15.fejezet: Felhőtlen boldogság

-Vigyázok ígérem.-mondtam engedelmesen.
Mikor anyuék kimentek a szobából gyorsan felkaptam a ruháimat és beviharoztam a fürdőszobába.Már épp kész voltam mikor apa kopogott be.
-Kicsim keresnek-szólt az ajtó mögül.
-Rendeben egy pillanat és megyek.
A hajamat gyorsan feltűztem,mert nem akartam megvárakoztatni a vendégemet.Letrappoltam a lépcsőn és amikor megláttam ki keres nem hittem a szememnek.
-Mark...-ugrottam a nyakába.
Nem akartam elengedni.
-Szia Drágám!Úgy hiányoztál már.
Apa megköszörülte a torkát és Mark gyorsan letett.Teljesen megfeledkeztem arról,hogy Ők is benn vannak szobában.
-De nem azt mondtad,hogy tovább kell maradnotok mert a Volturi nem akar egyezkedni?-kérdeztem egyből,ugyanis valahányszor beszéltünk telefonon,mindig ezt mondta.
-Talán nem örülsz,hogy itt vagyok?-kérdezte vigyorogva és elindult az ajtó felé szépen lassan.
-Dehogy nem!Ne butáskodj.-és nyomtam egy gyors puszit az arcára.
-Amy mi akkor átmegyünk Esme-hez mert segíteni kell neki,vigyáznátok Alexre?-kérdezte anyu.
-Jó menjetek csak.Vigyázunk rá.
-Jó legyetek-szólt vissza apu a kijáratból,és jelentőségteljesen Markra nézett.
-Igen apu.
Még hallottuk ahogyan a kocsi kihajt a garázsból.
-Annyira de annyira.....-de nem tudtam befejezni a mondandómat mert Mark belémfojtotta a szót egy csókkal.
-Szeretlek.
-Én is téged-és én is megcsókoltam.
-Na és hol van a kis sógorkám?
-Sógorkád?-kérdeztem vissza,mert nem értettem.
-Hol van a kis Alex?
-Ja vagy úgy.Gyere benn van a szobájában.
Elindultunk át az előszobán fel az emeletre.Benyitottam a szobájába és azt hittem menten elájulok.Alex nem volt benn a szobájába.Rögtön átmentem anyuékéba,mert ott is szokott játszani,de ott se volt.Már a sírás kerülgetett mikor az én szobámhoz értünk és benyitottam.Öcsi a gardróbom előtt ült próbált felvenni egy szűk toppot.
-Te meg mit csinálsz?Halálra aggódtam magam miattad.Hogy kerülsz te az én szobámba és mit csinálsz te azzal a felsővel?
Válasz helyett egy nagy mosolyt kaptam.Nem tudtam rá haragudni.Mark a hátamat simogatta,hogy megnyugodjak.
Alex-szel a kezemben elindultunk lefelé a lépcsőn.Leültünk Markkal a nappaliban lévő kanapéra,Alexet pedig leraktuk magunk elé a szőnyegre,hagy játsszon.
-Kijössz velünk délután a játszótérre?-kérdeztem a szerelmemtől.
-Igen persze.Aztán meg elmehetnénk estére valahová kettesben.
-Ezt tudod,hogy meg kell még beszélnem apuékkal.
-Igen tudom.-és megpuszilta a fejem búbját.
Mark az ölébe vont,és így öltünk ki tudja meddig.A nyugalmunkat a telefonom csörgése szakította meg.
-Halo-szóltam bele.
Választ nem kaptam csak szipogást és orrfújást hallottam.
--Szia Amy..-szipogott tovább az illető.
-Crissy te vagy az?
-Igen én...
-Mi a baj?Mi történt?Miért sírsz?
-Aaron...-orr fújás-...szakított velem.
-De hát miért?
-Nem tudom.Azt mondta,jobb ez így mind kettőnknek.Áttudnál jönni este?Nem akarok egyedül lenni.
Biztos voltam benne,hogy Mark hallja mit beszéltünk és kérdőn ránéztem,hogy akkor mit csináljak.Ő csak bólintott.
-Persze átmegyek.6 körül jó lesz?
-Igen..akkor szia!
Marknak csalódott volt az arca,hogy a programunk füstbe ment,de megértette a helyzetet.
-Biztos jó ez így?-kérdeztem tőle.
-Amy,a legjobb barátnődnek szüksége van rád.Van még időnk bepótolni ezt az estét.
-Köszönöm,hogy megérted.
-Amy?
-Hm?-néztem fel Markra.
-Nem én szóltam.-válaszolta.
-Én voltam-gagyogta Alex.
Teljesen meglepődtem,ugyanis reggel,még nem mondott értelmes mondatot.Felkeltem Mark öléből és leültem öcsivel szembe.
-Mit szeretnél Alex?-kérdeztem tőle.
-Anya hol..?
-Elmentek Esme nagyihoz.
-El..el..
-Elszeretnél menni hozzájuk?
Ő csak hevesen bólogatott.Ránéztem Marka és ő felugrott.
-Indulhatunk.-mondta.
Feladtam Alexre a kis kabátját és a nyakamba ültettem.Egy más mellett futottunk Markkal a Cullen házik.Alex sikoltozott a fülembe,annyira élvezte a futást.