25.fejezet

Kedves olvasóim!
Új hírekkel szolgálok nektek,hogy jó vagy rossz az döntsétek el ti magatok.Arra a döntésre jutottam,hogy 30 fejezetesre csinálom meg a történetet,mivel nem bírom már tovább bonyolítani.Úgyhogy örömömre szolgál felkonferálni az 5 befejező részből az elsőt.
Jó olvasást!
puszi





Gyorsan felöltöztem és elvégeztem a fürdőszobai teendőket,majd ugrándozva mentem le a földszintre.
-Jó reggel drága szüleim.-viharoztam be a konyhába és adtam nekik egy egy puszit.Anya épp a reggelit készítette,apa a reggeli lapot olvasta,Alex is ott ült és levakarhatatlan vigyor volt a képén.Levágódtam mellé és megborzoltam a haját.Ekkor lépett be az ajtón az én életem.Rám mosolygott,közben köszönt a többieknek is.
-Jó reggelt Ray.Merre jártál az este?kerestünk.-tért a lényegre apu egyből.
-Őőő hát...-kezdett el makogni,ezért én átvettem a szót.
-Nálam volt este.És ne nézz így apu.Nem történt semmi.-hangsúlyoztam ki az utolsó szót.-Szeretném elmondani nektek,hogy Ray és én együtt vagyunk.Rájöttem,hogy nem tudok élni nélküle és nagyon fontos számomra.-álltam fel és mellé álltam.
-Örülök nektek.-ölelt meg minket anyu meghatódva.
-Nos hát egyet szögezzünk le.-állt fel apa.-Kitekerem a nyakadat,ha bántani mered az én egy szem kislányom megértetted?Egyébként örülök nektek.És szerintem a falka többi tagja is repesni fog mert mát nem nagyon bírták a gondolataidat.-mosolyodott most már el apu is.
A reggeli további részében beszélgettünk és mindenki elmondta a mai tervét.Anya és apa bemegy a városba valami papírokat elintézni,Alex és Ray lemegy a partra és előkészítik az esti bulit,én meg elmegyek Esmeékhez egy kicsit és csak később találkozok a srácokkal.
-Kicsim akkor mi elmentünk.Nem tudom mikor érünk haza.Jó mulatást estére,de ne gyertek soká.-puszilt meg apu.
-Rendben.Jók leszünk.Majd jöttök.Sziasztok.-köszöntem el.
-Amy..Amy....-kiabált Alex.
-Mondjad öcsi.
-Nem tudod hol van a barna ingem?-kérdezte kétségbeesett hangon.
-Milyen barna inged?És minek az most?-mentem be a szobába..és amint megláttam elnevettem magam.Alex állt a szekrénye előtt és egyesével dobálta kifelé az ingeit.Tisztára,mint egy lány.
-Tudood,az a mintás..amit a múltkor kaptam Alicetől.Amúgy az esti bulira azt akarom felvenni.-magyarázta.
-Jaa igen.ott van a fiókodba.-mondtam.
Odasétált hozzá és kinyitotta.
-Tényleg.Te egy tündér vagy.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Na mesélj miért akarod így kicsípni magad?Csak a skacokkal lesz szalonna sütés a parton.Máskor mindig elintézed egy pólóval.
-Nem csíphetem ki magam egy kicsit jobban?-kérdezte durcásan.
-Jójó oké....akkor én le is lépek.-Mentem ki a szobából.
Bementem a saját hálómba és néhány dolgot beledobáltam a táskába.Épp a telefonomat kerestem mikor Ray átölelt hátulról.
-Jézusom.De megijesztettél.-fordultam meg.
-Bocsi kicsim.Nem akartam.-csókolt meg.A csókcsatánkat én szakítottam meg.
-Mennem kéne.Nem sűrűn megyek el hozzájuk és már biztos hiányolnak.-támasztottam a homlokom az övéhez.
-Rendben.Akkor este találkozunk.6 fele gyere.
-Oké.Sietek.Szeretlek.-pusziltam meg.
-Én is.-vigyorgott.
Bepattantam a kocsiba és már száguldottam is a Cullen házba.Kb 5 perc alatt odaértem,hála a száguldásomnak.Anya szokta is rágni miatta a fülem,hogy veszélyes gyorsan menni,meg ilyenek,de hát ez van.Úgy látszik ezt a nagyapától örököltem,mert ő is imádja a sebességet.Kiszálltam a kocsiból és szökdécselve mentem be a házba.
-Sziasztok.-kiabáltam.
-Sziiaaaa.-ugrott a nyakamba.
-Sziia Alice néni.-öleltem meg én is.
-Úgy örülök nektek.Olyan jó végre látni,hogy igazán boldog vagy.
-Mi..?Jaa köszii.Nagyon boldogok vagyunk.
-Mi ez a nagy öröm?-jött le Em az emeletről.És egy bordaropogtató ölelésben részesített.
-Ray és én ..szóval összejöttünk.-tájékoztattam.
-Oh,de jóó csajszi.-vigyorgott.
-Hurrá..még egy kutya a családba.-csak most vettem észre,hogy Rose is ott van.
-Rosalie-szólt rá Alice és Em egyszerre.
-Jójó befogtam.-emelte fel a kezét védekezően.
-Többiek?-kérdeztem
-Jasper és Carlise vadászni vannak,Esme pedig az árvaházban.-mondta nénikém.
-Értem.
-Amy nem akarsz velünk eljönni vásárolni valamelyik nap?-kérdezte Rose.
-Lehet róla szó.Mikor?
-Mindegy.Amikor neked jó.
-Rendeben,akkor még majd megbeszéljük.
Az egész délelőttöt átbeszélgettük,Emmet ragaszkodott hozzá,hogy ebédet főzzön nekem,ami nem lett valami jó,de a szándék a fontos,és nem akartam megbántani.Délután olyan 2 óra fele elindultam,hogy még meglátogatom Bella nagyiékat is.A ház előtt megálltam és már benn is voltam.A nagyszüleim a kandalló előtt ültek összebújva,háttal az ajtónak.Ha tudtam volna,hogy nem hallották meg hogy jövök akkor kislisszoltam volna,mert nem akartam megszakítani ezt az aranyos pillanatot,de vámpírhallásuknak köszönhetően,talán már azt is hallották,mikor befordultam az útra.
-Szia kicsim.-állt fel nagyapa és megölelt,majd nagyi követte a példáját.
-Mi szél hozott?-kérdezte csilingelő hangján Bella.
-Most jövök Esmééktől.És gondoltam beugrok hozzátok is.
-Jó tetted.-ölelt meg még egyszer nagyi.
-Hallottuk a nagy hírt.-mondta nagyapa.
-Pontosabban hallottad.-javítottam ki.Néha elég idegesítő volt mikor turkált a gondolatimba,de meg szoktam már.
-És boldogak vagytok?-kérdezte.
-Igen azok.-mosolyogtam.-Na de nekem mennem is kell,mert a parton buli lesz estére és szeretnék a fiúknak valamit sütni.
-Rendben kicsim.Jó legyél.Szia.
-Sziasztok.
10 perc múlva már a konyha közepén álltam és azon tanakodtam,hogy mit készítsek.Épp egy vastag receptkönyvet lapozgattam,mikor valaki csengetett.Kinyitottam az ajtót és ledermedtem.