1.fejezet: Epilogus

Borús napra ébredtem ma is,mint általában minden nap,itt Forksban.Senki nincs itthon,mivel anya Alice nénikéjével vásárol,apának pedig a falkával volt reggel találkozója és még nem érkezett meg.Lassan kikászálódtam az ágyamból és rendbe tettem magam.Lementem reggelizni és a pulton egy üzenetet találtam, apa írta:

Amy a falkával leszek egész nap.Anyádnak már szóltam erről.Este jövök kicsim.Jó legyél! Szeretlek!
Apa


Úgy gondoltam, mivel nem volt semmi házi feladatom,elnézek nagyiékhoz.
-Sziasztok!-köszöntem be az ajtón.
-Á,Amy drágám régen láttalak-örvendezett Edward nagyapám.
-Ki az Edward?-kérdezte nagyi,de már jött is kifelé a szobából-Kit látnak szemeim!Örülök,hogy itt vagy!-és ezzel már át is ölelt.
Örültem neki,hogy én is örököltem abból a gyorsaságból.Szerencsére mindkét részemről volt esélyem erre.Pedig ritka,hogy olyannak legyen gyereke,mint anyum aki ugye hibrid.
-Hol van Reneesme és Jacob?-érdeklődött nagy kívácsisággal Bella.
-Apa a falkával van ma,anya meg Alice-szel vásárol.Hogy-hogy nem tudtatok róla?-Ez kicsit furcsa volt ,mert mindent megszoktak beszélni egymással.
-Van egy olyan sejtésem,hogy anyád és Alice valamiben sántikálnak.-szólalt meg nagyapa egy csibészes mosollyal amit annyira szeret nagyi.
-Ugye nem az érettségi bulimat szervezik??-egyből a legrosszabbra gondoltam.
Még egy hónap és leérettségizek.Alice-t ismerve nagy bulit szervez,pedig én nem rajongok a nagyszabású partyk iránt.Ezt nyilvánvalóan Bellától örököltem,ugyanis ő se szerette az ilyeneket,legalábbis míg ember volt.
Mivel nem sütött a nap,elmentünk hármasban vadászni.Én fogyaszthatok emberi ételt,vért,és nyers húst is.Az utóbb kettőt nem igazán kedveltem,de néha muszály volt vért is innom.Nagyon jól éreztem magam,már csak azért is,mert imádtam a sebességet.Nagyon felszabadultam futás közben.
Hazafelé beugrottunk Carlisle-ékhoz.Mindenkit otthon találtunk,kivéve ugye Alice-t.
-Bella,Edward,Amy nahát!-üdvözölt minket Esme.
-Esme,de hiányoztatok már.-nyomtam két puszit az arcukra,majd lehuppantam Emmett mellé,aki épp meccset nézett a tv-ben.
-Amy,te meg,hogy kerülsz ide??Azt hittem elragadt valami kozmikus erő.-viccelődött a nagy mackó mellettem.
Imádtam Emettel lenni mert mindig sikerült megnevettetnie.
-Haha,nagyon vicces vagy.!Nem ragadott el senki és semmi,csak tudod tanulnom is kell.Emlékeztetnélek,hogy én még csak most járom ELŐSZÖR a középsulit,nem úgy,mint egyesek-böktem oldalba.Erre a beszólásomra a szoba a nevetéstől volt hangos.
A mai naptól egy kicsit elfáradtam,így elbúcsúztam a családomtól és elidultam hazafelé.Útközben beugrottam nagyiék házába a táskámért és már indultam is tovább.Nem volt kedvem emberi tempóban sétálni ezért begyorsítottam,mert már csak arra vártam,hogy ágyba kerüljek minél hamarabb.
Mikor a házunk közelébe értem visszavettem a tempóból.Anya és apa otthon voltak már,de volt ott illetve voltak ott mások is.Az egész falka a kis nappalinkban ücsörgött vidáman és beszélgettek.
-Hahó,megjöttem!Mi van itt?Mi ez a nagy durúzsolás??-kérdeztem tőlük.
Mikor megláttak mindenki elhallgatott,még a légy zümmögését is lehetett hallani,(persze nem mintha máskor nem hallanám.)
Mintha megbeszélték volna,egyszerre vágták rá:
-Semmi.
-Aha...és ezt higyjem is el??-néztem körbe a szobában lévőkön vigyorogva.
Erre a kérdésemre nem válaszolt senki,mert mindenkinek hirtelen valami dolga akadt.Mikor kiürült a ház,próbáltam kifaggatni apáékat,de mind hiába.Nem mondtak semmit.Tudtam,hogy biztos nem avatnak be a dologba,így felmentem lefeküdni,mivel másnap suli.
Reggel mint mindig,Crissy-vel mentem iskolába.Már ovis korunk óta ismerjük egymást és ő a legjobb barátnőm.Vele és Aaron-nel szoktam Port
Angeles-be moziba járni.Aaron-t le se lehet vakarni rólunk,ugyanis fülig szerelmes Crissy-be.Én vagyok nekik a "lelki szemetesük".Aaron panaszkodik Crissy-re,Crissy Aaron-re.De ettől eltekintve nagyon jóban vagyunk.
Minden a megszokott kerékvágásba haladta,egyet leszámítva......