14.fejezet: A kis trónörökös (II.rész)

Ez egy kicsit rövidebb lett mint szokott,de most csak ennyit terveztem ebbe a fejezetbe.


-Nekem tetszik-mondták mindannyian egyszerre.
-Nekünk is tetszik.
Mindenki hátrafordult és az ajtóban a falkát véltük felfedezni.
-De jó,hogy itt vagyok.-szólt oda Esme.
-Anya átvehetném egy kicsit a kis öcsimet?-kérdeztem tőle.
-Persze drágám.
Átvettem Alexet és elkezdtem sétálni vele a szobában.Gyönyörű barna szemeivel a körülötte lévőket figyelte kíváncsian.
-Ideje pihenni hagyni a kismamát-szólalt meg Alice-biztos aludni szeretnem menjünk le.
Mindenki kivonult a szobából és a nappaliban foglalt helyet.
-Hát gratulálok öcskös a második csöppségnek is.Bár az első már egy kicsit megnőtt-kacsintott rám Sam miközben kezet rázott apával.
Még kb. egy óra hosszán át beszélgettünk együtt,mikor elkezdtek szedelőzködni a vendégeink.
-Akkor mi megyünk is-mondta Seth.
Miután a falka távozott,nagyapáék is hazamentek egy kicsit "lepihenni".Apa és én pedig felmentünk anyuékhoz.Alex a kiságyban aludt,anya pedig éppen egy magazint olvasott.
-Carlisle szerint Alex gyorsabban fog fejlődni,mint Amy.Ezért is született meg hamarabb a vártnál.-szólalt meg anya.
-És mégis mennyire gyorsan?
-Azt nem lehet tudni.Talán annyira,hogy egy évesen úgy fog kinézni,mint egy két éves.
-Akkor ebben az anyjára ütött-mondta apu mosolyogva.
-És mikor jöhettek haza?Mármint,hogy a saját házunkba?
Most szólaltam meg először amióta bejöttünk.
-Egy két nap múlva.Addig szeretném Amy Rád bízni a vásárlást és még egy kicsit alakíthatnál a gyerekszobán,hogy egy kicsit fiúsabb legyen.
-Jajj,de jó.Akkor én megyek és beszélek Alice-szel,hogy holnap menjünk és vegyünk még pár holmit.
-Rendben.
Gyorsan adtam mindenkinek egy puszit és szaladtam lefelé a lépcsőn Alice-hez.
-Alice merre vagy?
-Itt vagyok a konyhában.
-Holnap eljönnél velem...
-Még szép-vágott a szavamba.
-Tudod,hogy nem szeretem mikor előbb válaszolsz,mint kérdeznek.-néztem rá durcisan.
-Bocsi.-és megölelt.

A következő hetek nem teltek unalmasan.Alex megtanult járni és folyamatosan gagyogott.Gyorsabban fejlődött,mint Carlisle gondolta volna.Egyik reggel arra ébredtem,hogy valaki csoszog befelé a szobámba.Mikor kinyitottam a szemem Alex állt az ágyam szélén és figyelt.
-Hát te mint keresel itt te kis sózsák?-kérdeztem tőle,pedig nem mintha tudna válaszolni.
-Amy fel...-mondta kis csilingelő hangján.
Gyorsan felültem az ágyban és az ölembe kaptam.-
-Hogy mit mondtál?-kérdeztem vissza.
-Amy fel..fel....-gagyogta megint.
-Any,apa gyertek gyorsan-kiabáltam oda a szüleimnek.
Mind a ketten iszonyat gyorsasággal termett ott mellettünk.
-Mi történ Amy?-kérdezte anya aggódó szemekkel.
-Alex megszólalt.
-Az nem lehet Amy.Ő még kicsi ahhoz.-szólt apa.
-Carlisle szerint is gyorsan fejlődik és figyeljetek csak?-odafordultam a kis tesómhoz-Mit mondtál az előbb Alex?-kérdeztem tőle.
-Amy fel...-ismételte magát már harmadjára.
Anya felkapta a kezébe és elkezdte puszilgatni.
-Anya a végén még megfojtod szegényt.
-Nem aggódj Amy,veled is ezt csinálta mikor te beszéltél először.-mondta apa.
Elkezdtünk nevetni mert anya még mindig nem engedte el Alexet.
-Anya elvihetném délután Alexet a játszótérre?-kérdeztem.
-Persze kicsim,csak nagyon vigyázz rá.
-Vigyázok ígérem.-mondtam engedelmesen.