Te ebbe ne szólj bele vagy nagyon megbánod.Ma már másodjára állsz ez a tetű mellé-köpött le.
-Miért mit csinálsz velem?Megölsz?
-Te akartad-kiáltotta most már Warren is.
Odalépett Kate-hez és már csak arra eszméltem fel,hogy Kate eget rázó sikolyt hallatott és láttam a lángnyelvekbe hulló darabjait.Warren felnevetett és élvezettel cincálta darabokra Kate-et és dobta lángba.Társai Bill,Tom és Kimberli csak csendben nézték végig a jelenetet a sarokban állva.Pár perccel később a lángok alábbhagytak és már csak az égett szag érzett a levegőben.
-Ne sírj királyfi.Tán eltűnt a hercegnő?-gúnyolódott Warren.
Észre se vettem,hogy patakokban hullik a könnyem.Legszívesebben most azonnal nekiugrottam volna a nyakának,de nem tettem,mert tudtam,hogy úgysincs esélyen ellen.Egy szempillantás alatt megölne.