3.fejezet: Együtt a család

Nem kellett kétszer mondani,már rohantam is a telefonhoz.
Esme-vel madarat lehetett volna fogatni,mikor megtudta,hogy a hétvégén a Cullen ház megtelik a "kis"családjával.
A hét turbó gyorsasággal eltelt.Péntek este Crissy moziba akart menni,de én lemondtam,mivel már péntek este átmentünk Carlisle-ékhoz.
-Amy gyere már-kiáltott fel anyu az emeletre.
-Megyek már,csak még eltettem egy-két holmit-raktam ruhát is,de Alice-t ismerve nem lesz rájuk szükségem.
-Apád már kiállt az autóval,siessünk.
-De kár,hogy kocsival megyünk.-szontyolodtam el.Már rám fért volna egy kiadós futás.
-Ha akarod visszafelé jöhetsz gyalog,csak induljunk már el végre.
Nem húztam tovább az időt,bedobtam az autóba a csomagom és behuppantam a hátsó ülésre.Apa ugyan úgy szokott száguldozni az úton,
mint az egész család.
Úgy látszik ez nálunk valami hagyomány.Mikor megérkeztünk már ott voltak nagyapáék is.
Az este azzal telt,hogy beszélgettünk és viccelődtünk egymással.Sajnos nekem és apának muszály volt aludnunk egy keveset.
Én nagyapa régi szobájában aludtam.
A délelőttöt vadászattal töltöttük,majd délután Alice nagy örömére tartottunk egy kis divatbemutatót a fiúknak.Végigvonultunk egymás után a lépcsőn,
a szebbnél szebb ruhákban.
A hétvége alatt sikerült kiszednem Rosalie-ból mire készül anya meg Alice néni.Rose épp a konyhába ment ki és én kisurrantam utánna.
-Rose...kérlek mond el mi készül a hátam mögött.Senki nem tudja meg,hogy beavattál,még nagyapa se.Kérlek,kérlek....-szinte már könyörögtem.
-Amy nézd Edward úgyis megtudja,hogy elmondtam,mert nem tudjuk elrejteni eléggé a gondolatainket előle.Főleg Te!!
Ez kicsit rosszul esett,hogy nem bízik bennem.
-Kérlek.....
-Na jó..csak ne mond többet,hogy kérlek.
-Nos hallgatlak.
-Mint már szerintem magad is sejtheted,hogy Nessiék az érettségi partydat szervezik.Meghívták a Denali klánt és még egy pár vámpírcsaládot,
és persze a te barátaid közül is egy párat meg ugye a falkát is.-a falka szót enyhe undorral mondta ki.
-Oh ne...lehet még ennél valami rosszabb??-legszívesebben sírva fakadtam volna.Mindenki szervezkedik a hátam mögött.
Legyugtattam magam,majd csatlakoztunk a többiekhez nehogy elkezdjenek kérdezősködni.A nappaliban nagyapa a fejét csóválta,mikor meglátott minket.
Nagyszerű..erről ennyit,hogy elrejtem a gondolataimat.
Apa szokásához híven megint egy szőke nős viccel traktálta Rosaliet:
-Hé Rose
~ Mit mond a szõke nõ, ha nekimegy a fának?
~Pedig én dudáltam!
-Nagyon vicces vagy Jacob Black,de kitalálhatnál valami újat is.
A köztük lévő szurkálódás már megszokott dolog.Nagyi mesélte,hogy mikor még anya nem volt,akkor is ezt csinálták.
Vasárnap délelőtt az időjárás nekünk kedvezett, mert vihar volt.A villámok csak úgy cikáztak az égen,így lehetőségünk volt egy kis "vámpír"baseball-ra.A tisztáson felállt mindenki a helyére.Én is ütő poszton játszottam ugyan úgy,mint Rosalie,Jasper,nagymama és Carlisle.Apa volt a bíró.Én még nem vagyok,olyan profi,mint a többiek,de a mentségemre szólgál az,hogy én még csak 18 vagyok nem pedig 118.Délután mentünk haza,mivel még tanulnom kellett egy kicsit másnapra és az ég is kezdett kitisztulni.Ahogy megígérték anyáék én futva mehettem haza a Cullen háztól.Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat.És valljuk be őszintén nem csak Esme-nek volt szüksége erre a hétvégére,hanem mindenkinek.