4.fejezet: Az új jövevény

Hétfő reggel szakadt az eső,és hideg volt ahhoz képest,hogy májust írunk.Ma apa vitt suliba,így már hamarabb ott voltam,mint Crissy és Aaron.Nem volt kedvem beülni a terembe,ezért a folyosón várakoztam rájuk.
-Szia Amy,hogyhogy így egyedül??-kérdezte egy hang mögöttem.El voltam gondolkodva és egy kicsit meg is ijedtem,pedig nem volt szokásom ijedezni.
-Á Sally, szia!De megijesztettél.-különös volt,hogy odajött hozzám.Nem igazán szoktunk beszélgetni,csak ha nagyon muszáj.
-Ne haragudj,nem akartalak halálra rémíteni.-na még ez is...Mintha engem halálra lehetne.
-Semmi baj,spongyát rá.
-Láttad már az új osztály társunkat?-kérdezte.
-Az új...minket??Még azt se hallottam,hogy jön nemhogy lássam is.És te találkoztál már vele?-meglepett,hogy még májusban,az érettségi előtt 3 héttel valaki elmegy egy másik suliba.
-Néhány dolgot tudok róla.Most költöztek ide Ausztráliából a családjával.A városon kívül áll a házuk.Nevére nem emlékszem pontosan.
-Ausztráliából.Nem semmi.
Crissy-t és Aaron-t ekkor megláttam a suli kapuban.
-Most mennem kell Sally.Talizunk a teremben.
Az eső még mindig esett,így az ajtóban vártam őket.
-Sziasztok.-köszöntem oda.
-Szia Amyke.-Aaron nyilván bosszantani akart mert csak akkor hívott így.
-Szia Amy.Mi jót csináltál addig, amíg nem jöttünk?-a kíváncsiság megint felülkerekedett rajta.
-Sally szállított nekem egykét infót.Tudtátok,hogy lesz egy új osztály társunk, aki Ausztráliából költözött ide?
-Az tök jó.-örvendezett Crissy
Közben megszólalt a figyelmeztető csengő,hogy mindenki induljon órára.Mi matekkal kezdtünk.Soha nem volt vele bajom,mert Emmett vagy nagyapa mindig segített ha nem értettem valamit.Leültünk a helyünkre mikor az ajtóban megláttam egy idegen fiút.Jobban mondva megéreztem.Sápadt bőr,aranybarna szemek,édes illat.A vér megfagyott az ereimben.Ez nem más mint egy vámpír.A szem színéről ítélve vegetáriánus lehetett,de én úgy tudtam,hogy a Cullen családon kívül nagyon kevés ilyen család van.És még kisebb volt az esélye,hogy ők is pont ide Forksba költöztek.A srác is nyilván megérzett engem mivel az arca megfeszült.Nyílván ő is ugyan ezt gondolta rólam,csak nem értette,hogy miért dobog a szívem.A tanár belépett a terembe,mellette lépdelt az új osztály társ.
-Gyerekek!Ő itt Mark Gomer.Ő az új társatok.És most ne is húzzuk az időt,kérlek ülj le.Ott hátul van még egy szabad hely.
Az a szabad hely nem máshol volt mint Crissy mellett.Én és Crissy ültünk a hármas padban mivel Aaron a fiúkkal ült.Mark oda táncolt az asztalhoz és elfoglalta a helyét.A mozgás ugyan olyan kecses és könnyű volt mint minden vámpírnak.Ezt látva kétségem se volt afelől,hogy mi ő.Egész órán éreztem magamon a tekintetét,de mielőtt odanézhettem volna már el is fordította a fejét.Kicsöngetéskor összepakoltunk és indultunk kifelé az udvarra Crissyvel és Aaron-nel,mikor megláttam Markot miközben felénk tartott.
-Sziasztok zavarok?-kérdezte meg udvariasan.
-Szia nem dehogy.Miért?-csak én tudtam megszólalni hármunk közül, mert a többiek a tökéletes alakjába voltak beleszédülve.
-Csak arra gondoltam,hogy talán csatlakozhatnék hozzátok.Nem ismerek itt senkit és mivel egy padban ülünk..Meg amúgy se igazodok el valami könnyen,el kellene egy kis segítség.-a mondata végén megejtett egy aranyos mosolyt.
-Persze gyere velünk,majd mi elvezetgetünk,ugye skacok?-próbáltam elterelni a figyelmét Crissy-nek és Aaron-nek.
-Mi?Ja persze gyere csak.-Crissy bírt megszólalni csak.
Az ebédlőben bemutattam a többieknek Markot,aki "nem volt éhes,túl ideges az evészethez".
Háromig voltak óráink,és általában egy padban ültünk úgy mint matekon.
Egyedül indultam haza,mivel Crissy benézett az anyukája munka helyére Aaron meg lelépett a fiúkkal.Gyalog kicsit hosszú volt az út hazáig,ezért azt terveztem,hogy egy adandó alkalomkor bemegyek az erdőbe és futni fogok.De ez mind csak addig tartott még elképzeltem,ugyanis volt akivel beszélgethettem útközben.