23.fejezet

Nos drágáim.Nagyon sajnálom,hogy ennyit késtem,de egyszerűen nem volt ihletem,hogy hogy kéne folytatnom a történetemet.Itt a nyár szóval most megpróbálok megint több rész feltenni.Na nem is húzom tovább az időt remélem tetszeni fog nektek.Komikat kérek.Jó olvasást.Puszi Amy






A napok vészesen teltek.Crissy-ék már csak két napig maradnak a városban,utána továbbmennek.A legközelebbi úti céljuk Németország lesz.Nagyon fognak hiányozni,egészen megszoktam így 1-2 hét alatt,hogy mellettem vannak.Ebben az időben úgy éreztem minden rendben van körülöttem.Velem voltak a legjobb barátaim és a családom.Úgy érzem kimondhatom,hogy teljes szívemből boldog voltam.Nem tűnt el végleg,de csillapodott az a fájdalom a szívemben,amit Mark okozott.Már kezdtem beletörődni,hogy nincs mellettem,de a szívem mélyén reménykedtem abban,hogy talán még mindig szeret és nem önszántából hagyott el.

Reggel egész jó kedvemben ébredtem eltekintve attól,hogy ma utaznak el Crissyék.Tegnap már becsomagoltak mindent,úgyhogy ma még rendezhetünk egy utolsó tracs partit.A gép amivel mentek 4-kor indul a seattle-i reptérről.
Épp a reggeli tányérokat mostuk barátnémmal mikor hossza csend után megszólalt:
-Amy,szeretnék kérni,illetve kérdezni tőled valamit-kezdte.Letettem a törülgetőruhát a kezemből és kíváncsian figyeltem mit akar mondani.
-Aaron és én azon gondolkodtunk,hogy talán velünk jöhetnél Németországba.Rád férne egy kis kikapcsolódás és helyváltozás.Itt minden Markra emlékeztet.És ne nézz így.A szüleid előtt lehet,hogy eltudod rejteni mit érzel ,de a legjobb barátnődet nem tudod átverni.Úgyhogy szeretnénk ha velünk jönnél.
Hirtelen nem tudtam mit mondjak.Eszem szerint már mentem volna csomagolni,de a szívem azt diktálta,hogy nem hagyhatom itt a családomat.
-Crissy nagyon örülnék neki,de nem mehetek.Nekem itt van az életem és a családom.Nem tudom őket itt hagyni.Sajnálom.-hajtottam le a fejem.
-Nem kell sajnálnod,megértem.Csak eg ötlet volt.-ölelt meg.
-Mi ez a nagy érzelgés fiatalok?-jött be apu az ajtón.
-Semmi.-vágtuk rá egyszerre.
-Hát jó.-mosolygott és visszament immár egy pohár vízzel a kezében.
Az egész délelőttöt végig beszélgettük.Egy óra felé elindultunk a reptérre,mert még előtte beugrottunk a farkasokhoz is elköszönni.Ez a pár hét alatt nagyon megkedvelték egymást,már amennyire jóban lehet egy vámpír és egy vérfarkas.Miután mindenkitől elköszöntek elindultunk,mert már így is késésben voltunk.Apa egyből a reptér előtt rakott ki minket,hogy minél hamarabb bejussunk.
-Nos ideje mennünk becsekkoni.-szólt Aaron.
Éreztem,hogy könnyek szöknek a szemebe.Crissyvel találkozott a tekintetünk és láttam rajta,hogy ha tudott volna akkor már neki is folytak volna a könnyei.
-Hát akkor jók legyetek.Vigyázzatok magatokra.-kezdtem a búcsúzkodást.
-Te is vigyázz magadra.És ígérd meg,hogy legalább meglátogatsz majd minket.-ölelt meg Crissy.Így álltunk egy darabig nekem patakokban hullott a könnyem,barátném meg csak szipogott.
-Na jó csajok ha tovább lelkiztek és is elbőgöm magam és az nem lenne valami jó ötlet.-rántott vissza minket a valóságba Aaron.Mindketten nevettünk és elengedtük egymást.
-Vigyázz Crissyre és persze magadra is.-öleltem át.
-Ígérem.És aztán nem szomorkodni.Fogadj meg egy tanácsot.Nézz egy kicsit kívülállóként magadra és Rayre..ha megteszed más színben fogod látni a dolgokat.-engedett el.
-Ezt meg hogy érted?-kérdeztem értetlenül.
-Erre neked kell rájönnöd.-emelte fel a táskákat.-Hát akkor szia.-köszönt el mosolyogva.
-Szia Amy hiányozni fogsz.-szólalt meg Crissy.
-Ti is nekem.Majd hívjatok ha megérkeztetek.Sziasztok.
Elindultak és pár perccel később már el is tüntek a nagy tömegben.

Mikor hazaértünk felmentem a szobámba és ledőltem az ágyra.Egyfolytában az járt a fejemben,amit Aaron mondott.Nézzek egy kicsit kívülállóként magunkra.Tény,hogy jól elvoltunk Ray-el,de nem éreztem iránta semmit.Vagyis azt hiszem.Igazából nem tudtam eldönteni mit érzek iránta.Ha mellettem van akkor jó kedvem van és nevetek,ha viszont nem volt velem éreztem a hiányát.Mikor belefáradtam az elmélkedésembe felkeltem az ágyról és elindultam a szekrény felé.Kivettem a fiókból a pizsamámat és a neszeszeremet és bezárkóztam a fürdőbe.Teleengedtem a kádat és elmerültem a habokba.Fogalmam sincs mióta feküdhettem benne,csak arra eszméltem fel,hogy valaki kopogtat.
-Amy,kicsim jól vagy?Nincs bajod?-hallottam meg anyu hangját az ajtó mögül.
-Nincs anyu.Csak azt hiszem egy kicsit elbóbiskoltam.-válaszoltam.
-Rendben.-és már halkult is a léptei zaja.Anyunak szokása ha túl sokat vagyok benn a fürdőben,akkor jön és kérdezi van e valami baj.
Felvettem a pizsimet és immár újult erővel libbentem ki az ajtón.Nem volt kedvem még lefeküdni ezért lementem a földszintre a drága családomhoz.Apa,Ray és Alex a szobában ült és valami meccset néztek.Ilyen is ritkán van,ugyanis a falkának mostanában sokat kell őr járatozni ezért nem nagyon vannak itthon apáék.Kinéztem a konyhába hátha ott van anyu de nem volt.
-Anya hol van?-mentem be a nappaliba,ám a kérdésemre nem válaszolt senki.Beljebb sétáltam és odaálltam a tv elé hátha akkor figyelnek rám.-Hahóó.anyu hol van?-kérdeztem újra.
-Elment Alicevel vásárolni.De megtennéd,hogy kiállsz a képből.Lekötelez.-válaszolt öcsikém.
-Hát jó.-nem volt kedvem egyedül lenni ezért levágódtam Alex és Ray közé és néztem velük a meccset.Fogalmam sincs mikor aludtam el,de egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy valaki visz felfele a szobámba...